Kisgyerekes családok, nektek is egyre nehezebb fenntartani a "középosztálybali" életszínvonalat?

Viszonylag jó állásaink vannak, ahol minden évben van egy közel infláció követő béremelés, így annyira nem vészes a helyzet. Nyilván meg kellett szokni, hogy 2 főnek ugyanez az összeg nem ugyanarra elég, mint 4-nek és voltak megtorpantó tényezők anyagi gyarapodás értelemben, mint a családi házba költözés időszaka, illetve a gyed-es időszak, de ezekből is kihoztuk a maximumot.

Érzékelem, hogy többet költünk, mint mondjuk gyerekek előtt, nyilván, de engem pl. a szűkösebb időszakok megtanítottak átértékelni, spórolósabban létezni és amikor visszatértem dolgozni, akkor azt éreztem, hogy a "nyakamba szakadt a bank". Persze túlzás, de ha előtte meg tudtunk élni, akkor az a plusz bevétel kb. a megtakarításainkat kell, hogy gyarapítsa és nagyjából így is volt.

Van egy teljesen korszerű, kívül-belül felújított családi házunk Budapest agglomerációjában nagyon minimális hitellel és van két 15 éves autónk, amik egyébként kiszolgálnak, egyelőre nem prioritás a cseréjük. A taktikánk az, hogy előbb a megtakarítás és ha az megvan, akkor a költőpénz. Ilyen formán elértük, hogy mindig van mihez nyúlni, van miből nyaralni, van miből mosógépet cserélni akkor is, ha sos kell, stb. Van egy anyagi biztonságunk, nyugalmunk. És persze vannak céljaink, amiket mindig priorizálunk. Tök menő lenne két szalon autó a garázsban, de most ez áll kb. a sor legvégén. A házra érdemben nem kell költeni, de van rá fix biztonsági tartalék. Eltudunk menni nyaralni és bár már nem 2 hetes amerikai körutakban gondolkozunk, de egy osztrák/szlovén/szlovák hegyvidéki, vagy horvátországi egy hetes nyaralás nem jelent különösebb érvágást a gyerekekkel (távolabb még nem tervezünk, de ez független az anyagiaktól) ahogy egy-egy wellness hétvége, vagy az egynapos programok sem. Nekünk a prioritás az volt, hogy ezt felépítsük, megteremtsük ezt az anyagi biztonságot. Innentől jöhetnek a kényelmi funkciók, amik tök jó ha összejönnek, de már nem feszülünk meg, hogy beleférjen fix időtartamokba, mert nem sürgős. Szeretnénk venni egy lakást pl. befektetési céllal, de ezért már nem fogok lemondani mondjuk 4-5 évig minden "luxusnak" nevezhető dologról az életünkben, mert nem történik semmi, ha csak 7 év múlva tudjuk megvenni. Ha az megvan, tök jó lenne egy vadiúj autó, de nem fogom összetörni magam, hogy mielőbb meglegyen, mert ha a mostani valamelyik 15 évest le kell hirtelen cserélni, akkor 2-3 millióért bármikor tudunk venni valamit, ami ismét kiszolgál jó pár évig. Nem vadiúj, na bumm. Érzem, hogy a gyerekek nyomják a féket anyagi értelemben természetesen, hiszen csak négyen lettünk, de fenti felfogás miatt én ezt nem élem meg tragédiának, hiszen az alapjaink megvannak. Mindenünk megvan, mindenért megdolgoztunk, kényelmesen élünk és hálás vagyok a sorsomért.