Akik 30 alatt szultetek, es a gyerek mar elmult 8 eves, sajnaljatok azokat az anyakat, akik 40 korul vallalnak gyereket?

Ugyan nem én vagyok, akit kérdezel, hanem az, akit szerinted inkább sajnalni kell :D

Csak 40 éves szemszögből tudom nyilatkozni, hogy engem például nem kell sajnálni. Én szívesen babáztam pár éve, és most is szívesen fogok, ha megszületik a második. Nekem fiatalabb koromban nem lett volna sem türelmem, sem kedvem 0-24-ben egy kisbabát, kisgyereket pesztrálni. Volt jobb dolgom is, legalábbis akkor úgy éreztem. Nem bántam meg, hogy (mások szerint) későn vállaltam gyereket. Hála istennek jó állapotban vagyok, így valószínűleg ha át nem hajt rajtam egy vonat, vagy ilyesmi, akkor még lesz időm felnevelni a gyerekeimet. Egyelőre őket sem kell sajnálni 😏

" ti mar nem birnatok".

Hát, ha ő mondjuk egy tízessel fiatalabb és nem bírná, amit én így "öregen" bírok, akkor inkább nekem kéne sajnálnom őt, hogy ennyire rozzant. Nem gondolod?😉

Van egyébként olyan barátnőm, akinek már felnőtt gyereke van és rendszeresen elmondja, milyen rossz nekem, ő már nem bírná. De ő korombeli. Egy 30 évestől azért cikibb.

(42, lassan 43 éves friss anyuka).

Én 14 év különbséggel szültem a legkisebbet és a legnagyobbat. Nem tudom, hogy tényleg energikusabb voltam-e fiatalabb koromban, vagy csak minden könnyebb volt egy gyerekkel, ezert volt több energiám. Sokáig voltam ugyanis egykés. Most már elmúltam 35, de nem egy, hanem négy gyerekkel a fedélzeten, szóval nem tudom, hogy a korom miatt, vagy a gyerekek száma miatt vagyok lestrapált, de az biztos, hogy régen sokkal többet jöttünk-mentünk az első gyerekemmel: babaszínház, babakoncertek, ringatók, kerekítők, babajóga, babatorna, ilyen-olyan fesztiválok, később millió gyerekfoglalkozás, utazgattunk mindenfelé, most meg a közeli játszótérre ha elmegyünk a kicsikkel, akkor már szuper vagyok. De sosem gondoltam huszonévesen, hogy de rossz lehet a későn szülőknek. Mindig azt gondoltam, tök jól bírják, és remélem, majd én is ilyen leszek. És arra is gondoltam még, hogy tök érdekes lehet ilyen sokáig gyerek nélkül élni felnőttként. Nekem ez alig adatott meg, olyan korán szültem, de biztos kerek az a fajta élet is.

Nekem most nagyon nem füllene a fogam ahhoz, hogy 40 évesen is szüljek, elég volt, elfáradtam.

24 és 29 évesen szültem. Én a 2 terhesség/ kisgyerekes kor közt is éreztem, hogy mennyivel nehezebb. Pedig 30 alatt voltam a 2.nál is.

Én nem amiatt sajnálom őket, hogy nehéz lesz, meg fáradtak lesznek stb.

Hanem mikor pl elmennek egy szülőíre... és sokan a mamának nézik anyukát (megtörtént esetet hozok fel). Vagy hogy az unokáját lehet nem kell látnia sem. Én ezekbe gondolok bele, hogy sokkal jobban tettem magammal úgy érzem, hogy "fiatalon" szültem.