Mit változtatott meg benned az anyaság?

Szerintem semmit. Jobban bírom a gyurodest mondjuk az biztos.

Hát valóban nagyon jó önismeret. Azt hittem magamról, hogy türelmes vagyok, hogy nem tudnék a gyerekemmel kiabálni (szerintem mások alapvetően ki sem néznék belőlem), ehhez képest bőven előfordult már, és néha olyanokat csinál, hogy úgy el tudja önteni az agyamat egy pillanat alatt a sz.r, hogy percekig alig látok ki belőle. Pontosan azokat a dolgokat csinálom, amiket utáltam gyerekként, ezeken mind igyekszem dolgozni, nap végén, ha valami olyan dolog volt, átgondolni, hogy mit kellett volna tennem inkább. Pozitív oldala is van, hihetetlen fizikai és lelki tartalékokat találtam magamban, korábban nem gondoltam volna, hogy így lehet bírni a nem alvást, vagy a fizikai fájdalmakat, pl. szülés.

Sokkal türelmetlenebb és hirtelen haragúbb vagyok. Már nem álmodozom, mert felesleges, úgysem válhatnak valóra, a terveimnek szintén lőttek

Az összes görcsöm és parám a múlté, sokkal fontosabb dolgok foglalkoztatnak már mint azon szorongani h ki mit gondol rólam, milyennek lát.

Hát én pont hogy mindig hirtelen haragú voltam. Mióta gyerek van nagyon sokat fejlődtem ezen a téren. Sokkal jobban vissza tudom magam fogni. Meg sok dolgot elengedek. Más a fontossági sorrend az életemben.

Én sokkal türelmesebb vagyok, mint hittem. Nem jelenti, hogy nem tud nagyon felidegesíteni a gyerek, de képes vagyok türtőztetni magam. A kontrollt is többször hagyom, pedig ez is a komfort zónámon kívül eső dolog, de muszáj volt alkalmazkodnom, mert hiába tervezek én el bármit, ha utána muszáj variálni a gyerek miatt. És empatikusabb lettem, főleg a kisgyerekek felé. Már nem csak egy idegesítő görcsöt látok az összes gyerekben, hanem látom ha alapvetően jó gyerekek álmosak/éhesek, akármi bajuk van és még tanulják az érzések kezelését. Meg már a többi anyát is látom, ha nem aludt, ha sz.ar éjszaka volt, ha belefeszül, hogy gyorsan elhárítsa a boltban a hisztit, de mégse sikerül, és szégyelli magát, pedig igyekszik. Ezek már feltűnnek, eddig észre se vettem. Férjemmel is sokkal nehezebb a közös idő összehangolása, de mindketten sok energiát ölünk abba, hogy működjön és ezt becsüljük egymásban.

Rájöttem, hogy önzetlen is tudok lenni és sokkal erősebb/kitartóbb vagyok mint gondoltam. :)