Milyen saját "szabályokat", elhatározásokat hoztatok a baba születése előtt vagy után?

Kedves 7-es, nem hinném, hogy mi, akik tudjuk tartani a saját szabályinkat (még), szuperanyuk lennénk.

Én pl nem győzők csodálkozni, hogy milyen áldott jó természete van a kisfiamnak, figyelmes, segítőkész.

De nem volt hasfájós időszak, nem volt extrém durva fogzásos idő, nem volt felcserélt napszakos időszak, pikk-pakk ment a ciciről való leszoktatás (2 éjszaka alatt), mindent eszik, semmire sem allergiás, jól bírja az utazást, a tömeget. Ezekből nem tudom, hogy mi lenne az én érdemem :)

Nem hiszem, hogy szuperanyu lennék azért, mert egy iszonyat könnyű természetű gyerekem van.

Nyilván van nevelés is a viselkedésében, meg az apukája nyugodt természetéből is kapott.

Nem vagyok naiv, tudom, hogy még ezer módón beüthet a krakh, jön a dackorszak, itt a küszöbön a szeparációs szorongás második felvonása, heteken belül érkezik a kistesó, jöhet a testvérféltékenység és társai.

Legalább abba had legyen beleszólásom amit többé-kevésbé irányítani tudok (pl. a játékok, ruhák milyensége, a képernyőidő)

A 6-os hozzászóló voltam.

6 hónapos a baba.

- külön szoba, ágy: eddig sikerült, én alszok vele a szobájában

- nincs képernyő 1-2 éves korig: néha videó chatben beszélünk a mamákkal, ha megyünk valahova nem kapcsoltatom ki a tvt, illetve a férjem ezt lazábban kezeli

- nincs ringatásra szoktatás: hasfájás miatt ez nem jött be

- nincs beleszólás a nevelésbe: tanácsot meghallgatok, okoskodást leállítom.

- utálok szoptatni, abbahagyom 3/6/12 hónaposan: egy év felett tényleg abba akarom hagyni, de meglátjuk

- soha nem vesztem el a türelmem, nem emelem fel a hangom: elég gyorsan buktam

- és magammal szemben, minden reggel fésülködök és felöltözök, este pedig zuhanyzom, akármennyire fáradt is vagyok: eddig megy.

12

Ez nagyon jó az utolsó amit írtál.

Ezt én is most felveszem tervbe, ha meglesz a baba.

Igen, felöltözni , zuhany, fésű.

Jó hogy leírtad.

Ha ez kimarad, így lehet eligénytelenedni.

#11 a kettes válasz az enyém és total le vagyok pontozva, pedig annyit írtam, hogy egy szabályt hoztam, nem engedem hogy beleszóljanak a gyerek nevelésébe.

Gondolom a null képernyő, null cukor anyukák pontoztak...

Ja, azért azt hozzá tenném, hogy nem szabályok nélkül élünk, csak nem veszem véresen komolyan az életet.

#14

#13! Ja, én is mindig kivoltam, amikor panaszkodtak a friss anyukák, hogy 2 hete nem mostak hajat, örülnek, ha zuhanyozni eljutnak. Én sose leszek ilyen...A kórházban töltött 2.napomon jutott eszembe, amikor délután 4-kor elvitték a gyerekem vizsgálatra és elvonszoltam magam zuhanyozni, hogy ma még fogat se mostam😂Meg amikor 10 percig kerestem a rövid gatyát, ami rajtam volt. Na, mondom, elkezdődött...

Amikor hazamentem, igaz, hogy a hajkefe 2 napig még nem került elő a kórházi táskából, de a többi ment😂 Jelentem, 1hete már egy natúr sminket is feldobtam, sőt, azóta még 2x.

#10

Ó engem és az elveimet hamar térdre kényszerített az alvásmegvonás.

Nem fogok hordozni > csak hordozva nem ordított, folyamatosan hordoztam.

Nem alszik köztünk > ott alszik, ahol akar, csak aludjunk végre

Nem leszek türelmetlen > lol

Nem veszek neki túl sok ruhát > lol a négyzeten

Hamar visszatérek a hobbijaimhoz, sporthoz meg mindenhez > a régieket eltemettem, de elkezdtem új dolgokat, új sportágat, ami gyerekkel kivitelezhetőbb.

Nem fogok senkivel béna anyukás dolgokról beszélgetni > konkrétan imádom mások szüléstörténeteit 🤣🤣🤣

Csak óvatosan fogalmazgattam szabályokat, elveket, mert későn szültem, körülöttem minden rokon, barátnő, ismerős szült már, láttam rengeteg példát, hogyan ad fel az ember villámgyorsan sziklaszilárd elveket ilyen vagy olyan okokból.

