ADHD-s,középsúlyos borderline édesanya fogja tudni valaha is nevelni a gyerekét, akit már eddig is dédszülei nevelték? Lent kifejtem hosszabban.
Sziasztok!
Én volnék az édesanya, 28 és fél éves vagyok, a kisfiam mindjárt 4, óvodába jár.
A mentális zavaraimról röviden annyit, hogy kissé autisztikus vonásaim vannak (bár autizmusról nincs hivatalos papírom), ADHD-s,s mellette középsúlyos borderline is vagyok.
Igen, feküdtem már kórházban zárt osztályon, gyógyszeres kezelés alatt is álltam, jelenleg viszont nem szedek semmit! A betegségem időről időre hol a súlyosabb fázisában jelentkezik, hol szinte teljességgel tünetmentes vagyok, normális munkahellyel, 2.diplomámon dolgozva.
(Ezeket csak azért írom le, hogy értsétek, agyilag minden rendben velem, nem érint semmilyen szellemi- értelmi fogyatékosság!)
2020 márciusában lettem terhes, a Covid időszakában. Nem derült ki egészen a 10.hétig, hogy babát várok, mert akkoriban nem fogadtak az orvosok személyesen, pont Covidos beteg is voltam ráadásul, a hányást is a betegségemnek tudtuk be.
Mikor kiderült a baba, az egész családom "ellenem fordult" olyan értelemben, hogy mindenki kivétel nélkül (a gyerek Apja is) azzal fenyegetett, kitagadnak a családból, ha meg merem szülni, soha, senki nem fog a gyerekkel kapcsolatos dolgokban segíteni, és egyébként is, egy undorító, idegrendszeri problémás, fogyatékos hülye gyerekem lesz, akit majd mindenki utálni fog, felnőttkorában meg egy bűnöző drogos sz@r lesz belőle. 1-2 példát muszáj megemlítenem Nektek a teljesség kedvéért, hogy tiszta legyen a kép a terhesség alatti traumatizálódásomról: mikor egyik alkalommal ültem Édesapám mellett a kocsiban, nyomta a gázt az M0 autópályán és üvöltözött velem, hogy "egy féreg van a hasadban, akitől meg kell szabadulnod! Te egy okos, sikeres nő leszel, mit képzelsz, hogy pont egy ilyen tetves családi hátterű, iskolázatlan f@sztól vállalsz gyereket? Egy nyűg lesz a gyereked életed végéig!" (Édesapja valóban problémás srác volt, korábban drogproblémákkal küzdött (DE ez kimerült a kannabiszban, nem használt semmilyen kemény cuccot!) illetve nem tanult tovább semmit, erre irányult a szidalmazás. Ekkor kb 10 hetes lehettem.
Egy másik példa, amikor a 12 hetes kötelező védőnői vizsgálaton túl estem, ahova a párommal mentünk együtt, tehát a (leendő) gyerekem édesapja hozott haza kocsival. Megkaptuk a kiskönyvet is, amit vinni kell majd minden alkalommal a genetikai vizsgálatokra... Mikor hazaértünk, megállt a parkolóban az autóval, és egyszercsak kikelt magából, ordítva velem, hogy "legszívesebben most oszlopnak hajtanék veled együtt 200-al! Azt hiszed, viccelek?! Ott az az oszlop (rámutatott egyre), mindjárt nekihajtok és megoldódik mindkettönknek minden problémája, és gyerek se lesz!!!"
Akkor nagyon összezuhantam, zokogva szálltam ki mellőle az autóból, és arra gondoltam, ennek a babának valójában senki a világon nem örül, sem a leendő nagyszülei, de még az édesapja sem....aztán eltelt egy kis idő, kettesben voltam a gyerekem édesapjával, és megnyílt nekem: elmondta, hogy egyik éjszaka édesapám találkozót beszélt meg vele titokban, ahol arról beszélt vele, hogy 500 000 Ft készpénzt ajánl fel neki, csak vigyen el abortuszra, beszéljen a fejemmel, intézzük el, hogy ne szülessen meg a baba.... Engem is megkísérelt lefizetni abortusz ellenében, igaz, engem "csak" 250 000 Ft-tal.
A terhességem hátralévő időszakában folyamatosan bántottak a baba miatt, most nem szeretnék mindent egyenként kifejteni, egyrészt, mert egy-két eset a bűncselekmény fogalmának határait súrolja, másrészről pedig, mert higyjétek el, nem férne ki szövegesen, amiket kaptam. A lényeg az az, hogy 3 hónapos terhesen elmenekültem otthonról albérletbe egyedül, és nagyjából 7 hónapos koromig ott éltem, míg Édesapám nem biztosított nekem önerőt, és így vettem saját, fix kamatozású lakáshitelre egy saját lakást, amit azóta is megbízhatóan, havonta fizetgetek munka mellett.
