Miért állítja be sok nő a gyermek szülést/nevelést úgy, mintha az a világvégét jelentené?

Ha hiszed, ha nem, kedves kérdező, nem mindenki van azonos élethelyzetben, nem ugyanolyan családi mintát látott, hozott magával, nem ugyanolyan jól osztja be az idejét, plusz nem mindenkit kerül el a szülés utáni depresszió. (Tudom, régen a nőknek "nem volt idejük depressziózni").

Ha ezt végigveszed, utána máris talán megértőbb leszel másokkal szemben. Én nem mártírkodom, panaszkodom senkinek, mert 1. Úgysem értenének meg 2. Minek panaszkodjam?

Azért jó, ha mások mégis beszélnek erről, mert a nehézségek közepette hajlamos azt hinni a kezdő anyuka, hogy csak ő olyan szerencsétlen, hogy ez meg az nem megy neki, csak ő bénázik, csak nála szalad a lakás. Pláne ha találkozik pár Mrs. Tökéletessel, aki nyíltan vagy passzív-agresszívan az orra alá dörgöli, hogy milyen szarul csinál mindent.

Szabályosan rosszul kell éreznem magamat mellettük, mert csinos próbálok lenni és mert nekem "könnyű gyerek" jutott. De őszintén sajnálom, akinek nem és úgysem hisznek nekem.

Én elég pozitív, gyakorlatias ember vagyok alapból is, szerintem a gyereknevelésben is. Nem azt érzi rajtam a gyerek, hogy szorongó, aggodalmaskodó idegroncs vagyok. És ez az apján is múlik. Sok nő, akit elhanyagolnak érzelmileg, szexuálisan, ők nagyon frusztráltak tudnak lenni és ez átragad a gyerek viselkedésére is.

Minden nő aki érdemes rá, lényeges, hogy szépnek, és fontosnak tekintse a párja. Boldog anya, boldog gyerek.

#11 és még nincs könnyű gyereked :D Nekem 2 gyerekem van, 16 hónapos a kicsi és 3,5 éves a nagy, de egyik sincs el fél órát csendben, semmilyen körülmények között. Nemhogy kicsi babaként. Ennek ellenére amúgy egyetértek, aki akarja, meg tudja oldani gyerekkel is a hajmosást, az alap higiéniai dolgokat. Nálunk úgy, hogy ott vannak a gyerekek mellettem ha fürdök, borotválkozok, tampont cserélek, kis/nagyvécézek, hajat mosok és sok egyéb dolognál. Ha olyasmit akarok csinálni, aminél abszolút nem tudom megoldani, hogy biztonságosan jelen legyenek, akkor megvárom amíg a férjem ráér és akkor csinálom. Vagy sehogy. De azért olyasmiből kevés dolog van, ami tényleg létfontosságú és nem is lehet megoldani gyerekkel a kezedben vagy a csípődre ültetve vagy a hátadra kötözve vagy csak úgy lerakva magad mellé a földre, biztonságosan körbekerítve valahogy.

Viszont amit észrevettem akár tiktokból, akár írott beszámolókból vagy a saját rokonságomban meghallgatva az idősebb generációt, az egy hatalmas nagy különbség a mostani "modern" gyerekvállalás és a régi között, hogy most tényleg gyerekközpontú a nevelés. Figyelembe vesszük a babák érzéseit, igényeit, nem az van, hogy alapból akkor X óránként szoptatunk, akkor is, ha kétségbeesve sírva zokog, nem hagyjuk magára egyedül bezárva a járókában vagy külön szobában, amíg mi elvégezzük a feladatainkat, és ő meg "szokja, hogy nem a világ közepe". Nem, a mi korosztályunkban már az a jellemző, hogy igenis a gyerek a világ közepe, és ez szülőként sokkal megterhelőbb, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt, az én babakoromban volt. Cserébe a kicsi babáknak meg jobb. Szóval erre készülnek fel az új kismamák, gondolom.

És még is érkezett a 12-es válaszoló személyében, hogy miért...

Mert ha neked nem az a tapasztalatod, hogy 1 évig nem mosol hajat és ezt le mered írni, akkor "nem vagy elég megértő".

Azért ez ettől bonyolultabb.

Egyrészt a bármikor ugrasztható segítség nagyon is számít.

Lett egy olyen nagyszülő generáció, aki vagy azért mert még dolgozik, vagy azért mert nem hajlandó rá, de semmilyen segítséget nem nyújt a friss szülőknek.

Egyre kevesebb testvére van a mai szülő generációnak, ugyan akkor kitől várhatna segítséget? Írod, hogy ti 4-en vagytok testvérek, ti segítetek egymásnak?

Képzelde el, csak egy pár pillanatra, mihez kezdenél, ha se tesóid, se szüleid nem lennének? Teljesen magad és a férjed vagy a gyerekre.

Nem lennél néha kiborulva?

örök igazság: egy egész falu kell egy gyerek felneveléséhez.

Én nem tudom, nekem is feltűnt.

Tény, hogy amíg a fiam kisbaba volt kevesebb idő jutott magamra, de soha nem jártam zsíros hajjal, meg úgy, hogy nem zuhanyoztam le.

És még enni is volt időm, pedig a gyerek folyton kézben akart lenni.

Sőt, mondok egy meredekebbet is, a hazimunkat is képes voltam elvégezni

Segitsegem nem volt és most sincs.

Tesóm csak magával foglalkozik a szüleim alkoholisták, a férjem apukája meghalt, az anyukájával nem tartjuk a kapcsolatot.

Kérdező! Ismerősöd aki 3 hétig nem mosott hajat nem semmi... ez tényleg gáz. Vajon máshol rendesen megmosdott? Mi baja lesz amúgy a gyereknek ha 30-40 percre az apja vigyáz rá és nem ő ölelgeti.

Ezek a nők amúgy maguknak csinálják a nehezítést.