Több generáción keresztül ugyanaz a név?

Ez tipikusan egy válóók szerintem, mert nem létezik kompromisszum. Ugyanis az egyik félnek csak és kizárólag az az elfogadható, ha Kislacikának szólítják a gyereket. Hiába adsz neki másodikat, senkit nem fog érdekelni, mire meg felnő, és választhatna, már úgy megszokja, hogy neki is marad így ahogy van.

Nekem nagyon nem tetszik ez a hagyomány, fantáziátlan dolognak tartom.

#25 Nem kreativitás hiány, hanem hagyomány.

Mintha azt mondanád, hogy ennyi kreativitás nem szorul az emberekbe, hogy minden évben pirosra díszítik a fát, mikor lehetne egyik évben rózsaszín másikban hupilila is. Meg minek esznek minden évben töltött káposztát, abban sincs kreativitás. Van ahol ez a hagyomány. Máshol meg az, hogy az első szülött fiút úgy hívják, mint az apját.

Ezt szerintem házasság előtt kell megbeszélni, ez olyan kérdés mint a vállalunk vagy nem vállalunk gyereket, vagy Budapesten vagy vidéken lakjunk, vagy lakás vagy családi ház. Ezekben nincs kompromisszumos megoldás, vagy így van vagy úgy, a felek véleményének egyeznie kell.

Maximum második keresztnévnek adnám, de akkor az elsőt mindenképp én választanám.

Nálunk is volt ilyen mindkettőnk családjában, de semelyikünk nem akarta folytatni szerencsére. Férjemnél a dupla keresztnév is ment, de azt sem szerette volna a gyerekének, ő sem használta.

A nálunk hagyományozódó név meg hiába szerettem a viselőit, nagyon nem szép számomra, és nem akartam a gyerekemnek olyan nevet adni, ami nem tetszik.

Inkább olyat választottunk, ami még nem volt a családban és az ismerősi körben sem. Azóta végeztem egy kis kutatást és kiderült hogy a hagyományozott nevünk is csak 3 generációt foglalt magában, többet nem.

A gyerek nevét mindenképp közösen kell kiválasztania a szülőknek, nem lehet már ilyenkor leuralni a másik akaratát.