Miért mindig a férfiak anyja van rossz nagymamának beallítva?

Mert a feleségek messze összeférhetetlenebbek, mint a férjek. Így a párjuk szüleivel is nagyobb eséllyel van konfliktusuk.

Természetesen vannak kivételek és ellenpéldák, de sok embert nézve ezek az arányok.

Mert a fius anyak hajlamosabbak arra, hogy orokke mama pici fiakent gondoljanak a gyerekukre. Es hat ugye a mama pici fia nem tud semmit, legfokeppen part valasztani maganak, de gyereket nevelni meg foleg keptelen, igy a mama akkor jol megmondja.

Amugy en is fius anya vagyok, de remelem nem leszek szornyu anyos 🤣

Egyebkent nekem pont anyammal gyulik meg a bajom, anyosom egy tunder, de az exek kozul voltak szornyu “anyosok” is es en ennyit tudtam leszurni. Oda-vissza nem tudtak igazabol elengedni egymast, anyuka mindent jobban tudott, de a felnott gyerek se nagyon ellenkezett ezzel. Ezert is lettek exek.

Szerintem inkább az van a dolog hátterében, hogy a gyereknevelés azért manapság is inkább anyai feladat. Ennek köszönhetően az anyós (kéretlen) tanácsai, megjegyzései mindig "kritikának" minősülnek, és személyes sértésnek vehetők, mert ugye "szerinte ÉN még ezt sem tudom normálisan megcsinálni", míg saját anyától ugyanezek lehetnek szuper jó tanácsok, amiket segítségnek vesznek (hisz anyu szeret, ő nem rosszból mondja)...

Plusz az anyai nagyi ismeri jól a lányát, sokkal jobban tudja, hogy adagolja neki az okoskodást, míg az anyós teljesen eltérő stílusa már alapból okot adhat a hisztire (főleg a szülés utáni hormonlöketes érzelmi hullámvasúton ülve 🙂).

Ha a kolléganőmből indulok ki...2 fia van, és már most gyűlöli azt a nőt, aki majd elveszi tőle a kis pö.csöseit.

Gondolom nem csak ő van így ezzel.

Exem anyja is hasonlóan viselkedett.

Ez így nem igaz. Emberfüggő. Van amikor az anyós borzalmas ember, de van, hogy a nő anyja borzalmas. Láttam mindkét példát.

És olyan is van amikor az anya bánik szarul az anyóssal. Egyik barátnőm mindig panaszkodott az anyósára. Egy sárkánynak hittem. Aztán mikor megismertem az évek alatt egyszer sem volt igaza a barátnőmnek. Az anyja bezzeg borzalmas alak volt. Pár példa hasonló szitukra. Az anyós tök normálisan és kedvesen kérdezte segítsen-e valamit a házimunkában, mert a fia mesélte keveset aludtak éjjel. A barátnőm kb elküldte a fenébe és nekem mondta, hogy milyen paraszt az anyós, hogy azzal piszkálja szar háziasszony.. Csak pislogtam mikor ott voltam és ezt csinálta, mert totál nem így volt. Anyja átjött megette amit a barátnöm magának rendelt kaját majd mondja, hogy nem ártana takarítania, mert koszos a ház. Egy nem voot koszos, kettő akkor miért nem ajánlotta fel, hogy segít?

Olyan is volt az anyja ellopta a barátnőm pénzét és anyós adott kölcsön. Akkor is az anyós volt a gonosz. Igazából ez a viselkedése az anyósával is vetett véget a barátságunknak és a házasságának is.

A lényeg az nem lehet azt mondani, hogy csak az anyósok rosszak. Az ember az aki lehet rossz és lehet bármelyik oldalon.

A négyes válaszolóval teljesen egyetértek. Annyival egészíteném csak ki, hogy az anyai nagyi olyan tanácsokat ad, amit ő alkalmazott a lányánál. Az a minta neki a természetes amiben felnőtt, hacsak nem valami borzalmas nevelése és gyerekkora volt, amit tudatosan elutasít, akkor azt a mintát másolja ő is... Könnyebben megemészti, hiszen ismeri, neki is ez a "program fut", amit gyerekkorában vele csináltak.

Off: amúgy nálunk pont anyám (anyai nagyi) az, aki nem maradhat felügyelet nélkül a gyerekkel 🤷🏼‍♀️. Nem lehet rábízni, mert olyanokat mond és csinál, amiket nem kéne. Anyósom meg 100%-os szuper nagyi. Nála tökéletes biztonságban tudom a gyereket. Nem fogja érzelmileg zsarolni ("jajj ha nem eszed meg nem is szeretsz", "ohh a mama sírni fog, ha nem ülsz ide"), meg hasonlók, mint anyámnál, ha kettesben maradnak. Anyósm simán megoldja ezeket, ha kell rá is szól, neveli, de mindent úgy, hogy az a gyerek korának megfelelő és nem játszmázik vele.

Anyam csecsemos nover 40 eve, gondolhatjatok, a tudasa aldas es atok is egyben. Nagyon sokat segit, nem lehetek elegge halas, de sokszor ugy erzem, felulbiral engem, es nem fogadja el az en donteseimet a babammal kapcsolatban. A 6 hetes gyermekagy egy katasztrofa volt, allandoan a nyakunkra jartak, 2 naponta jottek apammal es folyamatosan osszevesztunk, mert ugy ereztem, csak kioktat. Meg szerencse, hogy nem tervezunk tobb gyereket, nem birnam ezt meg egyszer elviselni.

Anyosom mar a terhessegem alatt bombazott a keretlen tanacsaival, meg azzal, hogy annak idejen o a harom gyerekenel mit hogy csinalt. A legkisebb is 35 eves..3 honapos a kislanyom, eddig egyszer o jott el hozzank, egyszer mi mentunk el felkoszonteni a szuletesnapjan, ami oktober kozepen volt. Felszinesen tartjuk vele a kapcsolatot, nem az erdekli, mi van velunk, a sajat eleten meg a csalad szethullasan kesereg folyton, erre meg mi nem vagyunk kivancsiak.

Nekem anyukám is és anyósom is remek anyukák, de a gyereknevelési dolgaik már elavultak. Pont emiatt nem igazán szólnak bele rosszindulatúan. Néha kérdeznek miért így vagy úgy csinálom, de abszolút érdeklődés szintjén. Anyukámnak volt 1-2 vészesebb megjegyzése, de ő is tudja, hogy mindent úgy csinálok, ahogyan én gondolok.

Nálunk messze lakik mindkét nagyszülő így csak havonta talalkozunk kb. Amúgy ha választani kellene úgy őszintén kire bíznám mondjuk 3 napra a gyerekemet, akkor előbb választanám anyósomat, mint anyukámat. Pusztán csak azért mert anyum figyelme jobban el tud kalandozni és a kisfiam meg nagyon nagyon eleven :D 1 mp és felmászik mindenre vagy levesz valamit az asztalról..stb.

De ettől független anyukám is meg anyósom is szokott órákat vigyázni rá. (Ottalvás vagy egy délutánnál még többet nem vigyátak rá mert 200-250 km-re laknak és nem megoldható még mert kicsi.)