Mikor ordibáltatok a legjobban a gyerekkel?

Mikor nem akart aludni és felverte a kistestvérét is: körülmények újszülőtt babavál otthon és egy 5 éves pimasz kisfiúval sokadik napja kialvatlan voltam. Férjem éppen munkahelyi eseményen volt késő estig. Segítseg nulla.

Szerintem az volt életem egyik legdurvább mélypontja. Nem is vagyok rá büszke.

Míg egy gyerekem volt, én se ordítottam soha. Nem nagy kaland megállni. Pedig nem volt könnyű eset, auti mint kiderült.

Amióta kettő van (és már a kicsi is 4 volt, mire a nagy diagnózist kapott = valaszul arra, hogy miért kellett beteg gyerek mellé második), már hangosabb a ház. Sokszor, nagyon hangosan, mert anélkül észre se vesznek sokszor. Még akkor se ha ott állok fél méterre az arcuktól. 🤷

Nem ordítás, de kegyetlenül leszidtam a nagyot. 10 éves volt, túrázni mentünk, ő meg fogta magát és átrohant az úton, jött is egy kocsi, satufékkel állt meg. Kb 5 másodperc volt az egész. Nem fogtam a kezét, 10 évesen gondoltam már van annyi esze, hogy nem kell. Ha az autós nem figyel 300%ban az útra, elüti.

Olyan 5 percig mind a négyen kamilláztunk, annyira lezsibbadtunk ettől, de utána nagyon leszidtam, hogy hogy lehet értelmes gyerekként ilyet csinálni?? Ráadásul azért szaladt át, mert a másik oldalon domb volt, és fel akart futni rajta... Az a k*rva domb ott lett volna akkor is, ha előtte körbenéz...

Volt egy olyan időszaka 5 éves kora körül, hogy minden létező madzagot, drótot, cipőfűzőt, stb-t megtalált, és ha egy mód volt rá, ki is szedett a helyéről, azért, hogy valami mást meg összecsomózzon vele. Volt olyan, hogy csak a kilincsre lógatott fel madzagot, az pl nem érdekelt. Volt olyan, hogy a saját rövidnadrágja madzagját kötötte oda az akkor 1 éves kishúga rácsos ágyához, és mivel persze kibontani nem tudta ezeket a csomókat, csak úgy tudott onnan eljönni, hogy levette a gatyáját :D Ezen még jót is röhögtem akkor... Csak sajnos volt olyan is, szép számmal, hogy pl 2 szekrényajtót összecsomózott, vagy 2 egymás melletti/alatti fiókot, ilyesmik, és rengetegszer kértem szebben is, csúnyábban is, hogy fejezze be, mert kikötni nem tudja, én meg nem akarok napi 5x ilyenekkel szarakodni.

Na, a bizonyos pohár akkor telt be, amikor x ilyen kötözgetős nap után összecsomózta a konyha és az ebédlő határán a húga miatt elhelyezett biztonsági gyerekrács 2 felét. Úgy, hogy ők bent voltak, én meg a konyhában, szóval nem tudtam kinyitni a rácsot és bemenni. És pont akkor annyira sikerült neki, hogy én sem tudtam kikötni, le kellett vágnom a cipőfűzőt onnan. Hát, mi a földszinten lakunk, de akkor úgy ordibáltam, hogy szerintem a negyediken is hallották. Hogy nem elég, hogy egyedül vagyok vele meg egy 1 évessel délutánig (covid miatt nem volt ovi), még ezzel is foglalkozzak minden áldott nap, hogy ha ki akarok valamit nyitni, vagy be akarok valahova jutni, akkor kötögessem ki a zsinórjait...és ha még egy ilyen összecsomózott szart meglátok akárhol, akkor úgy elverem, hogy az apja se ismeri meg délután, stb, hasonló kedves dolgokat helyeztem kilátásba. Szegény rendesen menekült előlem :D Nyilván utólag már nem vagyok rá büszke, de ott és akkor nagyon elöntötte a szar az agyamat.

Amúgy jó gyerek, nem lehet egy szavam sem, másra nem is nagyon emlékszem amivel így kiborított. Már 8 éves, a húga 4, na utóbbiról inkább tudnék mesélni, de nem ordítottam még vele úgy igazán, max felemeltem a hangomat. Pedig ő sokkal elvetemültebb gyerek, mint a fiam volt, de szerintem már megedződtem :D