Panelban milyen az élet 2 gyerekkel?

A 8-asnak abban igaza van, hogy azért egyáltalán nem jellemző, hogy páncélos anyuksk kint lennének a gyerekkel. Biztos van ilyen, de nekem is van több barátnőm, akik panelban laknak, ők letudják a napi "kötelező" 1-2 órát, aztán mennek haza, merthogy mit csináljanak kint, a gyerekek nem akarnak napi 5-6 órában a játszótéren lenni, ők meg céltalanul járkálni.

Vagy van 2 is, aki állandó háborúban áll a szomszéddal emiatt, az folyton beszólogat neki a gyerekek zajai miatt, ő is szívatja őket.

Szóval ezeket a hátrányokat kár letagadni. Másrészt persze nincs minden gyereknek igénye arra, hogy ennyit kint legyen, sokan nőttek fel panelban, nekem is van olyan, barátnőm, aki abban nőtt fel, és nem is akar kertesbe költözni, mert neki jó emlék, hogy a játszótéren bandáztak, majd az ő gyerekei is (mondjuk, sztem már nem engedik le úgy a gyerekeket, mint 30 éve).

Szóval mindennek van előnye-hátránya, én kertes hàz párti vagyok, pont azért, mert nekem kell a kertben való elfoglaltság mindennap, ez a hobbim, de van, akit meg ez nem érdekel, annak a gyereke azt szokja meg. De nekem is nehezemre esne a városban bolyongani a gyerekekkel mindennap meg a játszótéren eltölteni 3 órát, ezt bevallom.

13-as teljesen egyetértek veled. Igaz nem panelban élünk, hanem ilyen kis 4 emeletes lakótelepen, több gyerek van a szomszédban, sosem, vagy csak extrém esetben hallom őket.

Ahogy az én gyerekemre sem érkezett még panasz.

Ellenben amikor kertesben laktunk, ott épp a családiházas övezet miatt engedték szabadjára a gyerekeket. Ami persze, legyen, gyerekek, nyilván nem köthetőek gúzsba.

Csak azt mondom, hogy ne misztifikáljuk túl egyik lakókörnyezetet sem.

Anyukám kistelepülésen él, nyaranta a szomszéd gyerekei tiszta elmeháborodottak. Sikoltva, üvőltve, hörögve ugrálnak a medencébe, kalapálnak valami vascsövet kövekkel, addig csesztetik a kutyájukat amíg az a szerencsétlen vinnyogva vonyít, a szülők erre ordibálnak velük, minél nagyobbak annál több a "ba*meg" a "f*szom" meg a "g*ci" S nem romák, mielőtt bárki cigányozna.

Szóval na. Nekem speciel hiányzik a kertes ház, de látom annak a környezetnek is a hátrányát, mint ahogy a lakásban élésnek is látom és élvezem az előnyeit.

Esetleg a szomszédok miatt lehet necces, ha olyat fogtok ki akitol még meg sem lehet moccanni mert azonnal zörög.

Egyébként ha nem kicsi a lakás, akkor simán lehet benne élni

Ugyanúgy ki lehet menni panelbol is mint a kertesbol.

Mi kettesben lakunk.

Italok az udvaron lenni, mert a szomszédok belebamulnak a számba.

Inkább megyünk valamerre a gyerekkel, de az udvaron kb csak annyit tartózkodunk amennyit nagyon muszáj.

Nem tudom miért kell valakit lehülyézni a saját tapasztalata és véleménye miatt, ennyi erővel te is hülye vagy,mert az ellentétét mondod.

Én 12 és 27 éves korom között laktam egy 2 szobás panelban. Akkor szerettem, attól függetlenül,hogy konkrétan a kohogestol kezdve a szomszéd nemi életét is hallottam.

Aztán mikor megismertem a páromat, aki családi házban élt, ott eldöntöttem, hogy nem fogok panelban nyomorogni és még arra is figyelni, hogy 8 után ne porszívózzak és ne mossak. Aztán a csótányokról ne is beszéljünk , ami minden panelban van, max jól elbujnak.

Mindkettőt megtapasztalva ég és föld a 2 és örülök, hogy nem egy 2 szobás panelban kell 2 gyerekkel nyomorognom, ha nem egy tágas 100 nm-es házban, ahol nincs megszabva mikor mit csinalhatok.

Sajnos én nagyon utáltam a panelt, de nekem egy örökmozgó 4 éves fiam van, aki kivirágzott miután elköltöztünk kertes házba, most hogy minden nap bringázhat, meg rúghatja a labdát. A másik fiam egy éves, így a lehetőség neki is adott a kötetlenebb játékra.

Meg mi sem szerettük a város zaját, de a mi paneles albink a város közepén volt, biztos vannak ennél nyugisabb helyek.

"Az meg nem mindegy, hogy a lakásból vagy a kertből indulsz neki?"

Nekem nem volt mindegy, mert a panelben 20 emberrel találkoztam már a liftezés közben is amíg kiértem az utcára, és ez engem baromira zavart. Két gyerekkel nagykabátban csukom be az ajtót magam után, addig hatan nekem jönnek a folyosón, semmi intim szféra.

A wc-n ülve folyamatosan azt hallgattam hogy a folyosón jönnek mennek az emberek. A lakásból bárhol hallottam, hogy a szomszéd leengedi a wc-t, és engedi a kád vizet.

