Terhes feleségem elviselhetetlen?

Illetve három-négy hónapja ilyen. Tehát ez a terhességével járt, az utolsó trimeszterrel, ha jól értem. Nekem 19 hónap van a gyerekek között, bár én ennyire nagyon nem hagytam el magam, s én közben otthonról sz.gépen dolgoztam akkoriban is, de emlékszem, hogy nekem nehéz volt az az időszak, hogy nagy a hasam, s úgy szaladgáljak a gyerek után. (Nem volt otthon apa, csak este...) Szerencsés a feleséged.

Szülés előtti egy-két hétben (lehet h. nejed is már ott van, hiszen nem lehet tudni, mikor születik meg a baba) szóval ekkoriban van egy olyan dolog, hogy érzed, hogy befelé kellene figyelned. (Ez nem humbukk, kajak így van) és nekem e helyett a lányom folyton sivalkodott, szaladgált, ugrált rajtam, iszonyú ideges voltam. Mondjuk én csak belül, de tudom, hogy a férjem cipőt akart venni magának, én meg éreztem, hogy se a cipőboltot nem akarom, sem az ott rohangászó másfél évesemet, és sírva fakadtam a boltban emlékszem. (Sosem teszek ilyet, ez az egész időszak, mintha nem én lettem volna) és felhívtam anyumat, hogy vegyen kiszabit, és vigye el a lányomat, mert érzem, hogy már vele is türelmetlen vagyok. Szóval azért nem könnyű, na.

És szülés után sem lesz sétagalopp, bár én mindezt totál egyedül nyomtam. De tandem pelenkázás, nekem akkor mind a kettő kelt fél évig éjjel, azt hittem minden nap, felborulok.:-) kitartást, de ha nem javul a stílusa, szülés után beszélj vele, hogy legyen kedvesebb, mert ez így nem fog működni.

Szóval asszonyka nem dolgozik, gyereket lepasszolja, és otthon sem csinál semmit.

Ha melóznál napi 10 órát mit lenne?

Nekem, mint terhes élettársnak,saját tapasztalatomból mondom, hogy én bár még csak a 6.hónapot taposom, de kezdek én is átváltozni házi sárkánnyá :( Nekem is az intimitás hiányzik , hogy velem is foglalkozzon, mert hazajön a munkából, eszik, megnézünk egy sorozatot és utána beül a gép elé és ott ragad. Én meg mennék ide-oda, bújnék hozzá, lennék vele, de ha oda is megyek puszilgatni, ad egy puszit de közbe a monitort figyeli :D Mikor megemlítem, hogy menjünk sétálni, akkor meg az a válasz, hogy pihenjek, terhesen nem jó mászkálni. Ilyenkor kiakadok, hogy nem beteg vagyok, a két lábam meg visz, működik. Próbálok arra összpontosítani, hogy a férfi-nő kapcsolat ne múljon, ne hűljön ki, de kezdem feladni. Rettegtem, hogy ha várandós leszek akkor elhanyagolva érzi majd magát, ehelyett ő hanyagol engem.

Teljesen más az én sztorim, de lehet, sőt valószínű, hogy az a baja, hogy hiányzol neki, nem mint apuka, hanem mint férj. Ülj le mellé, ölelgesd, szeretgesd, puszilgasd, simogasd, törődj vele. Hátha jobb lesz :)

Kívánom a legjobbakat, Neked pedig sok erőt, és kitartást.