ADHD-s,középsúlyos borderline édesanya fogja tudni valaha is nevelni a gyerekét, akit már eddig is dédszülei nevelték? Lent kifejtem hosszabban.

Az iskolapszichológusok általában még gyakorló, magánpraxist nyitni még képtelen pszichológusjelöltek egy-két diplomával, semmi extra. Pszichiáterek közül meg.. nekem is az elsőnél még volt tekintélyük, aztán mikor a másodikhoz kerültünk, és totál mást mondott és szidta a kollégát, már nem. Majd a harmadik az előző kettőt:)

Az egyetem alatt nem a tudást értem, magas iqval születni kell, jó memóriával is szoktad.. az egyetem leginkább a felelősségvállalásról szól, a határidők pontos betartásáról, a nyomás elviseléséről, az önállóság megéléséről, hatalmas ugrás és rengeteg szorgalom kell hozzá, könnyű tanulás nem elég. Én is könnyen tanulok, de pl nem mentem be vizsgázni, mert meg voltam ijedve(szóbeli).

A párkapcsolatokról meg.. ha nem volt szélsőséges, nincs semmi gond, gondolom nem vertek össze, és te sem mást. A párok mindig veszekednek, gyakran emelik meg a hangjukat, ha erős stressz éri őket, össze-vissza csalják egymást, könnyen szétmennek, de mellé vannak nyilván jó részek is. Sokszor hazudnak egymásnak szexnél, kinek-hol jó és mire vágynak, maguknak sem merik sokszor bevallani. A legtöbb nőnek jó, ha minden 10. szexnél van orgazmusa, de azért ennél többször játszanak rá pl. Rengeteg sok konfliktusforrás van, pláne az elején, 20 évesen, mikor még tanulgatsz választani és a saját határaidat méred fel.

A te betegséged nem lehetetlenítette el az életed egyik területen sem. Gondolom ápolt vagy/voltál, az biztos, hogy csináltad, amit egy akkora gyereknek/fiatal felnőttnek kellett. Még a házi/felszereléshiányok is beleférnek néha, meg a kevésbé jó tanulmányi eredmény is. De bejártál iskolába(pár lógás belefér), gondolom nem utáltak ki több iskolában és a tanárokkal sem volt komolyabb konfliktusod. Nem okoztál sérülést másnak. Talán voltak barátaid is hosszabb/rövidebb ideig, kisebb/nagyobb konfliktusokkal, ahogy ez lenni szokott fiatalon. Nincsenek zökkenőmentes kapcsolatok. Tiniként oké a szexuális túlfűtöttség is, bár nem tűnsz ilyennek leírás alapján.

Én csak azt mondom, hogy ne húzd le magad a klotyón, mert egy mérgező környezet elhitette veled, hogy értéktelen vagy és komoly problémáid vannak, amikor az életed minden területen rendben volt annyira, mint egy kortársadnak. A legtöbb tinin, meg néha friss szülőkön is végigsuhan az öngyilkosság gondolata, vagdosni mondjuk nem szokták magukat, de mindenki máshogy küzd meg vele, van, aki pl nem tisztálkodik és nem tud kikelni az ágyból.

Az, hogy kiemelted az adhdt(amivel emberek milliárdjai élnek teljesen normális életet) bennem olyan hatást ébreszt, mintha direkt súlyosbítani akarnád a helyzeted, mert a külső hatást belsővé tetted, hogy nem érsz semmit és nagy gond van veled. Senki le se tojja az adhdt, és sokkal több embernél diagnosztizálnák(felnőtteknél), mint amennyi embernél most teszik, akik főként gyerekek/tinik.

A 4 éves szavait pedig ne nagyítsd fel, hisz egyrészt sosem élt csak veled, nem tud hozzád kötődni elsődleges gondozóként, mert hát nem az vagy. Sosem volt lehetőséged azzá lenni. Az enyém utált 4 évesen, amiért pulcsit kellett felvennie, nem nagyon fontos, miket mondott, mondanak mindent:)

Továbbra is úgy gondolom, hogy együtt kellene laknotok kettesben, fél év és hozzádszokik, pláne ebben a korban, amikor még nem nagyon maradnak meg emlékeik és szinte semmi időérzékük.

Tudom, hogy azt szeretnéd hallani, hogy nagyon beteg vagy és inkább ne nőjjön fel nálad gyerek, de mások is nagyon betegek, ha nem ismerik be, a különbség a környezetük, őket nem vitték pszichiátriára, pedig annyira sem funkcionálnak az életben, mint te.

Munka, oktatás, és konfliktusos emberi kapcsolatok, ez az élet. Konfliktus az első kettőben is sokszor van. Ez néha hangos, néha kiabálós, anyázós, tányércsapkodós, néha "elegem van" érzéssel jár bármelyik területen.

