Panelban milyen az élet 2 gyerekkel?

"Az meg nem mindegy, hogy a lakásból vagy a kertből indulsz neki"

Ezt én sem értem, hogy lenne mindegy.

Ha panelban laknék, akkor neki kellene készülődni, összepakolni, lecuccolni. Ha a gyereknek kajálni kell, rohanni haza, ha valami nyűgje van, rohanni haza, aztán onnan megint lecuccolni és ezt 2 gyerekkel?

A kertbe kimenni ezerszer egyszerűbb, mert kinyitom az ajtót és ennyi. Ha bármi kell, kakálni, enni, inni, ruhát cserélni vagy benn maradt valamit, egy pillanat beszaladni. Mellesleg, közben én is tudok haladni a dolgaimmal, nem úgy megy el a kintlét, hogy otthon meg halomban gyűlik a meló, mert míg a gyerekek elvannak kint egy kicsit, addig én a teraszon kiteregetek, oda merem tenni a kaját, mert be tudok szaladni megfőzni, ha nagyobbak lesznek, kint merem hagyni majd őket játszani, mert rájuk látok, azért játszótérre nem engedném le egyedül 6 évesen.

Amúgy nem tudom, aki azt írja, hogy unatkozna a gyereke a kertben, az próbálta vagy csak úgy írja, mert neki nincs kertese? Ahol két gyerek van, ott azért játszani is tudnak együtt.

Na mindegy, én laktam lakásban is évekig, meg kertes házban is, így tapasztalva mindkettőt, azt mondom, áldom az eget a kertesért.

(Amúgy azt nem értem, honnan veszik, hogy aki kettesben él, az a világvégén lakik. Nekünk konkrétan az utca végén van az ovi/bölcsi, bolt gyalog 5-10 perc, ahogy az orvos, védőnő, játszótér is.)

Amíg megneveled a gyerekeket, semmi baj.

Én panellakóként nőttem fel, nem zajonghattunk, mert zavartuk a szomszédot (de így nevelkedtünk, nem volt belőle sohasem gebasz).

Most is panelben lakok, nos, a felettünk lévő kétgyerekes házaspárt kedvem volna lerúgni, mert észveszejtő, amit művel a gyerek. Rohan, dübög, üvölt (nem sír, üvölt), csapkod, ugrál...

Szóltunk nekik, de nem csak én, hanem a mellettük és mellettünk lévő is, és többször is ráhívtuk a rendőröket, mert lehetetlen így dolgozni, hogy a kölyök feletted ugrál vagy visít mint egy idióta.

Nos, egyelőre még itt élnek, de pezsgőt bontok, amikor eltakarodnak innét a francba.

Miért nem én költözök? Mert akkor ennyi erővel még 4 másik lakásnyi embernek is kellene miattuk.

Kertes házunk volt, télen imádtam, nyáron meg azzal teltek a hétvégék, hogy fűnyírás, locsolás, gazolás, virágoskert-gondozás, ősszel minden nap levelet kellett seperni és még sorolhatnám.

Télen jó volt a sok hó miatt, de ennyi, mert amúgy nettó ment vele a szívás, de nem is kicsit :(

Játszani - egyedül mit játszak? Anya-apa hazajött, csinálta a házimunkát, főzött, stb. nem volt idejük 2-3 órát kinn tenni velem a semmit a 8-10 óra munka után.

"nyáron meg azzal teltek a hétvégék, hogy fűnyírás, locsolás, gazolás, virágoskert-gondozás, ősszel minden nap levelet kellett seperni és még sorolhatnám."

Hát nem tudom, nekem angolkertem van, meg veteményesem is, és ott nem töltök el annyi időt, mint amit itt leírtál, pláne nyáron, akkor van a legkevesebb munka a kertttel a telet kivéve. Itt inkább az volt, hogy a szüleidnek nem volt kedve annyit foglalkozni veled, ez meg független attól, hol laksz.

"Kertes haz gyerekkel annak valo, aki szarik arra, hogy szocializalodnia is kene, meg foglalkozni veluk, kivagja oket a kertbe aztan jolvan az. A gyereknek tarsasag kell, nem az, hogy az udvarrol nezze anyut, ahogy tereget"

Te ezeket a hülyeségeket komolyan írod, vagy csak ennyire frusztrál, hogy nem tudtatok elég pénzt gyűjteni kertes házhoz, és most próbálod magadnak bemagyarázni, hogy mennyivel jobb a panelban? :D

Szerinted, aki kertes házban lakik, annak a gyereke nem jár közösségbe, nem jár kirándulni, állatkertbe meg nincsenek barátai? :D Itt nyáron mindennap másnál bandáznak a környrkbeli gyerekek, mi is kint vagyunk általában az utcán, mindig van kivel beszélgetni meg játszani, este 8-ig kint van mindenki. Ez gyerekkoromban is így volt, most is így van.

A kertbe kivágást meg nem is értem, attól, hogy kiteregetek meg beszaladok megkavarni a kaját vagy beszedem a paradicsomot, attól még egy nap továbbra is 24 órából áll, és azért, mert 5-10 perceket házimunkázik az ember, míg játszanak a gyerekek, azért nincsenek "kivágva". A panelban nem kell főzni, mosni, takarítani vagy mi, ott nem csinálnak házimunkát a szülők? Ja, addig ott a szobába a TV elé vannak bevágva a gyerekek, onnan nézik anyut teregetni,az sokkal jobb, minthogy addig a kertben medencéznek és homokoznak meg szaladgálnak :D

Nem tudom, te milyen világvége 2 utcás szektacsaládban nőttél fel, hogy az egész gyerekkorodat egyedül töltötted a kertben, ettől még normáliséknál nem így megy.

