Mi változott a párkapcsolatotokban, amióta szülők vagytok?

2 éve együtt voltunk, végig együtt is éltünk mire jött az első.

A változás nálunk az lett, hogy volt egy barát házaspár, akikkel elötte rengeteget kirándultunk, éttermeztünk. Ők eltűntek, mert "5en már nem olyan mint 4en". Így ritkultak a kiruccanások, a maradék pedig 3-asban ment.

A kapcsolatunk szerintem nem változott. Ugyan úgy szeretjük egymást, mint gyerek elött

Négy és fél év után jött a lányunk, ráadásul lombikkal. 1,5 év volt a procedúra mindenestül - szerencsére az első sikerült.

Nekem szülés utáni depresszióm lett. Nagyon eltávolodtunk egymástól. Hullámokban sikerült újra közel kerülni, majd újra távolodni. Mivel nincs konstans segítségünk itt helyben, ezért a napi dolgokban csak magunkra számíthatunk. A kettesben töltött idő nagyon megsínylette. A kettesben szerezhető élmények 3 éves korig esélytelenek voltak. 4,5 a lányunk és mostanra stabilizálódott a helyzet. Lehetne még jobb, de dolgozunk rajta... mert minden nehézség ellenére szeretjük egymást.

9 éve vagyunk együtt, másfél éve voltunk házasok amikor jött az első gyerekünk, 3 éves pár hónapos házasok leszünk mire megérkezik a második.

A szex az drasztikusan lecsökkent, mert nehéz terhességem volt, konkrétan 1 évig semmi szex nem volt. Nyílván igyekeztem máshogy kedvezni a férjemnek.

Ő abszolút megértette, hogy nekem nem jó a szex, hagyjon békén. Támogatott, kedveskedett ahogy tudott.

De máskülönben minden csodás, imádunk szülők lenni, ugyanúgy jövünk-megyünk, utazunk, kirándulunk a gyerekkel, mint ahogy nélküle tettük.

5 éve voltunk együtt, 2 éve házasok, amikor megszületett az első lányunk, rá két évre a második. Az első gyerek még nem különösebben ingatta meg a kapcsolatunkat, könnyen alkalmazkodtunk, sokat tudtunk együtt lenni, egyszerű volt. Aztán megszületett a második is, ugye viszonylag kis korkülönbséggel, és kvázi "kettészakadtunk", a férjem foglalkozott többnyire a nagyobb gyerekkel, hiszen neki is szüksége volt még rengeteg figyelemre, én meg a kicsivel. Nyilván amikor tudtam, én is ott voltam a nagynak, de hát ő szerette volna, ha CSAK rá figyelek, az meg egy újszülött mellett nyilván nem megvalósítható, így az apjával töltötte be ezt az űrt. Most már kicsit nagyobbak és nem mondom, hogy kifejezetten jó vagy könnyű, mert ez a kettészakadás ez továbbra is megvan, hiszen hiába a kis korkülönbség, mégis csak mást szeretne egy 4 és egy majdnem 2 éves gyerkőc. Szóval most már csak annyi a különbség, hogy váltogatjuk, hogy melyik gyerekkel melyikünk foglalkozik. A két gyerek együtt még nem igazán játszik el, általában ha olyan programon is vagyunk, amit _technikailag_ mindkettő élvezhet, akkor is kettészakadunk, a játszótér két külön felében, totál más játékokkal akarnak játszani, és a kicsinek még fizikailag van szüksége a jelenlétünkre, segítségünkre, a nagy meg simán csak nem akar egyedül játszani, és akkor meg azért kell vele lenni. Nem igazán vagyunk így együtt, mint egy család, max az autóban, amíg a lányok le vannak szíjazva és nem tudnak szanaszét szaladni :D Pedig visszük, vinnénk őket programokra, de így tényleg ilyen egyedülálló szülőségben vagyunk, külön-külön a gyerekekkel, mert nem nagyon jó nekik még együtt.

Szerencsére van segítségünk néha, anyósom amikor ráér, szabad a hétvégéje, akkor szívesen elmegy a gyerekekkel valahova, néha nála is alszik a nagy (a kicsi még szopizik, ő nem tud éjszaka nélkülem aludni), szóval néha van lehetőségünk kettesben lenni, de azért nem az igazi a helyzet. Amúgy egyetértésben vagyunk és szeretjük egymást, amikor egy helyen vagyunk, együtt, az mindig nagyon jó továbbra is, pont, mint gyerekek előtt, csak hát, az idő zömében nem vagyunk egy helyen. De szerencsére mindketten tudjuk, hogy ez idővel jobb lesz, ahogy egyre nagyobbak lesznek, úgy lesznek egyre önállóbbak, és már NÉHA van olyan, hogy kb 30 másodpercig eljátszanak együtt valamit, szóval van remény, hogy idővel ez kialakul és ha csinálunk valami programot, akkor családként lehet ezt csinálni, és nem külön-külön váltott gyerekkel.

13 éve voltunk együtt (ebből 9 év házasság), mikor - lombikkal - szülők lettünk.

Most úgy érzem, egy katasztrófa a házasságunk. De nyilván nem a gyerek miatt, hanem a megváltozott helyzet hozta.

Talán ilyenkor előny, ahol hamar van gyerek, és igazán meg sem szokja a pár, hogy kettesben is van életük. Mi már olyanok voltunk, mint egy begyepesedett öreg házaspár.

2 gyerekünk van, az idősebb most 2 éves, a kicsi 4 hónapos. 5,5 éves kapcsolatba, 3 év házasságba született az első fiunk.

Az eleje nagyon nem volt jó, a mélypont szerintem a fiunk fél éves kora körül volt, megviselt a nem alvás, a férjem sokat dolgozott.... Aztán ahogy egyre könnyebb lett a gyerekkel, úgy lett egyre jobb a kapcsolatunk is megint.

Most a 2.gyerekunk sokkal nyugodtabb, kevesebb figyelmet igényel, jobban alszik, plusz a férjem is itthon van velünk az első fél évben. Így bár vannak surlodasok, de most nagyon jó. Hiányzik azonban a kettesben töltött idő, amikor csak mi vagyunk, gyerekek nélkül.