Egyébként van az a könyv, aaa.. hú pedig olvastam és van film is belőle. valami egyedül a címe. Arra a gondolatra épít, hogy minden ember egy sziget, és egy depis kicsit kattant egyedülálló anyuka fiáról szól, aki összehaverkodik egy agglegénnyel. Mindenfajta anya van, de mindig a legjobb a vér szerinti anya(amíg nem bántod nagyon a gyereket. A legtöbb szülő ugyanis néha rácsap a fenekére, kezére, és kb. naponta kiabálnak-emelik a hangjukat néhányszor:).

Csak arra van szüksége, hogy vele legyél sokat kettesben, tartsd tisztán, nézz rá sűrűn, hallgasd meg, ez kb fél évig, és utána le sem tudod vakarni a szeretetét.. csak idő kell, és hogy te gondozd. Kötődni fog hozzád, pláne, ha még mesélsz is neki arról, milyen volt, mikor a pocakodban volt.

#25

Iszonyatos káros, amiket itt írsz. A kérdezőnek hála az égnek van betegségtudata, nem fogékony erre, amit írsz.

De nagyon-nagyon felelőtlen valakibe belemagyarázni, hogy nem beteg, a bizalmát rombolni az orvosok felé. Ezzel csak ártani lehet egy mentális betegnek, ez nem segítség.

Te úgy élsz, ahogy akarsz, de másnak ne árts!

Épp elég baj, hogy te ilyen vagy.

A kérdezőt tiniként diagnosztizálta egy iskolapszichológus. Én ismertem iskolapszichológust, kettőt is. Majd évekre rá ezzel a diagnózissal ment egy pszichiáterhez.

Nem azt mondom, hogy nincs semmi baja, hanem, hogy nincs akkora. Nézd meg, sokáig gyógyszermentesen sikeres volt az élet minden területén, de volt mérgező közege, aki beleplántálta, hogy a diagnózismenteseknek tökéletesek a kapcsolatai és nem szoktak megzuhanni.

Tuti furcsa egy kicsit(bár ezeket a sulik elküldik szakszolgálathoz és a súlyos eseteket nem engedik bejárni), de mindenki más kisbajos, aki el tudja ezeket végezni. Nem az eszük miatt, hanem a felelősség, szorgalmi, feladattudat meg ilyenek miatt.

Tudom, mert az én gyerekem kirakta az oktatás. Tudom, mert sokan sokmindent mondtak. Jó, ha van “betegségtudata”—reálisan megérti, hogy valamiben kicsit más, hogy van, ami nehéz neki, de érted adhdskénz meg borderlineoskénz hivatkozik magára. Az elsőnek semmi jelentősége, a második pedig nem is biztos, annyira súlyos diagnózis, hogy minden normális ember kérne másodvéleményt(anélkül, hogy mondaná, ki mit mondott előtte, mert egymással nem mindenki meg szembemenni).

Én szívesen lennék az anyja. Nem akarnám, hogy a gyerekem így tekintsen magára és pláne nem, hogy elhitesse magával, hogy más jobb anyja lenne a gyerekének. Ő az anyja, más nem veheti át a szerepet, akkor sem, ha neveli(bocsesz örökbefogadók, de ti is tudjàtok, hogy max szív szerinti anyák lesztek, ami nem ugyanaz, mint az életet adó+szív szerinti.

A kérdező még lehet teljes értékű anya és nem tetszik, hogy mindenki két random diagnózis alapján elítéli, mint az én gyerekemmel tették. Ránéztek a papírra, ja, auti+adhd, akkor súlyosan fogyatékos, egymibe vele. Holott se viselkedés, se tanulási gondja nincs(már jóideje), és előzőleg is nagyon összetett dolgai voltak, nem tipikusak.

Ez sokkal több annál, ahogy a mezei ember leegyszerűsíti, nem szabad egy ember szubjektív megítélései alapján elásnod magad, a problémák nem feltétlen állandóak, ezer okuk lehet. Nem több nálad az az ember, főleg, ha rólad van szó. Nem írtál keménydrogról, prostitúcióról, testi sértésről, alkoholizmusról, pedig épnek mondott embereket ez is érint, ha nehéz helyzetbe kerülnek.

Ha az én gyerekem lennél, 50 helyre szaladtam volna, hogy megtanítsalak beilleszkedni(amit ahogy látom neked nem kellett tanulni), és hogy megtanítsam, hogyha be tudsz illeszkedni úgy, hogy nem veszted el magad, értékes ember vagy és mindent jól csinálsz.

Tele a világ emberekkel, fogsz találni olyat, akivel boldogok lehettek anélkül, hogy rossz véleménnyel kellene lenned magadról.