Tekintve, hogy van panelos es kertes hazas, kisgyerekes csalad is a kornyezetunkben nem egy, nem ketto, akikkel napi kapcsolatban vagyunk, sajnos igy megy, a panelos gyerekek sokkal tobbet jarnak ide-oda, masokkal jatszora, kirandulni, allatkertbe, jatszohazba stb, mint akike kertes hazban no fel, mert ugy gondolja, ott a kert, eleg az a gyereknek. Es nem, nem azert lakunk panelban, mert nem volt penzunk kertesre, nyakamat teszem ra, hogy csak a megtakaritasunk tobb, mint amit a ti kertesetek er (mert olyan is a munkakorunk, ami nem fizet keveset). Viszont pont a munkakorunkbol es az eletstilusunkbol adodoan marhara nincs idonk a kertben ucsorogni meg kapirgalni a gazt. Ettol meg tartom, hogy 90%-ban a “kertes haz elonyeihez” ennyit tudnak felsorolni, hogy kimehet a gyerek barmikor az udvarra - mert ugye a nagyokosok addig nem latnak, hogy a panelgyerek is allandoan levegon van, de legalabb nem ugyanazt a kerti jatszoteret nezi naphosszat. A gyerekem eleteben nem latott meg meset, csak diavetitot, tehat nem a TV ele van levagva, amig en hazimunkazom - tobbek kozott be van vonva a sajat szintjen -. Medencezni a strandon vagy a toban szokott, nyaron minden nap, telen legalabb 1x. Homokozni meg a tobbi kis baratjaval a jatszoteren szinten minden nap. Telen sielni jar. Nem is ulunk bent a lakasban esoben meg fagyban sem, mivel ugye nincs rossz ido, csak nem megfelelo oltozet. Szoval orulj magadnak, hogy a te gyereked nincs kivagva egesz napra a kertbe ahelyett, hogy szocializalodna (feltetelezem, ha jobban megneznenk, megis de), de azert nem hiaba mondjuk sokan, hogy ez a kertes haz hatranya.

Lenyegtelen is, kerdezo, nyugodtan koltozzetek panelba, amire penzetek van. Nem a lakas/haz fogja megteremteni a gyerekek jo gyerekkorat, hanem ti magatok. Es ez a lenyeg!!

"Te ezeket a hülyeségeket komolyan írod, vagy csak ennyire frusztrál, hogy nem tudtatok elég pénzt gyűjteni kertes házhoz, és most próbálod magadnak bemagyarázni, hogy mennyivel jobb a panelban? :D"

Jaja pont nekem is ez jutott eszembe.

Egyébként én tényleg nem akarok senkit se szidni, de nekem és a családnak is sokkal jobb a kertes. Pest megyei kisvárosban lakunk, minden gyorsan elérhető helyben. Úgy írják le ezt a kertes-panel dolgot, mintha a kettő teljesen ellentétben állna egymással. Persze, a kertesek gyerekei hangosak, a szülők csak kicseszik őket a kertbe, nincs szociális élet, minden messze van. Én amíg panelban éltem, rengeteget jártam játszóra, állandóan ment a veszekedés más gyerekekkel a játékokon, és törődő szülők csoportban dumáltak, le se szarva a gyerekeiket, vagy a mobiljukat nyomkodták, mert végre kicsit kiszabadultak a négy fal között őrjöngő gyerekük mellől. Szóval voltak ott ilyen szülők is, a panelosok közül se mindenki egy angyal, mint ahogy a kertesek közül se mindenki elhanyagoló.

Elhiszem, hogy másnak jó panelban és ismerem az előnyeit, de nekem poszttraumás stresszem van, ha arra az életmódra visszagondolok. Nem kell a kertet se gazolni, pedig 2000 nm-es telkünk van. A férjem lenyírja nyáron kétszer a fűkaszával a füvet, és el van intézve. Szeretnénk majd zöldséget is ültetni és állatokat tartani, de ezzel sem kötelező foglalkozni, ha valaki nem szeretne. De az itteni élet sokkal természetközelibb, inkább az állatokkal vagy a veteményessel foglalkozom, minthogy hallgassam a budapesti belváros minden zaját, a villamost, mentőautót, Váci úton éjjel versenyző kocsikat.

Nyáron a blokkban volt akár 35 fok is, itt meg a kertes övezetben teljesen tűrhető idő volt a legnagyobb melegben is, mert itt közel sincs annyi beton ami ontaná magából a meleget.

Budapesten amikor jött az első jó idő, mindenki kirajzott a természetbe, a dugóban egymást nyomták agyon az emberek, a kirándulóhelyeken lépni nem lehetett. Én amúgy a Margitszigeten nőttem fel, akkoriban még nyugis volt, de most már rémálom lett a tömeg miatt. Itt meg ahogy jó idő van, kimegyünk a kertbe, bicajozik a gyerek, focizunk, homokozhat.

A gyereknek is bőven lesz szociális élete, közelben van játszótér, 4-5 sportklub, mozi is van itt, hétvégén sok program, kiállítás, strand, cirkusz elérhető. 3 gimi is van a városban.

A távolabbi család is mondta, hogy félt minket az ide költözéstől, de nem bántam meg egyáltalán. Pedig szeretem Budapestet, de a tömegnyomor nem hiányzik.