Lètezhet olyan, hogy az èvek alatt megutálom az anyaságot?

Én is hasonlóan éreztem. Nem vagy vele egyedül.

Én megpróbáltam tenni ellene: rengeteg önismeret, terápia. Arra jutottam, hogy én igazából még nem nőttem fel. Nem tudom elviselni a túlzott kötöttséget, felelősséget - egyébként a munkában sem (emiatt rengeteget szívtam is). És hasonló körülmények között akartam gyereket álmaim férfiától. Lett, ráadásul küzdősen (lombikkal) és még így is az anyasággal járó kötöttségek meg tudnak fojtani, ha túl sok van és nincs segítségünk. Szerencsére most már 4,5 éves és sokkal könnyebb már - és azt látom, hogy egyre jobb lesz. Én optimista is vagyok, plusz dolgozom magamon, hogy felnőljek a feladathoz. Próbálok rá megoldandó életfeladatként tekinteni, amit ha most nem ugrok meg, akkor úgyis visszatér. De figyelek rá, hogy megfelelő mennyiségű énidőm legyen, van hobbim, ami kikapcsol, és van egy csodás férjem, aki nem tesz szemrehányást azért mert ilyen vagyok, hanem támogat, hogy fejlődhessek és jobb lehessek - az anyaságban is. (Amit egyébként a visszajelzések (óvónők, nagyszülők, barátok) alapján elég jól csinálok, és a kislányom is olyan feedbackeket ad, amik arra engednek következtetni, hogy azért annyira nem járok rossz úton, csak nekem nehéz vagy nehezebb mint az átlagnak)

Kitartást!

11 válaszolo gratulálok.

Te teszel rola hogy jó anya legyél és felnöjél a feladathoz.

1. Anyaként mi a bánatért olvasgatsz gyermekmentes csoportokat? Nem látsz valami rém groteszk képet ebben az egészben? Ha valaki rendben van az életével (gyerekkel, vagy anélkül), akkor miért érzi kényszeresen azt, hogy hírdetnie kellene és bizonygatnia azt, hogy milyen frankó neki?

Egy 7 éves gyereked van könyörgöm... Még nem tűnt fel, hogy egyre kevesebb lesz az igénye rád? Pár év és élhetsz úgy, mint előtte, még meg is köszöni.

De kérdezek jobbat, miért ne élhetnél, utazhatnál VELE EGYÜTT is?? Miért nem mutatod meg neki milyen jó dolgok ezek? A gyereked lehet a legnagyobb "cinkos társad" az életben! Ha elmennél bulizni egyet, akkor bébiszitter/mama és mehetsz is. Ha utaznál + egy repjegy és indulhattok. Pár év és mehettek együtt fesztiválozni... Komolyan ezen keseregsz?

2. Ha valami félresiklik fejben, akkor pszichológushoz nem el kell menni, hanem járni. Terápiára, folyamatosan, akár hosszú évekig.

Én azt javaslom, hogy ezt az önromboló gondolkozást sürgősen fejezd be, mert magadat építed le, ha nem tűnt volna fel. Miért nem olyan oldalakat olvasgatsz, ahol magadat ÉPÍTHETED? Ja, néha terhes tud lenni az anyai szerepkör, de azért közel sem olyan tragikus, ahogy lefested.

Nem kapáltad el magad egy életre csak azért, mert lett egy gyereked.