Örülnél, ha a férjed felajánlaná, maradj otthon a gyerekkel és ne dolgozz? Patthelyzet, vagy kényelmes élet?
Ilyen helyzetben vagyok jelenleg.
Édesanyám, aki az egyik legnagyobb támaszom és bizalmasom, aki a legjobbat akarta nekem egész életemben, azt mondja, ennek örüljek, mert higgyem el, a társadalom nagyon kis százaléka dolgozik csak azért, mert élvezi a munkáját.
Legjobb barátnőm viszont azt mondja, sosem szabad egy férfire támaszkodni és higgyem el, ahol a férfi eltartja a feleségét, az a feleség dolgozik csak meg leginkább a pénzéért. És lehet, hogy nem most, de talán 10-12 év múlva lesz olyan helyzet, hogy inkább dobbantanék, de nem fogok tudni.
A párom nagyon szeretne már babát, igazából én is. De most diplomáztam le, jó kicsit szusszanni, semmit sem csinálni... Igazából két út van, vagy elkezdek dolgozni és építeni a karrierem, vagy az esküvő után elkezdünk próbálkozni a babát illetően. Ő egyértelműen a 2. opcióra szavaz, én bizonytalan vagyok.
Tanultam nem keveset, hogy elvégezzem az egyetemet, de itt mintha elvágták volna az egészet. Ki volt tűzve egy cél, elértem, és rájöttem, hogy talán én nem is ezzel szeretnék foglalkozni. Gondolkodtam pótfelvételin, de nem tudom, akarnék-e újra X évre iskolapadba ülni, meg egyáltalán mit akarnék tanulni?
Egy gyerek viszont nem 3-4 éves projekt, később, ha valami érdekelne, nem mondhatom azt, hogy jó, eddig voltam főállásban anyuka, most akkor legyél meg kicsit nélkülem.
Sosem volt nálunk téma ez, hogy ki mit hozott a kapcsolatba, közös volt eddig is minden. Augusztusban házasodunk, így hivatalosan is az lesz.
Néha azt érzem, hogy oké most azonnal gyereket akarok, a 9 hónapot is nehezen várnám ki, máskor pedig elgondolkozom, való-e egyáltalán ekkora felelősség nekem?
válasza: válasza:Ha valaha is tervezel dolgozni, akkor ne kezdj babázni munkatapasztalat nélkül. Én 10 év munka után szültem és így sem kellek szinte sehova, mert az a 2,5 év "semmittevés" otthon a gyerekkel a munkáltatók szerint kimosta az agyam és kitörölte minden tudásom. Plusz a gyerek olyan rizikó faktor, ami az én munkaképességemet csökkenti, így hiába vagyok Wonderwoman, nem kellek.
Képzeld el úgy, hogy te otthon vagy 5-10 évet, a férjed nyugdíjba megy, te már unatkozol, mert a gyerek iskolás és dolgoznál, de ott vagy közel a 40-hez nulla munkával a hátad mögött és az egyetem is régen volt már, így arra a tudásra is legyintenek. Nem fogsz tudni megállni így. A barátnődnek van igaza. A szerelem és a támasz szuper, de legalább realista.
válasza:Ne törődj a rosszindulatú kommentekkel kérdező :)
Én a helyedben dolgoznék legalább 1 évet, tudod, miért? Jogod van felnőttként megtapasztani, milyen dolgozni. Saját pénzt keresni, arra költeni, amire te szeretnéd. Saját megtakarítást összegyűjteni. Munkában betanulni, sikereket elérni. A két kezed munkáját, eredményét látni (akkor is, ha az valami virtuális, nem fizikai). Iszonyat jó érzés :)
Ráadásul egy munkahelyen rengeteg mindent megtanulsz, nem csak magát a munkát, egyrészt, mert kénytelen vagy rá: hogyan érdemes beosztani az idődet (teljesen más, mint az egyetemen!), hogyan kell a napi, heti teendőket logisztikázni, a határidőket betartani. Mit jelent a nyomás, hogyan érdemes a stresszt kezelni, illetve a konfliktusokat a kollégákkal, főnököddel. Hogyan kell kapcsolati hálót építeni. Felelősséget vállalni, ha hibáztál. Tanulni a hibáidból. Hogyan kell adózni, mi az a bruttó-nettó, mik a béren kívüli juttatások. Hogyan működik egy munkahely, egy cég. Miben vagy jó, egyénileg dolgozni, vagy csapatban? Jó hallgatóság vagy, jól figyelsz a részletekre? Ezek egy részét megtanulod persze gyerek mellett is, vagy ahogy idősebb leszel, de egy munkahely tagadhatatlanul sokra megtanít (néha kényszerít).
