Egyedülálló anyukák, akik kicsi gyerekkel maradtak egyedül, mi számotokra a legnehezebb?

7 eve, szuletesetol fogva vagyok egyedul vele.

Parom nincs azota sem, igazabol nem is kerestem.

Minden resze nehez az egyedulallo anyasagnak, hiszen 2 ember munkajat vegzed egyedul. A babakor meg nem is volt olyan veszes, inkabb mikro mar nagyobb, azaz most, mikor meg tobb figyelmet igenyel. Most pl. megtanitani biciklizni. 7 eves, meg nem tud potkerek nelkul, en szivbeteg vagyok, sajnos nem tudok utana futni, igy meg fel, hogy elesik. Meg belegondolok, hogy honnan fogja megtanulni milyen egy igazi ferfi ? Nincs apakepe, az apja heba hoba latogatja, ismeroskent tekint ra. Rokonom, csaladom nincs.

7-es vagyok, veletlen kuldtem el.

Ugyhogy en ugy latom, ahogy nonek ugy lesz nehezebb ez, es foleg a lelki resze.

Aggodni, hogy igy milyen ferfi lesz belole.

A fozes, mosas, gondozas resze az meg nem is veszes.

Szerintem nehez, DE gondolj arra, hogy lehetne rosszabb is.

Szerintem van, amikor könnyebb egyedül. Amelyik fèrfi csak nyűgnek volt ott, nem segített semmiben, anèlkül 100x könnyebb. Ilyentől nem tanult volna semmi jòt, a lelki fejlődèsüknek is jobb nèlküle.

Ha olyan a fèrfi, hogy kivette a rèszèt a hazimunkàbòl, ès a gyereknevelesből is, akkor nehezebb. Akkor egyszerűsíteni érdemes a hàztartàst ès ha van megbìzható segìtsèg, azt igenybe venni.