Akik foglalkozásuk során gyerekekkel dolgoznak, de nincs saját gyerekük, mi miatt végzik ezt a munkát?

Bármilyen hihetetlen: szeretheti valaki a gyerekeket anélkül, hogy sajátot szeretne.

Én meg fordítva vagyok: utálom a gyerekeket a SAJÁTJAIM KIVÉTELÉVEL.

Mondjuk azért, mert gyerekekkel akarnak foglalkozni?

Gyerekekkel általában pedagógusok foglalkoznak, ahhoz, hogy valaki pedagógus legyen 3-5 évet kell tanulnia egyetemen. A normális emberek előbb tanulnak, dolgoznak és utána vállalnak gyereket, amiből következik, hogy a pályakezdő pedagógusok legnagyobb részének még nincs saját gyereke, amikor gyerekekkel kezd a munkája során foglalkozni. Az meg hogy később lesz-e vagy mikor lesz azt egy frissen végzett 23-24 éves honnan jósolná meg? Addig is azért dolgozik gyerekekkel, mert ezt választotta, ezzel szeretne foglalkozni.

Ez olyan, mintha azt kérdeznénk, hogy mi motivál valakit arra, hogy kőműves legyen, ha még nem épített magának házat...

"de mégis furcsálom, hogy aki amúgy szereti a gyerekeket és jól ki is jön velük, miért nem akar sajátot?"

Rengeteg oka lehet, miért nem lett gyereke.

Mert nem akart. Sokan nem szeretnénk sajátot. Például egészségügyi okokbol. Anyagi okokból. Tudja, hogy nem alkalmas szülőnek. Vagy egyszerűen nem akar.

Vagy nem lehet gyereke, ezt viszont nem köti mások orrára. Erre nem gondoltál? Sokan meddők, ez pedig borzasztó szívfájdalom tud lenni. Vagy például elveszített több babát, és nem akar több veszteséget, lemondott róla sok év után. Örökbefogadás sokaknak nem opció, nem mellesleg az egy baromi kemény feladat, és kevesen alkalmasak rá.

Vagy nem talált magának párt, férjet. Vagy például van/volt neki párja, de a férfi nem akar gyereket.

Miért, miért, miért?

Nem akarok macskát, de szívesen eljátszok anyósoméval, majd hazajövök.

Más nem lehet így a gyerekekkel?

Miért vagy ilyen értetlen?