Panelban milyen az élet 2 gyerekkel?

Es ha vesztek vidéken kissebbet és pár év múlva hozzácsaptok egy szobát mondjuk?

Nekem 2 kicsi gyerekem van, a nagyobbik olyan hangos hogy már kiátkoztak volna a panelből. Én csak rokonoknál szoktam panelban lenni, de szerintem az büntetés a gyereknek. Sőt szerintem minden embernek. Egymás hegyén hátán élni, hallani ahogy a szomszéd pisil, horkol, telefonál, kávét főz...

Én egyedül sem mennék, pláne nem gyerekkel.

Attól függ, mekkora panel.... 2szobasban szerintem necces, de sokan élnek így.... Mi 4 szobás panelban lakunk, 92nm-en, tágas szobákkal, a konyhában szó szerint táncolni lehet.

Nem hallatszik, ahogy a szomszéd kávét főz, pisil, horkol... A telefont csak ha az erkélyen telefonál.

Nekünk kedves, normális szomszédaink vannak. A 2.gyerekunk egy hónapon belül születik, de kényelmesen el lehet majd férni ugy is, hogy az egyik szoba dolgozó+hangstudio+vendégszoba egyben.

Én 2 gyerekes anyaként nem tudnám elképzelni az életem panelban (laktam benne). Egyrészt, tavasztól őszig kb. az egész napunkat kint töltjük - a kánikulától eltekintve -, ki sem bírnánk, ha bezárva kellene élnünk, a játszótéren meg nyilván nem élmény lent lenni órákig mindennap.

Itt homokoznak, nyáron van medence, bográcsozunk, van konyhakert, amiben a nagyobbik imád nyüzsögni velem, ültet, ás, kiszed. Mezítlábas, sáras kinti gyerekek.

És mint gyerekek, hangosak. Néha hisztiznek, visítanak, nevetgélnek, szaladgálnak játék közben, tuti kiutálnának egy panelban, nekem meg nem lenne kedvem egész nap szólongatni őket, hogy üljenek csendben.

"ki sem bírnánk, ha bezárva kellene élnünk"

Hát igen, aki panelben él, annak bizony tilos kimennie, büntetik is. *irónia*

Egyébként ha lenne belváros közel megfizethető kertes, ott élnénk.

De nincs.

Így viszont élvezzük a jó infrastruktúrával rendelkező lakás minden kényelmét. Minden a szánkban, 5 perce gyalog orvos, óvoda, iskola, rehab (fejlesztés)..., nem kell órákat araszolnunk a dugóban, nem kell logisztikával töltenünk a napot. Még kocsit se kell használnunk.

Papíron nem panel a miénk, csúsztatott zsalus 10 emeletes, nincs nagy áthallás, csendes a ház. Mi annyira nem, egyik gyerekünk autista, mégse utáltak még ki, sőt szeretnek.

"Hát igen, aki panelben él, annak bizony tilos kimennie, büntetik is"

Nyilván nem azt mondtam, hogy aki panelban él, az nem mehet ki. De érted, mi felkelünk reggel, megreggelizünk, elintézek egy-két dolgot a háztartásban és megyünk ki a gyerekekkel egészen tavasztól. Sőt, tegnap is kint voltunk 2 órát délelőtt, 2-t délután, azért nem többet, mert iszonyat szél volt.

De az év felében tényleg szinte csak ebédelni jövünk be, az én gyerekeimnek erre van igénye, jó, hogy csak ki kell lépni a teraszig és kész, ha egyikünk figyel a gyerekekre, a másik addig tud csinálni, amit akar, vagy akár én is csinálhatok ezt-azt, míg elvannak, panelban ez nyilván nem megy.

Nem tudom, miért jó a gyerekeknek, hogy állandóan figyelniük kell, hogy úrosten, nehogy játék közben picit hangosabbak legyenek, mert akkor kiakad az alsó szomszéd.

Amúgy, nyilván nem lesz senki depressziós emiatt, de nekem biztos nem lenne kedvem még a játszótérig is úgy lemenni, hogy ahhoz külön össze kell készülni.

"De érted, mi felkelünk reggel, megreggelizünk, elintézek egy-két dolgot a háztartásban és megyünk ki a gyerekekkel "

Te nem érted, hogy ugyanezt megteheted panellal. Nyílik az ajtó. Ha a gyerek elmúlt 3 és/vagy egyke, egyébként se elég a hátsókert, társaság kell neki, szóval így is úgyis kimész a kertkapun. Az meg nem mindegy, hogy a lakásból vagy a kertből indulsz neki? Ha a gyerek még akkora, hogy elmolyol mellett, az valóban előny, hogy anélkül levegőzhettek, hogy fel se kell öltöznöd hozzá, de ez az időszak elmúlik.