Két kicsi gyerekkel az oldalatokon elválnátok? Szüleitektől fogadnátok el segítséget egyedülállóság esetén?
27-28 évesek vagyunk, 11. évünket töltjük együtt, 4 éve vagyunk házasok. Van már két gyerekünk, 3 éves a nagyobbik, 7 hónapos a kicsi.
2 hónapja tudtam meg, hogy a férjem megcsalt. Tagadta az elején, utána elismerte, hogy “volt pár futókalandja, amik semmit nem jelentettek”. Azonnal válni akartam, de sírt, könyörgött, mindent megígért. Azóta próbálkozunk, viszont én nem érzem a bizalom legkisebb szikráját se, ha nincs itthon, azon gondolkozom, vajon épp megcsal-e? Ha üzenete jön, vagy a telefonját piszkálja, az van a fejembe, hogy biztos a szeretőjével beszél… Állítja, hogy senki nincs, lehet, így is van, de nem bízom benne.
Ennek szerintem így nincs értelme, viszont egyedül nem boldogulnék a két kicsivel. A házunk közös, 2 éve épített családi ház, van egy lakásom is, ami 1/1 az enyém.
Kifizetni a házból nem tudnám, csak úgy, ha a lakást eladom, viszont az abból befolyt bérleti díjra egyedülállóként szükségem lesz (kb. 320-350 ezerért tudnám kiadni). Így az sem opció, hogy mi költözzünk be oda a gyerekekkel hármasban.
Ha a szüleim segítenének, egy percet sem aggódnék, de bennem van, hogy kétgyerekes anyaként, közel 30 évesen szaladjak haza, ha gond van? Közben ott van az is, hogy kihez fordulnék, ha nem a szüleimhez? Valamint igen, fáj beismerni, hogy a tündérmese így ér véget, mikor én vele örökre terveztem, 2 hónappal ezelőttig ugyanolyan szerelmes voltam, mint a kapcsolatunk elején.
Ti mit tennétek a helyemben?
Próbálkoznátok még a kapcsolat helyrehozásával?
Két barátnőm is most adta ki a lakását. 1 hét alatt kivették mind a kettőt.
Nem 1,5 szobás, 2 hálószoba van benne, az egyik gardróbként funkcionált nekem, de a szekrények nyilván kivehetők onnan, ha ketten költöznének és két szoba kellene.
Add ki a lakást,költözz a szüleidhez közben adjátok el a házat. Ez van.Én párom is félrelépett,de mint prosti(kiakarta próbálni milyen az...),megbocsátottam neki,de sosem lesz olyan mint előtte. Azóta gyerek is van és egyedül nem tudnám eltartani meg nem is tudom elengedni a férjem,én spec lelkileg gyenge vagyok,plusz szülői segítség nincs). Én megtudtam bocsájtani, de ha gyerek mellett csinálta volna ezt velem,na az már más.
40 N
27-28 évesek vagytok és 11 éve együtt, vagyis 16-17 éves korotok óta. A férjeddel az van, hogy nem élte ki magát, túl hamar kötöttétek le magatokat egymás mellett.
Biztos, hogy válnék - ez ugyanis nem lesz jobb.
Az anyagi részére kaptál itt több ötletet is, nem írom le újra ugyanazt, mint a többiek.
Én nem válnék ezért, részben a gyerekek miatt, részben mert túl nagy hercehurca. Le leszek pontozva érte, de szerintem ez a megcsalás dolog nagyon túl van dimenzionálva. Mindenki csinálja, csak a kicsit is tehetségesebbje úgy hogy ne derüljön ki, és ne legyen téma. Egy 28 éves, ereje teljében lévő pasitól illúzió elvárni, hogy élete végéig egy kapura játszon. Komolyan nem tudom hol él, aki ezt komolyan elhiszi. Ez a jelenség bizony létezik, csak szerencsés esetben nem kerül az asztalra a téma. Attól hogy a srác egy gyenge pillanatában rászaladt egy másik puncira, nem jelenti azt hogy nem szeret. Szerintem a megcsalást érzelmi oldalról kell és lehet csak megközelíteni. Ha valóban szereti a másik nőt, na akkor válj el, mert akkor csaltak meg. Ha viszont nem szereti, csak vitte a hév és alkalomadtán tornázott egyet a másik nővel, akkor az csak egy ürítés volt meg egy trófea, hogy még mindig férfi. Semmi jelentősége.
Na most lehet lepontozni.
Én egy gyerekkel az oldalamon elváltam, sokkal rosszabb feltételekkel. De előtte évekig próbáltam menteni a házasságunkat. Sajnos csak én egyedül próbáltam, szóval végül beláttam, hogy nincs más út. (Illetve nem akartam, hogy abban a családi légkörben nőjön fel a gyerekem.)
Ha tényleg menthetetlennek tartod a dolgot, akkor válj el, de pl próbálkozhattok párterápiával, nekem pozitív tapasztalatom volt vele. (Sokat segített abban, hogy átlássam, válni akarok vagy maradni, de el tudom képzelni, hogy a ti helyzetetekben rendbe lehet hozni a házasságot is.)
Ha én válnék, a helyedben mennék a lakásodba, a gardróbot szobává alakítva, a közös házat eladva. Én biztos nem kérnék pénzt a szüleimtől, ha másképp is megoldhatom. De ezt is neked kell tudnod, nálad és a családodnál mi fér bele.
Mi lenne kamu?
Igen, nekem kicsi egy lakás, mikor egész életemben kertes házban éltem.
Akkor kaptam, amikor felvettek az egyetemre és beköltöztem Budapestre az agglomerációból. 3 évet éltem benne egyedül, utána odaköltözött a férjem is.
Mikor kész lett a házunk, átalakítottuk ügyfélfogadó alirodává, én ott dolgoztam, még a nagyobbik lányunk mellett is, amíg a kicsi meg nem született. Az volt a terv, hogy ahogy nő, úgy kezdek én is újra dolgozni, fokozatosan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!