Másnál is sír a gyerek ha a mamánál/val kell maradni egyéb ok miatt? (Orvos, nagybevasarlas.. stb)

Szoktál vele előre beszélni erről? Én eleinte amikor másra hagytam és már lehetett vele beszélni, vagy meg is értette, vagy nem tudom hogy fogalmazzak, már egy-két nappal előre mindig mondogattam neki, hogy anya majd elmegy pár órára, ez és ez fog vigyázni rá, de majd jövök érte, ne aggódjon, stb. Amikor ott hagytam, akkor pedig puszi, ölelés és valamihez kötöm neki a mai napig (2,5 éves), hogy mikor jövök érte. Pl. vacsi előtt jövök. A nagymamája, a nagypapája, vagy a pótnagyink (fizetett segítség) szokott rá vigyázni, ha kell, mindenkivel nagyon jól elvan. Egyetlen megborulása volt, amikor a tesója született és én kórházban voltam. Nagyon jól viselte, de utána hetekig matrica volt és a házból sem léphettem ki, mert azonnal kérdezgette hova lettem és sírni kezdett. (Ez két hónapja volt.) Azóta most nagyon tudatosan megint elkezdtem erősíteni, hogy kommunikáljak vele. El kell mennem, de ekkor és ekkor jövök (és tényleg jövök), nagyon fog hiányozni, de biztosan jól mulatnak majd. Kérdezgetem megmutatja-e/elmeséli-e majd a maminak ezt és ezt, mit szeretne majd játszani vele, stb. Én azt látom, hogy ez segít neki. Be lehet lelkesíteni milyen jó lesz a mamival... Lassan megint lehet lazítani, mert konkrétan már ő kéri, hogy mehessen mamiékhoz, vagy a pótnagyihoz és amint kiszállunk az autóból én le vagyok sz*rva. :D Néha elmorzsolok emiatt egy apró könnycseppet bevallom... :D De amúgy nagyon örülök, hogy jól elvan nélkülem is, ez az élet rendje! :)

Abból azért ne vonj le messzemenő következtetéseket, hogy ha most nem akar ott maradni, később sem akar majd. Kicsi még, rengeteget változnak pár hónap alatt is. :) Nekem már nagyobbak a gyerekeim, de mindkettőnek volt olyan időszaka, amikor tök jól elvoltak a nagyszülőkkel, volt, amikor nem. A lányom 7 hónapos volt, mikor elkezdtem egy tanfolyamot, heti pár óra volt, legtöbbször semmi gond nem volt, hogy anyummal maradjon. De 4 éves korában nem tudtam elmenni egy távolabbi rokon temetésére, annyira kapaszkodott belém és üvöltött. De elmúlt ez a korszak is (sőt lassan már a kamaszkor is, úgyhogy remélem, túl vagyok a nehezén:D)

Majd lesz ez máshogy, ne aggódj. Az enyém ennyi idősen szeretett velük lenni, 2-3 évesen ordított, nem akart ottmaradni. 4 éves korától nagyon szeret náluk lenni.

15-ös, hiába, hónapok óta olvasni ezt a stílust tőle... Mindenhol megy a kötekedés, megy a "szegény gyerek, minek szülted" stílus. Az ilyet az apja fogdosta, vagy az anyja verte, hogy ennyire el lett rontva?! És ijesztő, hogy valószínűleg gyereke is van, azért van itt...

16 hónapos kor körül nálunk is probléma volt, csak velem (anyjával) volt el, mindenki másnál sírt. Nekem meg hetente kellett visszajárni a fogorvoshoz. Ha tudtam alvásidőre időzítettem (nade akkor is ott a kockázat hogy felébred, ami lehet hogy még rosszabb). Aztán rájöttünk hogy az működik, hogy együtt eltoljuk a kicsit a fogorvoshoz babakocsiban (kb. 15 perc) és utána én "leválok" ők meg sétálnak tovább. Próbáljátok meg esetleg így.