Mit tegyek, ha a férjem elviselhetetlen, mióta terhes vagyok?
Van már két kislányunk, akiket imádunk, ők nekünk a világ közepe. 3 éves a kicsi, 7 éves a nagy. Könnyű velük az első perctől, velük lett teljes az életünk és nem is akartunk már több babát. De az utóbbi bő 1 évben egyre többször sírtam vissza a babázós időszakot, azt, milyen volt velük az első pár hónap. Férjem is mondogatta, hogy elég az itthoni nőuralomból és talán örülne egy fiúnak. Megbeszéltük, hogy adunk magunknak 1 évet, ha sikerül, nagyon boldogok leszünk, ha nem, akkor kétgyerekes család maradunk.
Sikerült, terhes vagyok, de ikrekkel. Mióta ezt tudjuk, a férjem teljesen elviselhetetlen sokszor (nem állandóan, de néha olyanokat mond, hogy csak nézek). Ő az elején azt mondta, hogy szakítsuk meg a terhességet, 4 gyerek túl nagy falat, hogy akarjuk megoldani a napjainkat majd két újszülöttel? Én úgy voltam, hogy ez nem egy váratlan terhesség, mi akartuk, képtelen lennék ezek után átesni egy abortuszon.
Ilyeneket mond, hogy akkor oldhatom meg a gyerekek hurcolását, ahogy akarom, mert ő biztos nem fog transportert vezetni és nem cseréli le a kocsiját sem, valamelyik majd jön utánunk busszal, ha mennénk valahová együtt. És hogy a magánkórházat el is felejthetem, menjek a helyi kórházba, szokjam csak a környezetet, mert nagyon sok ikerterhességet nem vállal semmilyen magánintézmény, annyi velük a probléma. Tegnap kérdezte, mikor töltöm be a 12. hetet? Válaszoltam, erre benyögte azt, hogy "jó, addig spontán is elvetélhetsz, ikreknél gyakoribb".
És hogy ő itt van 50 évesen, nyugalomra vágyna, erre állandó gyereksírás lesz itthon, mert ha éppen az egyik meg is nyugszik, sírni fog a másik. Úgy, hogy volt már két álombabánk, akik sosem sírtak, bárhová tudtunk velük menni, nem volt soha olyan érzésünk, hogy brutálisan nehéz lenne a szülőség... Most pedig úgy áll hozzá, mintha a poklok poklára készülnénk és erről csak én tehetnék.
Leírom újból: a férjem is ugyanúgy akart gyereket, mint én. Szerinted, ha egy férfi nem akar gyereket, akkor nem mondja? Ügyvéd, úgyhogy elhiheted, a saját érdekeit is képes képviselni gond nélkül.
Én is ugyanúgy teszek a közösbe, mint ő.
50 eves ? Azaz nagypapa koru ? Te hany eves vagy ?
Mondjuk elobb kellett volna gondolkoznia, mert 50 evesen 4 kisgyerek tenyleg nem egyszeru, dehat o rakta be vedekezes nelkul, azt meg az ovodasok is tudjak, hogy az ikrek benne vannak a pakliban.
Undorito egy fazon, ne is haragudj, de en ki lennek borulva, ha igy beszelne, sajanlom :(
Egyedulallo anyanak 4 gyerekkel ... hat egyel is nehez (en egyedul vagyok egyel)
48 igazából. Nagypapa kornak azért ezt még nem nevezném... :D
A már meglévő két gyerekünket pedig rajongásig szereti, azt hittem, én leszek majd az, aki mindent megenged, aki engedékeny, de nem, kettőnk közül én vagyok általában a "rossz zsaru", pedig én is imádom őket elkényeztetni.
Én 31 éves vagyok.
Fuh bakker, de undorító emberek verődtek itt össze.
A kérdező leírta, hogy TERVEZETT terhesség. Apuka is akarta. Nem egy éven keresztül győzködte, hogy legyen már, majd megerőszakolta álmában, mikor nemet mondott. KETTEN beszélték meg, hogy szeretnének még egyet, ha egy év alatt összejön, akkor lesz.
Nyilván a f.nak se jutott eszébe, hogy kettő lesz az egyből. Az emberek 99%-ának ez azért nem nagyon jut eszébe.
Azert 20 ev korkulonbseg rengeteg ...
En most vagyok 43, jol tartom magam, nem a tipikus Mo.-i elhizott rantotthus zabalo vagyok, napi szinten sportolok, egeszsegeszen eszunk.
DE megis erzem, hogy 43 evesen mar nem vagyok olyan mint 12 eve, igy az 50 evest meg plane megertem. Persze 31 evesen ezt nem ertheted meg milyen :)
Mindenesetre en total sajnallak, mert en nem birnek vele maradni ha ilyeneket mond, remeljuk csak az elso sokkhatas, es eszbe kap surgosen!
Ha van anyagi hattered, akkor meg megoldod 4 gyerekkel is egyedul, bar ez meg szinten rizikos, mert ha ugyved meg kepes lenne teljesen elperelni toled a kicsiket :(
Utolsó vagyok. Próbáltál vele leülni és megbeszélni ezt?
Mondjuk ugyanezt normálisan megbeszélni vele: hogy ketten akartátok, egyikőtök sem tehet róla, hogy kettő lett belőle, de neked az abortusz nem járható út. Próbáljatok a helyzet megoldására törekedni egymás basztatása helyett. Esetleg pszichológus?
Komoly nagy beszélgetésünk még nem volt erről, ezért is íródott a kérdés (arra mondjuk nem számítottam, hogy a többedik választ kell olvasnom arról, hogy vetessem el).
A pszichológiában ő nem hisz egyáltalán, ezért nem is gondolom, hogy ott bármi sikert érnénk el.
Ráadásul nem is elsőre jött össze, fél évig próbálkoztunk, így azt sem lehet mondani, hogy ne lett volna ideje átgondolni ezt.
Akkor azt a komoly, nagy megbeszélést ideje lenne megejteni.
Próbáld meg az ő helyzetét is megérteni kicsit: akart még egy kisfiút, erre lett kettő. Nyilván nem menstég arra, hogy mennyire taplón viselkedik ("még elvetélhetsz" és hasonlók), de az biztos, hogy teljesen felfordult az eddig elképzelt élete.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!