Ott a családi nagybevásárlás is úgy nézett ki, hogy parkolóhely keresés a blokk előtt, örültél ha nem találtál messze, de az még csak egy dolog volt. Utána szatyrokkal, gyerekkel beütni a kódot, várni a liftet, a kisebb lift jön, abba bezsúfolódni, utána az ajtó előtt kulcsozni, bent lerakni a szatyrokat és mindezt megismételni 3-4x.

Most meg csak a kertben parkolva bevisszük a házba a cuccokat kb 5 perc alatt minden megerőltetés nélkül.

Reggelig tudnám sorolni a panel lét hátrányait, úgyhogy nem is tartalak fel titeket vele, tiszteletben tartom hogy ti szeretitek, nem vagyunk egyformák, nekünk megváltás volt elmenni onnan, minden nap értékeljük, hogy már nem ott kell lakni. Most is rámtört a szorongás, ahogy írtam ezeket a dolgokat.

Úgy érdemes gondolkodni, hogy a panellakásokat nem arra tervezték, hogy egész nap ott legyél. A panellakás eredeti funkciója az volt, hogy a gyárak, üzemek dolgozóinak legyen hol tisztálkodni és aludni. Amikor a panelek épültek, akkor még elterjedtek voltak az üzemi konyhák, így otthon keveset főztek az emberek. Következésképpen a konyha inkább főzőfülke, ami arra való, hogy megmelegíts egy konzervet vagy elkészíts egy szendvicset.

A panelek hangszigetelése nem az igazi. Minden ki-, át-, behallatszik.

Viszont kényelmes. Hideg-meleg víz egyszerűen csak folyik a csapból. A fűtéssel se nagyon kell bíbelődni, mert általában távfűtés van. A szemétszállítás sem a te gondod. Csak ledobod az összegyűlt szemetet a szemétledobó csövön.

Nyáron NAGYON meleg tud lenni a lakásban is meg az egész lakótelepen is. Jellemzően beton borít mindent, a beton meg okádja magából a meleget.

Előny, hogy a panellakás általában egy lakótelephez tartozik. A lakótelepen szokott lenni bolt, bölcsőde, óvoda, iskola, sportolási lehetőségek, orvosi rendelő, patika. A lakótelepről valószínűleg jó a tömegközlekedési hálózat, könnyen eljutsz sok helyre autó nélkül is.

Autóval a parkolás izgalmas dolog a lakótelepen. Nem ennyi autóra tervezték a ház előtti parkolókat, így előfordulhat, hogy csak messzebb találsz helyet.

Mi társasban élünk, de nem értem a kertes ház mániát. Kertesben nőttem fel, pont semmi kedvem nem volt egész nap egyedül bóklászni az udvaron, pedig volt mászókám, csúszdám is, de ki akar már egyedül mászókázni. A hétvégék meg a szüleim részéről sokszor fűnyírással, gazolással, szükséges barkácsolással teltek programok vagy pihenés helyett. Azt szerettem ha elvittek játszótérre, de az meg nem volt a közelben.

Megváltás volt nekem a társasház. Gyalog járunk mindenhova, a közelben vannak panelok annak minden infrastruktúrájával, úgyhogy 3 játszótér van 10 perc sétán belül, meg még egy foci pálya meg egy kosár pálya. Séta távon belül van több ovi, iskola is. (Én 1 órákat utaztam suliba minden nap.) Parkoló szokott lenni általában, de nem nagyon autózunk, rendeljük a Tescót is, nem szeretek bevásárlással tötymörögni.

A lányom még csak egy éves, de minden nap megyünk játszóra, imádja a többi gyereket, nézi őket, sikkantgat nekik, ha tudna járni menne oda hozzájuk. Nézegeti a sok embert, integet a levegőztetett kutyáknak, bazsalyog a nénikre. Van bérlete az állatkertbe, ha nincs nagyon rossz idő, akkor heti egyeszer mindenképp megyünk. Ha nem oda akkor a Ligetbe, vagy a Margit-szigetre, nagyon érzi a fiesta hangulatot ami az ilyen helyeken van. Irigylem, hogy neki sokkal nagyobb gyerek társasága van már most a játszón, mint nekem valaha volt. Hogy nem kell majd órákat utazással elcsesznie a napjából. Hogy ennyire közel van hozzá minden, nem az lesz neki tiniként a program hogy vonattal elmegy a környék egyetlen lepukkant plázájába két várossal odébb. Hogy nekem sokkal több időm lesz rá, mint az én szüleimnek volt rám egy kertes ház fenntartása mellett. Én sokkal szívesebben nőttem volna fel nagyvárosi panelban, mint unalmas kertvárosban. De nem vagyunk egyformák, lehet ő is sajnálni fogja majd magát, és megy kertesbe amint lehet.

A zajok inkább engem zavarnak, őt nem annyira. Simán alszik nyitott ablaknál úgy, hogy mellettünk házibuli van. De igazság szerint kertesben meg volt fűnyíró, flex, ugató kutyák. Nem mondanám csendesebbnek, inkább máshogy volt zajos. Azt, hogy mi zavarunk-e másokat, nem tudom. Senki nem szólt még, pedig babaként rendszeresen ordította át az estéket minden igyekezetünk ellenére.