Egyedülálló anyukák! Nem féltek, hogy negatív hatással lesz a gyerekre az apa hiánya?

De, félek.

Viszont az apjánál még a semmi is jobb, ebben szinte biztos vagyok.

Születése óta kb. 5x látta, pedig már két éves múlt, nyilván nem tiltom, egyszerűen csak nem érdekli (azt viszont mindig sérelmezi, hogy nem rá hasonlít...).

1# nem csak az apa lehet bántalmazó, ezt mindig kifelejtik a kepletbol.

Ez soktenyezos dolog amúgy szerintem. A szakirodalom szerint jobb egy gyereknek az egyszulos család, mint két szülővel, de díszfunkcionális csaladban élni. Viszont..nekem pl az anyám volt iszonyat mérgező személyiség mindig is, az apukám meg egy rettentő jólelkű ember, mindig imádtam. Voltak olyan időszakok, amikor rengeteget veszekedtek, ami sz@r volt, igen, viszont sokkal jobb visszanézve, hogy mivel kitartottak, és nem váltak el, mindig ott volt nekem az apám. Hiszen válásnál Mo.-n max akkor nem az anyának ítélik a gyereket, ha ő egy lecsúszott, drogos alkoholista, így tehát esélytelen lett volna, hogy az apukámhoz kerülök, ami nekem maga lett volna a pokol. Az anyám önként nem mondott volna le rólam, nárcisztikus személyiségként számára a látszat mindennel fontosabb, azt nem turte volna az egoja, hogy a város a szájára vegye, hogy lemondott rólam. Nyilván vannak élethelyzetek, amikor még mindig a válás a legjobb opció, viszont alapvetően egy gyereknek szerintem mindkét szülőjére igenis szüksége van. Nem csak az extrém peldaknal, mint amit én leírtam, hanem akkor is, amikor mindkét szülője szereti, csak mondjuk valamiben nem képesek egyezni, ezért könnyebb elválni. Mert lássuk be, hogy amellett, hogy sok a komoly válási ok, rengeteg kényelmes ember van, aki inkább továbblép ideje korán, minthogy megoldja a problémákat. Sajnos a holtomiglan-holtodiglan ma már nem ér semmit. Régen, nagymamaink idejében fele ennyi válás se volt, ezt látom a környezetemben, de nem azért, mert nem voltak nehezebb időszakaik, hanem mert közösen megoldották azt, hiszen erre esküdtek fel. Egy gyerek egy valas során sajnos mindig sérül...

De, féltem. És meg is van az eredménye. Már kamasz. Mindig szorong, folyamatosan attól fél, hogy nem elég jó, és ezért el fogják hagyni. Barátok, barátnők, mindenki. És mindig mindenkinek meg akar felelni. Nagyon nehéz szegénynek. Pszichológus is járt emiatt, de ő nem sokat segített, most megyünk máshoz. Aki segít neki első körben azt feldolgozni, hogy az apja elagyta.

Nálunk az első pár évben vitte, 2 hetente, ahogy illik. Aztán megszületett ott az első gyerek, onnantól zuhanórepülés, már csak nyűg volt a lány. Aztán amikor a második is megszületett, akkor végleg megszakította az apja a kapcsolatot. 1x látta azt a kisfiút a lányom.

Apjának pont kapóra jött a covid. Arra fogta, hogy nem jön. Aztán azóta se....