Több generáción keresztül ugyanaz a név?

Lehet szép egy név, de ha bármelyik rokon kötelezővé tenné a gyerekemnek, akkor gondolkodás nélkül nemet mondanék rá. A férjem a második generáció ugyanazzal a névvel és férfiként sokszor problémás, amíg egyező lakcímük van: tévedésből felbontják egymás leveleit, ügyintézés során extra kört kell futni az azonosítással, a rokonoknál a kicsinyítő megszólítás rajta ragadt (Laci az apa, Lacika a 45 éves fia). Így a harmadik generációnak újabb becenevet kell keresni, és ő is benne ragad a kis Lacika/Lackó/Laca/stb. névben.

Mi elutasítottuk ezt és jól tettük, a gyerek egy új ember, nem az apja másolata. Apósom tényként közölte, hogy a baba a harmadik lesz a nevével, de ennyi erővel apám is mondhatta volna, hogy nemi csak lányai vannak, a fiam viselje az ő nevét. Mi úgy döntöttünk, hogy felnőttek vagyunk, nem utasíthat senki ilyen téren.

Nálunk is próbálta a párom rámerőltetni, náluk a Péter ilyen név, hogy ő már a harmadik, de mondtam, hogy kizárt, hogy a mi gyerekünk az lesz.

Páromnak 3 fiú testvére is van és azok fiai is megkapták az apjuk nevét.

Hát az enyém nem. Megmondtam, hogy vagy megegyezünk egy olyan névben ami mindkettőnknek tetszik, vagy az lesz amit én akarok, úgyis engem fognak megkérdezni a kórházban (szültem már két lányt korábbi házasságból és akkor is így volt). Így belement, a családban én vagyok mindenben a formabontó. Anyósomat is mindenki utálja a gyerekein kívül, de én vagyok az egyetlen aki fel merte vállalni, a többiek eltűrik évente 1-2 órára. Én annyira se.

Ki kell állni magadért, a lelki béke a legfontosabb, plusz ugyanannyira a te gyereked is.