Örülnél, ha a férjed felajánlaná, maradj otthon a gyerekkel és ne dolgozz? Patthelyzet, vagy kényelmes élet?
Ilyen helyzetben vagyok jelenleg.
Édesanyám, aki az egyik legnagyobb támaszom és bizalmasom, aki a legjobbat akarta nekem egész életemben, azt mondja, ennek örüljek, mert higgyem el, a társadalom nagyon kis százaléka dolgozik csak azért, mert élvezi a munkáját.
Legjobb barátnőm viszont azt mondja, sosem szabad egy férfire támaszkodni és higgyem el, ahol a férfi eltartja a feleségét, az a feleség dolgozik csak meg leginkább a pénzéért. És lehet, hogy nem most, de talán 10-12 év múlva lesz olyan helyzet, hogy inkább dobbantanék, de nem fogok tudni.
A párom nagyon szeretne már babát, igazából én is. De most diplomáztam le, jó kicsit szusszanni, semmit sem csinálni... Igazából két út van, vagy elkezdek dolgozni és építeni a karrierem, vagy az esküvő után elkezdünk próbálkozni a babát illetően. Ő egyértelműen a 2. opcióra szavaz, én bizonytalan vagyok.
Tanultam nem keveset, hogy elvégezzem az egyetemet, de itt mintha elvágták volna az egészet. Ki volt tűzve egy cél, elértem, és rájöttem, hogy talán én nem is ezzel szeretnék foglalkozni. Gondolkodtam pótfelvételin, de nem tudom, akarnék-e újra X évre iskolapadba ülni, meg egyáltalán mit akarnék tanulni?
Egy gyerek viszont nem 3-4 éves projekt, később, ha valami érdekelne, nem mondhatom azt, hogy jó, eddig voltam főállásban anyuka, most akkor legyél meg kicsit nélkülem.
Sosem volt nálunk téma ez, hogy ki mit hozott a kapcsolatba, közös volt eddig is minden. Augusztusban házasodunk, így hivatalosan is az lesz.
Néha azt érzem, hogy oké most azonnal gyereket akarok, a 9 hónapot is nehezen várnám ki, máskor pedig elgondolkozom, való-e egyáltalán ekkora felelősség nekem?
Én a férjemmel már 6 éve együtt éltem, mikor jött a gyerek. Előtte végig dolgoztam, több munkahelyen, (de nem túl sok helyen), tapasztalatot szereztem, és plusz szakmát közben. Aztán jöhetett a gyerek.
Én nem mennék babázni, amíg nincs munkatapasztalatom. Így is nagyon nehéz újra elhelyezkedni, hogy 5+ év tapasztalatom van a szakmámban. Itthon pluszban megtanultam angolul egy alap szinten, mert nyelvtudásom nem volt előtte. (Más nyelven volt, de az el is szállt.)
A férjem keres annyit, hogy nekem ne kelljen dolgozni, de ha a 2 gyerek nem lenne ilyen szinten beteges, (tudnám havi 3 hetet oviba vinni őket, ne adj isten esetleg teljes hónapokat is) és problémás (jelenleg fejleszteni kell, és kivizsgálásokra hordani őket), vagy esetleg lenne nagyszülő a közelben, akkor már újra dolgoznék. Beugrós itthoni munkám most is van, de szeretnék mihamarabb munkába állni. Nem is csak a pénz miatt, de a saját lelki egyensúlyom miatt is jó lenne.
Alapvetően tapasztalat nélkül biztos nem mennék bele. Plusz ha nem volt 1 év ledolgozott munkaidőd, elég sok ellátástól esel el, én ezt nem engedném el.
A másik, hogy igen, azért akármilyen jó is a kapcsolat, nem árt a legrosszabbakkal is számolni.
Esetedben valakinek engednie kell, ami biztos, hogy nem lesz jó annak, aki enged. És ne haragudj ezért a mondatért, de látod, pont ezért szoktak az emberek korabeliekkel ismerkedni. Nem akarlak megbántani ezzel, nem azért írtam, de ez a felállás tényleg sok, vagy kevesebb, de nagyobb gondot szül, amit megoldani se lehet, mert csak a korkülönbségből adódik.
Nem utolsó sorban egy baba nem csak rózsaszín köd, de gondolom ezzel tisztában vagy, ezért is hezitálsz.
Na azért siettesse már a gyereket, mert 50éves lesz. Eddig is lett volna rá ideje, csak valamiért egy nő sem szült neki...
Én a helyedben dolgoznék legalább annyit hogy csedre gyedre jogosult legyek. Egyébként meg nem biztos hogy elsőre összejön a baba, nyomasztó ám otthon ülve várni hogy sikerüljön.
Annyi biztos, hogy ha most nem kezdesz el munkát keresni, x év múlva kisgyerekkel a diplomádat kábé kidobhatod. Írod, hogy már abban sem vagy biztos, hogy amiért tanultál, neked való. Ilyen van, de akkor is érdemes előbb megpróbálni elhelyezkedni.
Mindenképpen érdemes lenned elindulnod munkaügyben, a babával még próbálkozhattok mellette is, akár fél év múlva is, nem biztos, hogy rögtön összejön. értem a párod érveit, hogy nem akar még idősebben kisbabás apuka lenni, de ennyi idősen ő is megérthetné a te nézőpontodat is. Én a barátnőd álláspontját osztom inkább, hogy nem szabad teljesen egy férfitól függőségbe kerülni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!