Két kicsi gyerekkel az oldalatokon elválnátok? Szüleitektől fogadnátok el segítséget egyedülállóság esetén?

27-28 évesek vagyunk, 11. évünket töltjük együtt, 4 éve vagyunk házasok. Van már két gyerekünk, 3 éves a nagyobbik, 7 hónapos a kicsi.

2 hónapja tudtam meg, hogy a férjem megcsalt. Tagadta az elején, utána elismerte, hogy “volt pár futókalandja, amik semmit nem jelentettek”. Azonnal válni akartam, de sírt, könyörgött, mindent megígért. Azóta próbálkozunk, viszont én nem érzem a bizalom legkisebb szikráját se, ha nincs itthon, azon gondolkozom, vajon épp megcsal-e? Ha üzenete jön, vagy a telefonját piszkálja, az van a fejembe, hogy biztos a szeretőjével beszél… Állítja, hogy senki nincs, lehet, így is van, de nem bízom benne.

Ennek szerintem így nincs értelme, viszont egyedül nem boldogulnék a két kicsivel. A házunk közös, 2 éve épített családi ház, van egy lakásom is, ami 1/1 az enyém.

Kifizetni a házból nem tudnám, csak úgy, ha a lakást eladom, viszont az abból befolyt bérleti díjra egyedülállóként szükségem lesz (kb. 320-350 ezerért tudnám kiadni). Így az sem opció, hogy mi költözzünk be oda a gyerekekkel hármasban.

Ha a szüleim segítenének, egy percet sem aggódnék, de bennem van, hogy kétgyerekes anyaként, közel 30 évesen szaladjak haza, ha gond van? Közben ott van az is, hogy kihez fordulnék, ha nem a szüleimhez? Valamint igen, fáj beismerni, hogy a tündérmese így ér véget, mikor én vele örökre terveztem, 2 hónappal ezelőttig ugyanolyan szerelmes voltam, mint a kapcsolatunk elején.

Ti mit tennétek a helyemben?


Próbálkoznátok még a kapcsolat helyrehozásával?