Örülnél, ha a férjed felajánlaná, maradj otthon a gyerekkel és ne dolgozz? Patthelyzet, vagy kényelmes élet?

Ilyen helyzetben vagyok jelenleg.

Édesanyám, aki az egyik legnagyobb támaszom és bizalmasom, aki a legjobbat akarta nekem egész életemben, azt mondja, ennek örüljek, mert higgyem el, a társadalom nagyon kis százaléka dolgozik csak azért, mert élvezi a munkáját.

Legjobb barátnőm viszont azt mondja, sosem szabad egy férfire támaszkodni és higgyem el, ahol a férfi eltartja a feleségét, az a feleség dolgozik csak meg leginkább a pénzéért. És lehet, hogy nem most, de talán 10-12 év múlva lesz olyan helyzet, hogy inkább dobbantanék, de nem fogok tudni.

A párom nagyon szeretne már babát, igazából én is. De most diplomáztam le, jó kicsit szusszanni, semmit sem csinálni... Igazából két út van, vagy elkezdek dolgozni és építeni a karrierem, vagy az esküvő után elkezdünk próbálkozni a babát illetően. Ő egyértelműen a 2. opcióra szavaz, én bizonytalan vagyok.

Tanultam nem keveset, hogy elvégezzem az egyetemet, de itt mintha elvágták volna az egészet. Ki volt tűzve egy cél, elértem, és rájöttem, hogy talán én nem is ezzel szeretnék foglalkozni. Gondolkodtam pótfelvételin, de nem tudom, akarnék-e újra X évre iskolapadba ülni, meg egyáltalán mit akarnék tanulni?

Egy gyerek viszont nem 3-4 éves projekt, később, ha valami érdekelne, nem mondhatom azt, hogy jó, eddig voltam főállásban anyuka, most akkor legyél meg kicsit nélkülem.

Sosem volt nálunk téma ez, hogy ki mit hozott a kapcsolatba, közös volt eddig is minden. Augusztusban házasodunk, így hivatalosan is az lesz.

Néha azt érzem, hogy oké most azonnal gyereket akarok, a 9 hónapot is nehezen várnám ki, máskor pedig elgondolkozom, való-e egyáltalán ekkora felelősség nekem?