ADHD-s,középsúlyos borderline édesanya fogja tudni valaha is nevelni a gyerekét, akit már eddig is dédszülei nevelték? Lent kifejtem hosszabban.

Szerintem semmi extra nincs veled, annyi csak, hogy feszültségből nem a gyerekeddel kiabàlsz és rácsapsz, mint a szülők nagyrésze, hanem magad felé irányul a dühöd.

A legtöbben gondolkoznak öngyilkosságon néha(bár nem vagdossák magukat), más bajt nem látok.

Miért kerülsz te zàrtosztályra az öngyilkosságon kívül?

A semmitől nem fogsz kötődni hozzá, kettesben kell lennetek heteket, napokat, mire kialakul. Ahhoz kötődsz, amiért felelősséggel tartozol. Ha ott egy gardedám vagy felettes, nem fogod a saját felelősségednek érezni.

Nem, minél nagyobb, te annál kevésbé bírnál vele. Nem jó ötlet sem most, sem 7 évesen magadhoz venni.

Amiket leírtál magadról, az eddigiekről és a nem reális jövőterveidről, őszintén remélem, hogy semmilyen hatóság nem engedi, hogy hozzád kerüljön. Még ez a próba is igen ostoba ötlet volt, ami kudarcba fulladt.

Ti egy szerencsétlen gyerek érzelmi fejlődésével játszotok.

#15

Te nem vagy ép! Úristen...

Te biztos vagy a diagnózisodban? Úgy érzed, hogy tényleg ilyen bajod van? Ez ellehetetleníti az életed, emberi kapcsolataid, munkád? Nekem nagyon furcsa, hogy gyógyszer nélkül valaki képes az önálló életvezetésre, magasra jut, párkapcsolata lesz, aztán szülés után beüt valami(pl szülés utáni depresszió), és pont ez az.

Annyi félrekezelt ember van a világon, és leginkább az ember környezetétől függ, hogy ki kerül pszichiátriára és ki nem. Neked nyilván egy mérgező környezeted van, talán a párkapcsolatod is ilyen volt, ezt ha megfejeli a szülés utáni depi, akkor bárki megzuhanhat. Az, hogy pszichiátrián voltál zárt osztályon, nekem azért nem jelent semmit, mert pl az én gyerekem is volt egyhetes megfigyelésen(mindenkinek berakják a gyerekét a vadaskertben megfigyelni, hogy adhds, auti, értfogy, beszédfogy-e, ha felmerül gyanú, hatalmas ott a forgalom), illetve azt is tudom a saját példán meg másokén, hogy attól még nem feltétlen van különösebb baja a gyerekeknek évekre rá sem, akármilyen diagnózist kaptak, mármint picit fura dolgaik vannak, kicsit nehéz velük, de önállóakká válnak és emberi kapcsoaltaik vannak, illetve tudom, hogy öngyilkossági kísérletnél, ha jelentik, egyből odakerül az ember.. gondolom téged az ilyen férges dolgokat ordibáló szülők előszeretettel cipeltek oda.

Arról nem is beszélve, hogy mi pl ismertünk vagy 7 különböző pszichiátert és az ilyen szubjektív megállapításon alapuló diagnózisokban majdnem hét különbözőt kapott a gyerekem(adhdt pl kétszer is, ezért nem hét különböző). 2 különböző pszichiátrián, illetve egyszer még magánban is, klinikai szakpszichológusnál is ahova vagy 10x jártunk, kettesben vizsgálta, mire megmondta, hogy olyan súlyos az állapota, hogy semmire nem képes, rá két hónapra lazán beilleszkedett egy iskolába.

Én nem azt mondom, hogy nincs bajod, azt mondom, hogy egy félrekezelt, félrediagnosztizált(pl mezei szülés utáni depi adhdval) iszonyú gyakori, illetve azt is, hogy sokkal több ember él az országban, akinek nagyobb baja van, meg azt is, hogy 6/10ből kapna valamilyen diagnózist azoknál a dokiknál, akiknek valami baja van. Arról nem is beszélve, hogy mivel a gyerekemet adhdsnak diagnosztizálták, gyógyszert is próbáltak rajta. Amikor bevette a ritalint(amit én pártoltam, mert láttam, hogy más adhds gyerekén csodát tesz), ideges lett, nem ült, felpörgött, ismételt, kb rázta az ideg, kötekedett, "értetlen lett".. a kórházban azt mondták jól hat, nem láttak problémát, pedig láttam, hogy van. Adtam az oviban is, mert azt mondták én vagyok a hülye, az óvónő viszont jelzett, hogy azokon a napokon, mikor kapta, extra durva volt, gyors, dühös, hangos, ideges, nem vesz részt semmiben, nem csinál végig semmit és kiborult, elbújt a szekrénybe. Néha előtte is elbújt a szekrénybe, de ezeken a napokon kb mindig, egy durva sírós dühkitörés után, ahol rongált is. Látszott, hogy idegbeteg volt tőle, mint a drogosok a filmekben, ami előtte nem volt jellemző. Mikor visszamentünk a pszichiátriára pár napra rá, azt mondta a nő, hogy "ó, ezek csak az auti tünetek, mert a gyógyszer csillapítja az adhds tüneteket, és ilyenkor látszik a gyerek valódi személyisége, amit eddig az adhd elnyomott" ??! A fszt. Mivel így nem lehetett annyit sem az oviban, mint előtte, meg hát ideges lettem a marhaságtól. Kaptunk másik gyógyszert, az mintha hatott volna(vagy talán csak az, hogy a ritalint már nem kapta), majd beállt semmilyenre. Se nem hatott, se nem rontott, felesleges volt szedni.

