Van itt olyan aki nem akart gyereket és mégis lett neki?
Szerintem se kéne lepontozni ezeket, teljesen okés válaszok voltak. Legyetek kedvesebbek egymással :/
Sokan írtatok, bár jobban örültem volna ha olyanok írnak, akik ezen az érzésen estek át.
Én nem akarok gyereket, mert nem érzem az anyai ösztönökek. De itt egy férfi aki annyira szeret, hogy képes lenne feladni a vágyat, hogy nagy családja legyen. Azt mondta nem kell gyerek ha nem akarom, de adott időt gondolkodni 1 gyerekre. Még évek mire kitaláljuk. És azért kérdeztem itt meg, mert érdekel, hogy változhat-e az ember szülés után annyira, hogy érdemes lenne elgondolkodni.
22-es ezért kérdezek utána, mert nem akarok életet tönkre tenni, ezért nem bízok magamban. De a párom része, lehet én nem írtam érthetően, nem kényszerít, csak azt mondta fiatalok vagyunk, ha meggondolnám magam 1 gyerekre, szóljak, de nem fogja erőltetni.
23-as nagyon szépen köszönöm az őszinte választ. Most jól elgondolkodtatott. De szeretnék kitartást kívánni, remélem egyszer megtalálod az egyensúlyt!
Hasonlóan voltam. Szültem a férjem miatt. Imádom a gyerekem. Bazi nehéz, magam is minden nap elcsodálokozom, hogy mennyire király vagyok hogy így bírom. De tényleg gyönyörű dolog az anyaság. Persze rengeteg lemondás is. De az a szeretet amit jó estben egymásnak adtok valami hihetetlen nagy csoda. Meg amúgy sokszor vicce is a gyereknevelés ha van érzéked az abszurd műfajhoz.
Ugyanakkor másodikat már soha nem vállalnék. Mert egy mellett is sokszor hulla vagyok.
Nem akarok gyereket és nincs olyan, hogy "mégis lesz". Vol balesetünk egyszer, azonnal mentem sürgősségi fogamzásgátlóért.
Ha a barátom akarna, akkor elhagynám, mert én nem szeretnék gyereket. Pont.
Egyébként lehet, hogy a gyereket megszereted... és ha nem? Mert ez nem olyan, mint egy nadrág, áh mégsem tetszik, megy a ruhagyűjtőbe, és NEM MINDENKI szereti meg a gyerekét.
Aki válltig állítja, majd az "anyai ösztön" segít (ez nem létezik), az hazudik.
Vagy NEKI épp mázlija volt, és mégis megszerette.
Én meg olyan családban nőttem fel, ahol anyám azért vállalt, mert apa akart gyereket, és nem szeretett meg. Nem ütött meg soha, de éreztette minden egyes nap, míg otthon éltem.
Nos, kizárt, hogy én úgy szüljek, hogy én magam nem vágyok rá.
Még valami: tudd, hogy gyereket MAGADNAK vállalsz!
Nem a pasinak, aki jaj, ilyen cuki, csináljunk gyereket, aztán x idő után esetleg gondol egyet, és lelép a fszba úgy, hogy életben nem látod többé.
Sohasem azért szülünk, mert "a férjem, barátom, vőlegényem, stb" gyereket szeretne. Soha!
Köszi, egyébként igazatok van. Mondjuk sose éreztetném ezt egy gyerekkel, hogy nem szeretem :(
Elég érzékeny lelkű vagyok, nem szeretek másoknak rosszat okozni, főleg nem egy gyereknek. Egyszerűen csak nem érzem, hogy terhelhető lennék, és összeroppannék a nyomástól, és nem vágyom, hogy egy gyerekkel foglalkozzak 0-24ben. Meg amit írtam, a szülés, szoptatás és rettegek ezektől. És igen, önző vagyok, szeretem az én időt. De meglátjuk évek alatt mi történik.
Szerintem mindenki jól válaszolt, köszönöm nektek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!