Anyukák, milyen az élet egy csendes visszahúzódó gyerekkel? Milyen nehézségeitek vannak? Mit éltek meg.. stb. Érdekel hogy Ti hogyan élitek meg az ovit, sulit, és a többi nehézkes dologt?!

Nem igazán van nehézség. 7 éves, egész nap képes legózni vagy könyveket nézegetni/olvasni, rajzolni, kirakózni.

Kedves, szófogadó gyerek, imádták a bölcsiben, oviban, szeretik iskolában is.

Kb 0 probléma van vele. Imád múzeumba, könyvtárba járni, viselkedik, udvarias, segítőkész.

El nem tudom képzelni milyen azoknak, akiknek problémás, aktív gyerekük van.

Lehet, hogy az enyém nem elég visszahúzódó neked, de semmi gondunk nem volt az oviban, meg alsóban. Mindig mondták a nénik, hogy több ilyen jó gyerek kéne az osztályba.

Ami először hátrányként jelentkezett az a nyolcadikos felvételi időszakban jött elő, hogy nem szeret és nem is igazán tud tanulni, mert a nyugodtsága javarészt a motiváció hiányából adódik.

Illetve most így kilencedikben panaszkodik, hogy rájött, hogy ő nem tudja, hogyan kell fenntartani egy társalgást felületes ismerősökkel. De azért mindig vannak barátai, szeretik a közösségben, nincs vele komoly gond.

Szülők*, nem anyukák. Nem csak az anyukáknak vannak gyermekei, hanem az apukáknak is. Ezért apukák. Ezt a két csoportot egyben hívják szülőknek.

Ezek nem nehézkes dolgok. Rosszul élem meg. Nem vagyok a gyermekemmel. Neki amúgy elég oké... Nem bántódik meg, nem ragaszkodós, nyugodt, sokáig elvan. Mikor oviba mentem érte, mindig valamit általában egyedül csinált csendben, hosszasan.