Miben változtatott meg téged az anyaság? Akár pozitív, akár negatív változás

Pozitív:

Több fele tudok figyelni, tudok nyitott szemel aludni, lett pár új "anyabarátnőm".

Negatív:

Az alakom. A nemalvás, összevisszaevés, 2 terhesség megtette hatását. +10kg, ami ellen se erőm, sem időm tenni.

Sokkal türelmetlenebb, idegesebb, feszültebb vagyok.

1 pillanat alatt jutok a nyugalomból az ordításig

Őszintén szólva kizárólag negatív változások vannak, a testem is tönkrement az idegrendszerem mellett, munkám nincs már 11 éve miatta, életkedvem 0, céljaim és terveim elszálltak.

Semmire nem vágytam ebből az életből amim most van!

5# vagyok, a 4# válaszból eszembe jutott, hogy hogy nézek ki.

Világ életemben meg voltam elégedve a testemmel, csinos voltam, nem volt olyan részem, amin változtatni akartam volna, és egészséges is voltam.

Na ehhez képest a szülés óta nem bírok tükörbe nézni. Nagyon széles lett a csípőm, hiába vagyok súlyra annyi, mint mikor terhes lettem, úgy nézek ki, mint akit rosszul rajzoltak le. Nem jönnek rám a régi ruháim, ha meg újat veszek, rosszul érzem magam. Ja, és noha súlyra tényleg annyi vagyok, mint előtte, összeérnek a combjaim, amitől kb hányni tudnék, és ez sem volt előtte.

Mindegy minden vitamin meg hajápolás, a hajam olyan száraz, mint a seprű.

A terhesség alatt tele lettem szemölcsökkel, amiket egy ház ára lenne leszedetni, a mellkasom meg a nyakam úgy néz ki, mintha sz*r fröccsent volna rám.

Az egészségem meg... Hiába a vitaminok, étrend, sport, a korábbihoz képest nulla immunrendszerem van, mindentől puffadok, és noha korábban sosem volt bizonyos ételekkel probléma, egy csomó mindenre lettem érzékeny.

Én pont hogy türelmesebb lesz, hiszen sosem voltam egy mintapéldány és a gyereknél a türelmetlenkedés erősen kontraproduktív. :)

Aztán amióta a mini tükörképemen látom megmutatkozni pl. a flegmaságom egyes árnyvonalait, sokkal jobban odafigyelek arra, hogy kivel milyen vagyok, kihez hogyan szólok.

Aktívabb vagyok és nyitottabb. Nekem ez néha komoly megerőltetés, mert igen magamnakvaló voltam, de alapvetően azt látom magamon, hogy jót tesz néha nyitni és a környezetemen is azt látom, hogy sokkal befogadóbbak az irányomba.

Az érzelmi skálám igen széles aspektusokban tud mozogni 10 percen belül is, ami nagyon kemény, ugyanakkor megtanított arra, hogyan tudok továbblépni, megnyugodni minél előbb.

Ami negatív, hogy elfelejtettem saját magamat. Hogy mit szeretek pl. csinálni. Tök hülyén hangzik, de a saját akaratom és igényeim valahogy nagyon elvesztek. Igyekszem visszaépíteni. Újratanulni, hogy mi áll jól a megváltozott testemen, hogyan érzem komfortosan magam az utcán, stb. Pl. nekem is szélesebb lett a csípőm, összeérnek a combjaim, melazmás lettem és új érzés, hogy a mellem rálóg a testemre és beizzad, befülled alatta. Semmi nem jó a régi cuccaimból kb. emiatt. Új ruhatár, új sminkelési szokások, stb. És ugye pici gyerekek mellett csak arra van időm, hogy kitaláljam az "új stílusom". :D Na hát ezért néha egy rakás hányadéknak érzem magam, ami az önbecsülésemnek nem tesz jót még úgysem, hogy két gyerekkel utcára menni kb. akkor is siker, ha mindenki életben hazaért, pont nem érdekel ki mit gondol a külsőmről... de azért na. Csak nők vagyunk, vagy mi.

Én nagyon sokat fejlődtem, mert olyan elnyomott gyerekkori traumák törtek elő, amikről nem is gondoltam, hogy fognak még valaha az életben érdekelni. Nagyon sokat tanultam magamról is, a gyerekekről. Sokkal türelmesebb vagyok az emberekkel, és kevésbé agresszív.

Hátrány, hogy igazán semmire nincs időm soha. Emiatt a korábbi időigényes hobbijaim mentek a kukába, és most téblábolok egy életben, ahol nem igazán tudom mit kezdjek magammal.

A külsőségek kevésbé érdekelnek, de pl az egészséges életmód, egészség megőrzés jobban érdekelni kezdett, pont azért, mert látni akarom a gyerekeimet felnőni. Úgy fogalmaznék, hogy igazán felnőttem.