A véleményetekre vagyok kíváncsi.
Házzasságban élek, van egy másfél éves gyermekem. Most jön a következő gyermek pár hét múlva.
Egyszerűen már nem bírom elviselni a feleségemet.
Én dolgozom, szinte mindig is csak én dolgoztam. Ezzel nincs is semmi baj! Hála Istennek olyan munkám van, hogy egy napot dolgozok és pár nap szünet követi. Viszonylag jól keresek, így nem szorulunk rá, hogy Anya dolgozzon.
Mikor itthon vagyok, ill. hazaérek reggel, kb. annyi időm van, hogy levegyem a kabátom az ajtóban, máris le van passzolva nekem a gyerek. Pedig mondjuk szeretnék átöltözni és kezet mosni. Reggelit általában csinál anya. Megesszük a fiammal. Tisztába rakom, öltöztetem. Utána játszom vele, elviszem ide-oda, sétálunk. Hazaérük, tisztába rakom, kaja(neki anya csinálja), fektetem, alvás. Közben én elmegyek ebédért, mert úgy vesszük magunknak a kaját egy olcsó helyről, ahol jól főznek. Anya ne szenvedjen a főzéssel.
Kb. van 1-1,5 óra pihi, míg a gyerek alszik. Addig eszünk, filmezünk kettesben. Gyerek felébred játszok vele. Utána elmegyünk (Gyerek+én) csavarogni. Bevásárlás, séta, játszó stb. 5-6 hazaérünk. Pici kergetőzés, hancúr, meseolvasás, 10 perc mesenézés. 7kor fürdetem, pelus, pizsi, lefektetem. Anya bent marad vele míg elalszik.
Közben egyedül bevásárlok, intézem a számlákat, a kocsit, az összes bürokratikus dolgot, festek, felújítok, szerelek, beosztom a pénzünket, spórolok a gyerekek továbbtanulására.
Csakhogy ennek ellenére én vagyok a szar. Annyira ocsmányul beszél már velem a feleségem, hogy nem bírom elviselni.
Van mosógépün, mosogatógépünk, szárítógépünk.
Ennek ellenére a ruhák kupacokban a lakásban ragad a padló, konyhában előlhagyva az élelmiszerek. Havi szinten rengeteg kaját kell kidobnom, mert megromlik, bepenészedik, mert nem törődik vele a feleségem. A padlót is én súrolom fel gyökérkefével a rászáradt maradékoktól. Ablakot nem pucol. Talán egyszer sem pucolt.
Mindig azt hallgatom, hogy neki milyen nehéz és hogy mennyire elege van.
Kérdezném: más nőnek is ilyen szar az élete?
Köszi!
válasza:Közben kifejtetted.
Hát elég jó dolga van a feleségednek. Nem értem mi a baja. Hacsak nem a minőségi időtöltést hiányolja veled.
válasza:Húha! Mondjuk a feleséged verzióját is meghallgatnám, mert így teljes a kép, de az alapján, amit leírtál, hát össze tehetné a két kis kezét, hogy 1. neki nem kell dolgoznia, 2. mennyi mindent átvállalsz tőle. Mondjuk én normális hangon leülnék vele beszélni, és elmondanám, hogy NEKEM EZ rosszul esik, mert így nem támadó a stílus, mint ha úgy mondanád, hogy Te ez meg az.... stb. és hogy kérsz egy negyed órát (minimum), mikor hazaérsz, hogy átöltözz, kezet moss, netán még igyál egy kávét, vagy valami-tudom ,ez milyen, mert volt, hogy én is oda akartam adni a babát azonnal, de szépen elmagyarázta a férjem,h ogy várjál már egy kicsit, hisz még szinte haza sem értem, és én akkor kapcsoltam, hogy ja, hát tényleg, milyen hülye vagyok, szegény még levegőt sem vett. Szóval normál esetben ezeket meg kell/ene tudni beszélni... hogy ő mit és hogyan szeretne, és hogy te is hogy szeretnéd, és valami egészséges középutat választani. Mert valamennyit mindkettőtöknek kell tudnia engedni az elvárásaiból. Ha a másik semmit nem enged, akkor ott azért elég nagy a bibi! Próbáld meg, hátha segít! Hátha csak annyi kell, hogy ki van borulva és arra vágyik, hogy Te végig hallgasd, ahogy kipanaszkodja magát, a nők már csak ilyenek.... de mondom, megértem a kiakadásod!!! Sok sikert!
Egy 4 gyerekes édesanya.
válasza: válasza: válasza:De... Akkor ő mit is csinál? Vigyáz a gyerekre, amikor munkanapod van?
De sok nő cserélne a feleségeddel a leírás alapján...
Azért te is a sarkadra állhatnál kicsit, túl sokat csinálsz. Az OK, hogy ráérsz néha gyerekezni és házimunkát is végzel, de amit leírtál, az nagyon egyenlőtlen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!