Nagymamák normálisak, elmondhatják a véleményüket, sőt tanácsot is adhatnak, sőt, még olyat is szoktam mondani, hogy "majd lehet, hogy kipróbáljuk/majd meglátjuk" stb., de aztán úgyis a férjemmel döntünk. Szerencsére semmi extrém "jótanács" nem jött még tőlük.

2 "elvet" gyorsan feladtam, az egyiket tudatosan, a másikban a hormonok döntöttek:

- Úgy gondoltam, hogy ha lesz tejem és könnyen megy a szoptatás, akkor szoptatok, amíg lehet, de ha nem, akkor én bizony nem fogok mártírkodni, meg sebes mellbimbóval szoptatni, meg 24 órában mellen tartani a gyereket, jó lesz a tápszer... öröm volt nézni, ahogy foggal-körömmel küzdöttem, hogy legyen tejem és menjen a szoptatás! :D Végül sikerült, de ha valaki azt mondja a szülés előtt, hogy ennyi ideig és így fogok próbálkozni, akkor arra azt mondtam volna, hogy kizárt, nem vagyok én mazochista.

- Velünk alvás: babaöblöt vettünk, de császárral szültem és az elején éjszaka nem tudtam kiemelni a gyereket az öbölből ha én az ágyban ültem, úgyhogy kimásztam az ágyból, kiemeltem, visszamásztam az ágyba a gyerekkel a karomban és az ágyban szoptattam ülve (vagy férjem mászott ki helyettem és adta oda), és néhányszor arra ébredtem, hogy bebólintok és dőlök el a gyerekkel. És még a kórházban mondta az éjszakás nővér a 2. éjszaka, hogy mit szerencsétlenkedünk a gyerekkel ha nem hajlandó a kis műanyag kosarában aludni, toljuk össze az ágyainkat, csináljunk neki fészket törcsikből és aludjon köztünk (magánkórházban szültem, saját szobánk volt). Ott még ezt meredeknek találtam, de otthon amikor kb. folyamatosan szoptattam és éjjel is állandóan keltem/keltünk, akkor kb. a 2. héten, amikor már azt sem tudtam néha hogy hívnak, akkor azt mondtam leszarom és bevettük magunk közé, azóta is ott van és fekve szoptatom éjjel, ő is, meg én is csak annyira ébredünk meg, amíg rácuppan a cicire (oké, eleinte azért néha nehézkesebb volt, de gyorsan belejött), férjem meg fel sem ébred ilyenkor általában.

Ami még "elvünk" volt és be is tartjuk:

- nem hagyjuk sírni, reagálunk az igényeire, testkontaktus nagyon fontos,

- igény szerint etetjük,

- nem tartjuk búra alatt, ésszerű keretek között hagyjuk, hogy erősödjön az immunrendszere (ebben segít a nagy család és a kutyánk),

- apa teljes értékű szülő, szerencsére 2 hónapig itthon tudott lenni, és a szoptatáson kívül mindent csinál (nyilván az iszsz azért korlátozó tényező, de így is ki tudok azért mozdulni - rendületlenül próbálkozunk, hogy cumisüvegből is elfogadja a lefejt tejet, de ez egyelőre kudarc),

- most kezdjük a hozzátáplálást, blw-zni szeretnénk + min. 1, de inkább 3 éves korig hozzáadott cukormentesség (ez leginkább a házi lekvárok és sütik kapcsán a nagymamák vonalán fog bukni első körben, de azért véranyuka nem akarok ebben lenni, mert később mi sem fogjuk teljesen tiltani, mi magunk is fogyasztunk édességet, időszakosan sajnos többet is mint egészséges lenne),

- minél hosszabb ideig képernyőmentesség, ami nem lesz egyszerű (nálunk nem a tv a gond, hanem a számítógép/telefon/net),

- sokat beszélni hozzá, énekelni, táncolni, mozogni vele, olvasni neki stb., ami segíti a mozgás- és beszédfejlődését, ezt abszolút tartjuk, férjem gitározik is neki.

Ahogy nő úgy lesznek majd újabb és újabb elvek, amik mentén nevelni szeretnénk, abban azért még nem egyeztünk meg, hogy pl. hogy lesz a pénzkezelés majd ha kiskamasz lesz! :D

Mellettem fog aludni, és nem hagyom sírni-betartottam

Igény szerint, és kizárólagosan fogom szoptatni-betartottam

Mosipelusozunk-nem jött be

Nem kap cumit-betartottam

Nem képernyőzhet-apja kb 20 hònapos koràtól kèpernyőztette

Csak egèszsèges ètelt kap, édessèget egyáltalàn nem-kb 2 èves korig tartottam be

Nagyon türelmes leszek- kb 2 èves koràig tartottam be