Szóval én tudom, láttam, mit okoz egy olyan gyógyszer, amit nem kellene szednie az embernek egy téves diagnózis miatt és azt is láttam, hogy a próbánál a közel 100%os eredményeiben a 10%os kilengést is be akarták súvasztani a figyelemzavar kategóriába, hogy igazolja a diagnózisukat.. Kezdő dokit is kaptunk egyszer(ő volt a gyógyszerpróbálgatós), aki az elején őszinte volt és azt mondja nem tudja mi ez, ptsdhez hasonlít, de nem igazán az és nem is érte semmi ilyesmi, végül adott 3 kódot, mert hirtelen megvilágosodott. Ebből már kettő lekerült, és hát auti vonásai sem nagyon maradtak.

Látom, hogy tehet tönkre valakit a pszichiátria, amikor szubjektív véleménnyel diagnosztizálnak. Ha kevésbé erős véleményű óvónőnk van, vagy én nem mondom, hogy váltsunk gyógyszert, a már problémamentes gyerekem kapna valamit, amitől idegbeteg lesz, és mellé nyugtatót is.

Egy olyan kisgyerek, aki most írt próbatesztet a felvételi előkészítőn és az eredményeivel a bejutna a 20. legjobb kisgimibe is(itthon jobbakat ír), sportegyesületes és zeneiskolás, és mindenhol szeretik, sok barátja van, itt az első alkalmon is összehaverkodott pár gyerekkel. Tuti van valami baja, mert picit furcsa az elejétől(dühösebb típus, extra akaratos), de egyik irányba sem kifejezetten. Olyan szülőkkel mint a tiéd szerintem egymibe járna(nagyon be akarták rakni) begyógyszerezve.

Tudom, hogy nem lehet távolról megmondani, mi a bajod, kételkedni sem szép, de szerintem kerítened kellene egy PSZICHOLÓGUST, aki támogat a szüleid helyett. Nem akármelyiket, hanem aki megint akar vizsgálni, foglalkozni veled, akinek van kapcsolata számára is korrekt, alapos és őszinte pszichiátert ajánlani. Nagy mázlim volt, mikor pár évre rá szorongás miatt elmentem egy pszichiáterhez(be voltam tojva, hogy a gyerekem látványosan más és kirakták a bölcsiből), aki terápiában is hisz, és kb az anyám volt anyám helyett. Mivel magasra jutott nem valami nagy véleménye a többiekről és mondta is, hogy nem feltétlen kell mindent készpénznek venni, amit mondanak, persze próbálkoznak, de nehéz helyzetben vannak, és hát ők is emberek. Emlékszem ahogy beszélt a gyerekem közben felmászott a foteljére és lecsúszdázott róla mellette, ezt ismételte rengetegszer, és olyan érzésem volt, hogy a gyerekem olyan, mint a rossz idegzetű hörcsög a terráriumban, aki ugyanezt csinálja ugyanilyen megszállottan 20x is.

Na mindegy. Szóval reggel jól kijött belőlem minden, ne legyél ennyire rossz véleménnyel magadról, kapcsolatot akkor tarts, ha vágysz rá, mindenek előtt pedig szerezz egy pszichológust, aki támogat abban, amit szeretnél és ez pont nem az a probléma, ahol random emberek kívülálló véleménye kell, hogy érdekeljen. Lenyomnak bárkit, hogy jobban érezzék magukat és egy részük(az alacsonyabb végzettségűek) azt hiszik, aki pszichiáter, tévedhetetlen, illetve úgy gondolják a pszichiátria valami objektívan vizsgálható dolog. Bezzeg más szakemberek munkáját lazán felülbírálják, de van bennük egy gát(az alacsony végzettségűekben erősebb), hogy aki orvos, az tévedhetetlen.

Nekem még a legutolsó taxis is mondta a pszichiátriáról kifelé jövet, hogy a gyerekem reméli kisegítőbe jár, mert nincs helye átlagosok közt, az ő érdekében.. Senki sem kérdezte, csak az anyja mondta neki, és hogy ő csak segíteni akar. Ezt mind 10 perc alatt. Sok bolond ember van határozott véleménnyel ebben a témában, és mind azt hiszi, hogy ők normálisabbak.

Sorozatnak, hogy jobban érezd magad pedig ajánlom a bad moms sorozatot:) Kb a valóságot mutatja meg, nekem elég sok hasonló anyuka ismerősöm van.