Vásárlásmániába estem pici baba mellett? Vagy csak szülés utáni depresszió része?

Itthon vagyok 3 hónapos babával. Külföldön élünk, szinte nincs senki, akivel rendszeresen tarthatnám a kapcsolatot, aki segítene. A férjem már visszament dolgozni. Egész napokat itthon vagyok a babámmal, sétálni szoktam kivinni, de ebben a nagy hidegben abból is elég napi 1x.

Egybefolynak a napjaim, úgy érzem, hogy semmi változatosság sem ér. Ráadásul a gyerek is nagyon matrica, alig lehet letenni. Alig bírom ellátni néha, olyan monotonnak érzem.

És itt jön képbe az, hogy amikor nagy nehezen leteszem és elaltatom, és épp nincs házimunka vagy annyira kivagyok, hogy nem tudok nekiállni, a kezembe kerül a telefonom és webshopokat bújok. Egész életemben tudatos vásárló voltam, de most azon kaptam magamat, hogy rengeteget rendelek, ez az én kis bűnös szórakozásom. A héten is majdnem 300 euro értékben érkezik nekem és a gyereknek ruha. Már annyi mindent összevásároltam a picinek, hogy ki sem fogja tudni hordani. Magamnak is veszek, de igazából jelenleg nincs hova felvennem a szép ruhákat. De annyira megnyugtat és kikapcsol, amikor megrendelek vagy átveszek valamit. Azt érzem magamban, hogy megérdemlem, ennyi örömöm csak lehessen nekem is, és amúgy is egész nap talpon vagyok a baba mellett. Holott tudom, hogy ez nem normális. Anyagilag nem vág minket földhöz, a férjem szerencsére elég jól keres, de ezek akkor is felesleges dolgok, nem akarok túlfogyasztani, és ami a legjobban aggaszt, hogy szerintem kezdek függő lenni. Hogyan jöhetnék ki belőle, idő előtt elfojtani az elhatalmasodást?

Jelenleg a monoton napjaim végét se látom, azt se látom, hogy a babámmal valaha könnyebb lesz.