Miért kegyetlenek egymással az anyák?

Gyakorin meg facebookon ezt latom.

Amugy pl mar redditen se ezt tapasztalom, inkabb ott jobban is szeretek olvasgatni, ha online terrol van szo.

A valo eletben meg eddig engem soha nem ert semmilyen attrocitas anyaktol, de meg csak bolcsis a fiam es mondhatjuk hogy szerencses veletlenek sorozata. Mert tudom, hogy nyilvan nem mindenki jar igy, illetve kesobb ez meg lehet rosszabb is.

De alapvetoen szerintem nem olyan rossz a helyzet, mint itt gyakorin.

Frusztráltak... Egy anonim oldal meg teljesen megfelelő arra, hogy kiengedje, amit otthon nem tud.

Sajnos az ilyen fajta embereknek nagyon rossz élete van, elnyomottak, kiégtek - mondjuk az a szomorúbb, hogy még gyerekük is van, mindig elgondolkodok, hogy az a szegény gyerek mit kaphat otthon :(

Ki tudja... nehéz egyensúlyt találni, mert sok kérdés van, amire tényleg nehéz nem bizonyos stílusban válaszolni. Nekem tipikusan ilyenek, a nem várt előtt napokkal, de akár 1 héttel lepisilt, látványosan negatív tesztes kérdések, ahol még esetleg odabiggyeszti, hogy jaj olyan régóta próbálkoznak, mintha ez bármit, BÁRMIT változtatna az eredményen.

Ugyanakkor tény, hogy vannak indokolatlanul offenzív válaszok, sokszor trágár kifejezésekkel, megalázva a másikat. De ugyanide sorolnám azokat, akik valamiféle versenyt csinálnak az anyaságból és az influenszereknél látott mintát próbálják igazolni, persze itt, anonim oldalon. Tipikusan ez látható, mikor egy látványosan fáradt, kétségbeesett anyuka érdeklődik, hogy 2-3 hónapos csecsemő mellett hogyan menedzselje a háztartást, meg amúgy sem alszanak, csak 4-5 órákat, azt is több szekcióban. Na erre mindig van az a hüledező válaszadó, aki egyszerűen elképzelni sem tudja, hogy a kérdező miről beszél, mert az ő babája első naptól kezdve átaludta az éjszakát és mindenre, mindenkire jutott ideje, már kínjában naponta 3x porszívózott (ez így elhangzott itt gyakorin!) és mindig volt meleg étel az asztalon és el sem tudja képzelni, hogy másnak ugyanez hogy nem sikerül.

Nem tudom én sem, hogy mire megy ki a játék. Csak tippjeim vannak: hogy valójában nincs itt semmiféle álom baba, meg álomháztartás, csak ő szeretné azt hinni, mert valójában szenved és másokhoz viszonyítva akarja a saját nyomorult életét jobb színben feltűntetni. Vagy egyszerűen ennyire frusztráltak, mert amúgy lehet tényleg van egy álombabájuk álom háztartással, de közben válófélben vannak a férjükkel, amúgy meg az álomháztartás egy 50 nm-es panellik, amitől jobb ebben az életben nem várható és rosszul esik neki, hogy másnak jutott mondjuk egy családi házra is. Vagy megint csak van álombaba álomháztartással, de a munkahelyére úgy várják vissza, mint a sátánt és amúgy nincs egy piacképes végzettsége sem és frusztrált a jövője miatt, hogy mi lesz majd, ha a gyerek oviba megy és hova megy majd dolgozni, hol fog majd kelleni, mert legbelül érzi, hogy leginkább sehol senkinek.

Mert más a nézőpont, más az életfelfogás. Akkora az eltérés,hogy meg se értik egymást.

Vegyük példának a mai lopós kérdést. Biztos mindenki olvasta.

Én ott 100% igazat adtam a tanárnőnek. Bizony szégyellje magát a kislány,hogy elvette más gyerek játékát,és eldugta a saját táskájába. Sőt,le is tagadta.

Ellenben ott vannak a mentegető liberális szülők,akik inkább elkendőznék a dolgot,mindenki is hibás,még a tanárnő is (!?!?!), csak a kislány nem természetesen.

Na itt nem lesz egyetértés soha. De kulturáltan lehet vitatkozni is. Nem kell bunkózni.