Mennyi idő volt mire megszoktad, hogy anya lettél?

Tudom, mire gondolsz. Én is azt mondtam szülés előtt, hogy elképzelhetetlen, hogy itt lesz egy csecsemő, aki sose megy haza.🤣

Nagyon várt baba egyébként és én se vagyok fiatal, nagyon nem. Aztán az elejétől úgy van, hogy egyszerre tök természetes, hogy itt van és hihetetlen is. Pl.a kórházban tök természetes volt, hogy anyának hívnak, de barátnőm mondott valamit a gyerekről a kislányának és mondta, hogy majd megkérdezzük az anyukáját. Ez meg tök fura volt, hogy én vagyok valaki anyukája.

Amúgy kitartást! Az enyém is hasfájós és sose alszik itthon, csak éjszaka. 11hetes.

7 hetes lesz a babám szombaton, még mindig szürreális, hiszen hányszor mondtam a húszas éveimben, de még talán harminc évesen is, hogy bezzeg én soha nem fogok szülni, nem kell gyerek :D

Nyilván néha nagyon nehéz, de mégis annyira feldob, amikor belegondolok, hogy van egy gyönyörű, egészséges kisfiam és túl vagyok a terhességen meg a szülésen is és egyik se volt annyira borzasztó, ahogy azt fiatalon elképzeltem. Itt azért megjegyezném, hogy vajúdás közben többször "meg akartam halni", de így visszagondolva, illetve más szüléstörténeteket hallva abszolút egyszerű és komplikációmentes volt az egész.

21 hónapos a kisfiam, de szinte minden nap rátudok csodálkozni a létezésére, az én anyaszerepemre meg arra, hogy a férjem nem csak a férjem, hanem apuka is.

S lassan érkezik a kistesó ami megintcsak szürreális, hihetetlen.

Az anyasággal járó dolgokba egyből beleszoktam, azaz folyamatosan alakult szépen minden, de magát az anyaságot (ahogy a második írta, hogy valakinek az anyukája vagyok 😀) sokkal tovább tartott tudatosítani magamban.

Sőt, még mindig rácsodálkozok néha, hogy milyen hihetetlen, hogy ez a kis csoda itt van nekem, pedig már kettő elmúlt 😀

Hozzá kell tennem, hogy a legjobb barátnőmék évek óta járnak a meddőségibe, lombikoznak sikertelenül, és látva az ő sikertelenségüket, valahogy még szerencsésebbnek érzem magam, hogy nekem megadatott (pedig nekem is harmadik nekifutásra sikerült), és nem tud nem eszembe jutni néha, hogy én is lehetnék barátnőm helyében.