Szülnöm kellene? 36/N

"de úgy érzem gáz a világ szemében, ha nincs"

Erre nem az a megoldás, hogy szülsz, hanem az, hogy magadba nézel és megkeresed az okát. Azzal már tudsz dolgozni. Társadalmi nyomás? Személyes okok? Így neveltek? stb... Ha rájössz, könnyebben megbirkózol ezzel az érzéssel, és megtalálod a megoldást is. Ha terápiára nem is mész el, egy mentálhigiénés szakemberrel meg lehet beszélni.

Nyilván ha akarsz akkor plusz boldogság. De így hogy nem akarsz csak nyűg lenne.

Csak azért ne szülj hogy mert a körödben "mindenkinek van".

Amúgy 1000000000 kérdés ebben a témában olvass vissza, hátha találsz valamit hasznos "infót" magadnak.

Nem biztos, hogy férfiként "jogom" van válaszolni, de válaszolok, ha nem haragszol: úgy alakult az életem, hogy nincs feleségem, gyermekem, és az osztálytalálkozón én voltam az egyetlen egyedülálló (gyermektelen volt más is, de egyedülálló nem). Nagyon kínosan éreztem magam. Bánom, hogy elmentem... Talán jobb lett volna hazudni. A karrierem nem érdekelt senkit, a családra kérdeztek rá.

Számomra az a problémás, hogy nem tudok olyan témákról beszélgetni sokakkal (családosokkal), ami mások számára alapvető, és ez elmagányosít.

De a társadalmunk ilyen. Miért nincs gyerek? Ha van, akkor miért csak egy? Miért nincs tesó, stb.? Miért abba a suliba jár? Miért úgy öltöztetitek a gyerekeket? Miért kosárlabdázik a gyerek, miért nem focizik stb.?

Képtelenség megfelelni mindenkinek. Éljétek úgy az életeteket, ahogyan szeretnétek, vagy tehetitek. Tudom, ez nem tanács, ezzel nem segítettem.