Régen hogy tudtak felnevelni akár 8-10 gyereket, és ma miért olyan nehéz egy gyerekkel az élet? (Nincs gyerekem)

Régen koránt sem voltak ekkora igények, egy házban 2-3 generáció élt együtt, nem volt divat az "intim szféra", azt ették, amit és amennyit megtermeltek, a ruhát addig hordták, míg el nem szakadt, stb, stb, stb.

Nem volt az olyan szép élet, mint ahogy azt ma sokan romantikusan elgondolják, kemény világ volt.

És általában a 8-10 gyerekből jó ha 5-6 megérte a felnőtt kort.

Régen biztosabb volt a család. (Manapság kis túlzással akkor biztos, hogy "megvan" a párod, ha a látóteredben van:S) És nagyobb is volt a család, sokszor egymás közelében laktak és számíthattak egymásra.

Régen vagy az egész család önellátásban dolgozott vagy min. az asszony, aki így értelemszerűen otthon volt a gyerekekkel (és az öregekkel, betegekkel).

Régen nem álltak ennyire a gyerekek sarkában (mondjuk nem is kellett, pl. nem volt ekkora forgalom). Az sem volt ekkora skandallum, hogy az idősebb testvéreknek nem csak a házimunkában, de a kisebb gyerekek ellátásában is segíteni kell.

Régen nem kellett minden sz*rt a gyerekek alá tolni (Iphone, márkás ruhák; de akár laptop, ami ma tényleg nem számít luxusnak)

Regebb volt segitseg a legtöbb esetben. Anyos, apos, anya, apa, nagyszülök se voltak idösek hiszen fiatalon vallaltak gyereket. Nagy csaladokban eltek. A nök altalaban nem szakadtak ezer fele, haztartasbeliek voltak.

Valamint a nagyobb gyerekek mar tudtak vigyazni a kisebbekre. Nagymamam meselte, hogy ö fözött sokszor a kicsiknek ameddig a mama dolgozott peldaul.

Nem voltak ekkora igenyek sem, illetve jobban mertek ra bizni a gyerekeket masokra is. El voltak kint a reten 30 40 gyerek, ezt is nagymamam meselte.

Most mindenki külön el, sok esetben több szaz kilometerekre a nagy szülöktöl. Nagyobbak az igenyek, ehhez persze penz is kell, es ugye igy anyuka se maradhat otthon.

Az olyan is volt az az élet és az a gyereknevelés. Robot, robot pusztulásig.

Anyámék csak hárman voltak, ők pl a nagymamával otthon amíg az anyja elment a földekre (4km odavissza gyalog az út).

Szerintem az életben nem beszélgetett az anyjával semmi érdemlegesről (aki amúgy egy tündér jó lelkű nő volt, mosolyogva xarrá dolgozta magát és 89 évesen 50 fokban is ha nem figyeltünk volna, egész nap kint dolgozott volna).

Akkor nem voltak programok, nem keresték a gyereknel, miben tehetséges, nem voltak nyaralások, közös játék semmi, csak gürizni kellett az ennivalóért (legalábbis az ő rétegükben).

Anyám sírva meséli, hogy egyszer 15 évesen kb kapott egy új (!) kabátot amiért nem tudom mennyi plusz melót vállaltak a szülei és kiömlött bele a tinta és milyen borzalmas volt. És persze hordani kellett évekig tintásan.

A 8 gyerek meg még ilyenebb, az en anyukámmal es nagynénéimmel a mamajuk legalább annyit foglalkozott, hogy mind tovább tudtak tanulni.

De pl a nagymamám öccse baba korában kizáródott sérvben halt meg. Nyilván latták mindig, hogy sérve van de nem tudták kezeltetni. Amikor rosszul lett, kocsit próbàltak szerezni, mert nem volt orvos a faluban, de csak az uraságnak volt kocsija, ő meg nem adta kölcsön.

Na ők pl azt hiszem 6-8an voltak tesók.