Akik foglalkozásuk során gyerekekkel dolgoznak, de nincs saját gyerekük, mi miatt végzik ezt a munkát?

Én pedagógus vagyok. Mostmár van gyerekem, de 20 évig úgy dolgoztam, hogy nem volt. Mindenki tudta, hogy imádom a gyerekeket, az egyértelmű volt, de nem mindenkivel beszéltem arról, akarok-e sajátot. Bárki hihette azt, amit te, hogyha ilyen "öregen" nincs, tuti, nem akar, pedig nálam sose volt olyan opció, hogy ne legyen.

Csak a sajat korosztályomról tudok nyilatkozni, mert abból ismerek többeket. Nagyon kevés nőt ismerek ebből a 40+ korosztályból, aki nem akar(t) gyereket, de közülük egy se foglalkozik gyerekekkel.

9es, miért kéne fájni annak ha valakinek nem lehet gyereke?

Védőnő vagyok, egy betegség miatt nem szülhetek, mégsem dolgoznék mást. Azt szoktam mondani, nekem 250 gyerekem van. Szeretem őket, szeretem ahogy mosolyogva jönnek be, vagy mikor látogatok akkor odabújnak, vagy én altatom el őket hogy anyuka egy picit szusszanhasson.

Úgy is mondhatom kicsit kárpótol az élet amiért nem lehet saját.

Kérdező, értem, tehát te mondjuk 21 évesen diplomáztál, és addigra már volt minimum 1 gyereked?

#7-es voltam.

Kérdező, tucatnyi oka lehet rá.

Például ez a végzettsége, nem akarja átképezni magát, mert macera, idő, pénz, öreg már váltani stb.

Ez a hivatása, nem is akar mást dolgozni.

Vagy szeret szenvedni. Van ilyen, mártír típus.

Vagy megkeseredett, végzi a munkáját, neveli más gyerekét, de közben gyűlöli az egészet.

Vagy fel sem fogja, hogy neki ez fáj, nap mint nap más gyerekéről gondoskodni, miközben neki valamiért nem lett. Elnyomja az érzéseit.

Vagy nem lehet gyereke, ő ezt feldolgozta, elfogadta, például évekig járt pszichológushoz. A szeretetet pedig átadja a gyerekeknek a munkahelyén, mint például óvónő. Kiéli az anyai ösztönt.

Vagy reménykedik, hogy mégis lesz gyereke. Sokan szülnek 40 felett, sokaknak csak akkor sikerül, amikor már gondolatban lemondtak róla.

Tudod meddig várnak egyesek, mire lesz gyerekük? Ismerősömék 9 évig várták, mire a sokadik lombik sikerült. 9 évig! Fogalmuk sem volt róla, hogy nekik ennyi év lesz, mire érkezik a gyerek, gondolták majd max. 2 év és sikerül.

Telik az idő, telnek az évek, mondjon fel, mint óvónő, adja fel a hivatását? Dolgozzon mást a 9 év alatt? Majd ha mégis sikerül a gyerek, legyen újra óvónő?

Az , hogy valaki mondjuk napi 8 órában végez gyerekekkel kapcsolatos munkát, köszönőviszonyban sincs azzal, hogy 0-24 órában felelős is érte mert van sajátja.

Az ember pl Dolgozik, közben gyerekekkel van, mert ez a munkája, aztán hazamegy és azt csinál amit akar.

Egy gyerekes embernél ez nem így működik. Ott ha az ember hazamegy munkából, kezdődik a következő műszak meló a saját gyerek körül, sokkal kevesebb a szabadság, korlátozottabb az élete stb.

Érzékeled a különbséget?

Tanár végzettségem van, bár jelenleg nem a pályán dolgozom.

Én a szaktárgyam szeretete miatt választottam ezt a pályát, mert szeretném átadni, szeretném hasonlóképpen megszerettetni és tantárgy által nevelni.

A középiskolás korosztályt kedvelem. A kisebb gyerekekkel- pláne az ovisokkal illetve az ilyen 2-3 éves korosztállyal - nem tudok mit kezdeni, idegesítenek is. Ezért nem akarok saját gyereket többek között.

Tanári pályára készülök, de nem akarok gyereket.

Szeretem a gyerekeket, leginkább a felső tagozatos és középsulis korosztályt. Alsósokkal elvagyok rövid távon, pl szívesen önkénteskedem két hetet évente egy nyári táborban és kérem, hogy alsós csoporthoz tegyenek, de ennyi elég. 7 év alatt, minél fiatalabb a gyerek, annál rosszabbul viselem. A kisbabákat meg kifejezetten nem szeretem, irtózom tűlük majdnem nem tudom elviselni őket.

Ezzel nem lenne bölcs belemenni a gyerekvállalásba. Értem én, hogy a saját gyerek mááás, de mi van ha mégsem? Mi van, ha tőle is irtózni fogok, amikor még baba? Mi van, ha Őt sem tudom elviselni, amíg kb 7 év alatti?

Másrészt meg nem akarok párkapcsolatot. Honnan legyen akkor gyerekem? A lombik drága, örökbefogadás ellehetetlenítve, egyéjszakásból mégse legyen már. Na meg egyedül, tanári fizuból, albérletbe hogy tartom el? Miből?