A gyerek megszületett. 3 hetes koráig voltam vele.... utána valami történt. Bennem. Valami örökre megváltozott....
Feltornyosult bennem a rengeteg fizikai, verbális bántalmazás miatti stressz, frusztráció, düh, elkeseredettség, és rideg lettem a saját gyerekemmel. Soha többet nem akartam látni, le akartam mondani róla. Bántani sosem bántottam, de viszolyogtam tőle, mert minden reggel azok a mondatok, szavak, durva fenyegetések csengtek a fülemben, amelyek terhesen elhangzottak, valamint még a 2 hetes kisbaba mellett is bántott annak idején a gyerekem Apja.
3-4 hetes korában a gyerekem a nagyszüleimhez került, akik neki dédszülei, és azóta sem bírok hozzá kötődni, nem tudom Őt teljes szívvel szeretni, van bennem valami bivalyerős, mozdíthatatlan kézifék, amit nem tudom, hogyan kéne szép fokozatosan kiengedni, egyáltalán megmozdítani....
Én a gyermekem születését követően 2 hónappal ismét zárt osztályra kerültem falcolás, felerősödött BPD tünetek miatt, akkor gyógyszerrel kezeltek.
A gyerekem maholnap 4 éves. Nem nevelem, nem érzek iránta semmit sem. Látogatni természetesen, látogatom.
DE! Olyan számomra, mint egy idegen, cuki kisfiú, akivel néha elvagyok, de ennyi. Közömbös. Nem vágyom rá.
Mindezt úgy, hogy annak idején, várandósan, mindennél jobban óvtam, féltettem, vágytam rá, de kiöltek belőlem minden létező anyai érzést, ösztönt, rengeteget bántottak, a betegségem (BPD) ennek hatására extrém mód felerősödött (8 hónapos terhesen öngyilkossági kísérletem volt), és mire megszületett, a gyereknevelésre képtelenné váltam...
Őszintén! Szerintetek lesz ebből valaha is kiút? Fogom tudni valaha is magaménak érezni a gyermekem, szeretni Őt, meggyógyulni a rakásnyi mentális betegségemből, lelki sérüléseimből.....?
válasza: válasza:Szerintem a gyermek érdekében hagyd őt! A legjobb az lett volna, ha annak idején örökbeadod. Gondolom, a nagyszüleid elég idősek, ki tudja, meddig tudják ellátni.
A családod sem normális. Te, önhibádon kívül nem vagy alkalmas nevelni. Az apa szintén problémás.
Így előbb-utóbb nevelőszülőkhöz kerül vagy épp az idegbeteg apádékhoz, aki féregnek nevezte.
Így esélye sincs egy biztonságos környezetben felnőnie.
4-es igen, én is ezt gondolom....
A lelkem mélyén én is tudom magamról, hogy nem vagyok alkalmas, borzasztóan sajnálom, hogy így alakult, soha nem fogom magamnak megbocsátani, hogy egyáltalán a világra hoztam....
válasza: válasza:Erre senki nem fog tudni neked választ adni. Mert ez tőled és a külső tényezőkön is múlik. Nem szégyen az, ha valaki belátja nem neki való a gyereknevelés valamilyen oknál fogva és másokra bízza ezáltal egy normális életet biztosítva a gyereknek. Ez már egyfajta szeretet a gyerek felé, hiszen a legjobbat akartad neki, amit te nem tudtál megadni neki. Inkább ez, minthogy úgy legyen felnevelve hogy verve van vagy mentálisan bántalmazva.
Valószínűleg azért is nehéz hozzá kötődnöd, mert nem te neveled. Viszont egy biztonságos környezetből nem emelném ki csak azért, hogy megnézhesd, hogy tudnád e szeretni. Az hatalmas trauma lenne neki.
Azt esetleg megcsináljatod, hogy gyakrabban látogatod, több időt töltesz vele.
Amúgyis nehéz a gyereknevelés, mentális problémákkal még nehezebb. Először magadat kell rendberakni ahhoz, hogy másról is tudj gondoskodni.
Persze ez most az én véleményem az olvasottak alapján.
Megkérdezhetem miért merült ez most fel benned? Miért ennyi idő után? Történt e valami, ami miatt ezen elgondolkodtál?
Kedves 7-es válaszoló!
Azért merült fel bennem, mert a dédszüleim megkísérelték, hogy egy pár hétig legyen nálam a gyerek, én hordjam óvodába, illetve menjek érte, hogy szokjuk egymást, hogy a későbbiek folyamán tudjam Őt nevelni, teljesen magamhoz venni, mert nem mindig lesznek Ők sem.