Vannak, akik sosem dolgoznak, nem szólom le őket, rendben? Csak azt mondom, ha dolgozol, sokkal több lehetőséged marad a jövőre vonatkozóan is. Lesz munkatapasztalatod az önéletrajzodban, ha már nagyon lesznek a gyerekek, például ovisok, iskolások, te meg unatkozol, és szeretnél (megint) dolgozni. 0 tapasztalattal sehová sem fognak felvenni sajnos, hiába van diplomád. A gyerekeiteknek is jó példát mutatsz, hogy a munka érték, a pénzért pedig meg kell dolgozni, jól be kell osztani, akkor is, ha sok van belőle, nem elherdálni. Hogy a diploma fontos, de a munkatapasztalat még fontosabb. Hogy munka/vállalkozás nélkül (általában) nincs pénz, a munka viszont nem rossz, lehet élmény is, ha olyat szeretsz, amit csinálsz.
Dolgozz fél évet, aztán kezdjetek el nem védekezni, ha teherbe is esel pár hónap alatt, még mindig dolgozhatsz terhesen fél évig, lesz legalább 1 év tapasztalatod, jobb, mint a semmi.
válasza:"Tanultam nem keveset, hogy elvégezzem az egyetemet, de itt mintha elvágták volna az egészet. Ki volt tűzve egy cél, elértem, és rájöttem, hogy talán én nem is ezzel szeretnék foglalkozni. Gondolkodtam pótfelvételin, de nem tudom, akarnék-e újra X évre iskolapadba ülni, meg egyáltalán mit akarnék tanulni?"
Gyereknek gyerek? Ez max. 18éves gondolkodás. 25 évesen még azt se tudod, mi legyél, ha nagy leszel?
Amúgy meg melyik az a 7éves szak, ami mellett 0 év munkaviszonyt lehet szerezni?
Nem, nem tartatnám el magam. A bácsi meg, ha nem akar öregen apuka lenni, akkor csinált volna gyereket fiatalon. Vagy venne el olyan csajt, akinek már szintén sürgős.
válasza:Édes a számonkérés, de nem 7 éves volt a szakom, valamint sok nappali képzés mellett kb. képtelenség dolgozni (tudom tudom, te orvosit végeztél és mellette levelezőn jogot + még a szüleidnek is te utaltad a pénzt haza).
Azokat a válaszokat, amik nem bántani, elszámoltatni akarnak, köszönöm! Örülök, hogy olvashatok más véleményt, meglátást, nem csak azokat, amiket itthon hallok.
válasza:Nem számonkérés, hanem tény. Nem jön ki a matek. Ha nem 7 éves a szakod, akkor bizony te eddig se szerettél dolgozni, mindig eltartott valaki. Miért lenne ez pont most másként?🤔
"Örülök, hogy olvashatok más véleményt, meglátást, nem csak azokat, amiket itthon hallok."
Más meglátás: Suli mellett is dolgoztam, gyerek mellett is, és kapaszkodj meg! Szeretem a munkám. Nem szorulok egy papa eltartására se.
Vagy mondjuk 19 évesen érettségiztem, utána pedig egy évet külföldön éltem, és csak 20 évesen kezdtem el az egyetemet? :)
És nem, megelőzve az újabb teóriádat, nem buktam meg sem általános iskolában, sem gimiben, szimplán évvesztes voltam.
A te meglátásod nem érdekel, mert bunkó vagy és szemellenzős. Nem csoda, hogy még a saját szüleid sem akartak támogatni, ki akarna ilyenre pénzt költeni?
válasza:🤣 Jól van nyuszi, tartasd el a segged, mint eddig. Szívesen végig nézném, ahogy pofára esel. Kár, hogy kamu a kérdés.
Súgok egy titkot: Külföldön is van munka 🤫
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!