Megkíséreltük, mellesleg felügyelettel, tehát úgy, hogy az egyik nagymama hozzám is költözött erre az időre. 2 hét alatt a gyerek úgy kikeszült az új környezettől, az új emberektől körülötte, az új napi rutintól, hogy miatta is vissza kellett cuccolni.
Tehát "majdnem megpróbáltuk", milyen az, ha én nevelem, velem együtt lakik, de nem lett jó vége... rajtam meg újra felerősödtek a kilengéses tünetek....
Még valami...
Annyit kihagytam, hogy bár a gyerek édesapja 5-6 éve rendőrségi ügyekkel terhelt, balhés srác volt drogproblémákkal (füvet szívott, mégegyszer kihangsúlyozom, EZ volt a drogprobléma, semmi mást nem használt!), ma mégis Ő neveli az előző kapcsolatából származó, 12 éves nagyfiát, ergo, hivatalosan alkalmas a gyermeknevelésre!
A mi fiúnkat is látogatja, elviszi magához hétvégére, és fel is merült benne az, hogy magához szeretné a kicsit is venni...
...amikor felerősödnek a Bpd tünetek, saját magamtól is félek.....
Nem vártuk meg, míg ismét odáig fajuljon az állapotom, hogy mentőt kelljen hívni. A gyerek is teljesen kikeszült, hogy nálam volt 2 hetet (nem miattam, hanem a környezetváltástól, új emberektől, mert azzal együtt, hogy hozzám került 2 hétre, új óvodába is lett iratva! Előtte magánba járt, mostmár államiba került, mert óvodaköteles életkorba lépett!).
Tehát ha a gyerek hisztizik, nyűgös, az engem alapvetően jobban triggerel, mert megnyugtatni képtelen vagyok, nem tudok bánni vele úgy igazán, ahogyan egy anyának kéne ....
Megpróbáltuk, nem sikerült. Most ott tartunk, ismét visszakerült az eredeti közegébe, ahol eddig is élt. Máris vidám, jókedvű a kisfiú, mesélték a nagyszüleim....
válasza:7es voltam most már 5ös (nem tudom hogyan)
Remélem nem veszed sértésnek de úgy látom, hogy nem vagy alkalmas még gyereknevelésre. Ezzel nincs is baj, legalább tudjátok már ezt is. A kisgyereknek biztos, stabil háttér kell, mentálisan is.
Az apjának még vannak "ügyei"? Stabil munkahelye van? Nem csinál már olyanokat, mint régen? Ha tényleg "megjavult" akkor kicsit később ki lehet próbálni, hogy egyre több időt tölt apukánál aztán egyszer csak odaköltözik idővel, ha a gyerek is akarja. De tényleg csak akkor, ha az apuka megváltozott.
Te meg kicsit több időt tölthetsz vele, de szerintem ne vedd magadhoz. Láthatóan egyikőtöknek sem jó. Illetve ha te nem vagy jól, azt a gyerek is megérzi hidd el. Talán majd ha nagyobb lesz és jobban önellátóbb, akkor lehet hosszabb időkkel próbálkozni. De addig sincs baj, ha 1-1 mókás délutánra esetleg hétvégére elviszed. Neki ez lehet egy minivakáció, ha szívesen megy. És te is tudsz kötődni hozzá.
Amúgy ne legyen bűntudatod. Sajnos a mentális egészség nem játék. Nagyon kiszámíthatatlan, és hidd el akkor vagy a legjobb anyuka, ha mindent elkövetsz, hogy a gyereknek jó legyen. És éppen ezt teszed. Büszke lehetsz magadra :)
válasza:Nem. BDP-vel, biztosan lelki sérülést okoznál a gyereknek akaratodon kívül is. Lehet, hogyha nem kaptál volna bántást a gyerek miatt, akkor se kötődnél hozzá a betegséged miatt. Akihez kötődsz(nem egészségesen persze), az a gyerek apja. Észre se veszed, de minden rossz mondat után véded. Sajnos, attól, hogy valaki gyereket nevel, egyáltalán nem biztos, hogy alkalmas is. Nem tudhatjuk, hogy az exed esetében erről van-e szó.
Mindenesetre szegény gyereknek nincs jó helye sehol, legfeljebb rossz, meg kevésbé rossz. Talán a dédszülőknél a legkevésbé rossz, de ők meg biztosan túl idősek. Tényleg jobb lett volna örökbe adni még az elején. Arra azért gondolhattál volna, hogy végleges megoldást keress, mert a dédi lehet, nem az.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!