Van itt olyan aki nem akart gyereket és mégis lett neki?

Nekem van egy nagyon jó barátom, ő egy olyan anya miatt küzd traumákkal, aki remélte, hogy megszereti idővel, de erőlködésen kívül szeretetet nem kapott a barátom. Vitában nem egyszer kapta a fejéhez, hogy bárcsak elvetették volna tönkretette az életüket stb, de ezt már gyerekként is. Mesélte, hogy hamarabb tudta, mit jelent az abortusz, mint hogy hogy lesz terhes egy nő.

Már felnőtt, de pszichológushoz jár, nagyon durva kötődési problémái vannak nőkkel, és az anyjával szinte semennyire sem tartja a kapcsolatot, de ennek az anyja kb még örül is, mert most utazgat, egy ideje külföldön is él és nagyon boldog, hogy a gyerek végre nem az ő gondja.

Ha nem érzed magadban 100%, hogy anya akarsz lenni, akkor ne legyél, a legnagyobb felelőtlenség. Lutri,hogy egyáltalán változna-e benned ez egy gyerek megszületésével. Ha 5 év alatt nem érezted a párod mellett,hogy "na, vele örömmel, biztonságban belevágok, érzem,hogy anya akarok lenni", akkor ne erőltesd. Mert az a babával szemben kvára nem korrekt.

Én nagyon sokáig akartam gyereket, aztán még több ideig egyáltalán nem, mert nem voltam benne biztos. Aztán jött a férjem, aki mellett olyan szinten újra azt éreztem,hogy babát akarok,hogy belevágtunk. De ehhez kellett,hogy kihozza belőlem ezt az érzést. Nemcsak azért, mert jó apa lett, hanem mert én akartam. A babát magadnak szülöd, nem másnak. A te felelősséged, a te tested, a te érzéseid. Ha ez kérdéses benned, akkor ne.

"Nagyon félek, hogy idegesítene a gyerek" - mi akkor a kérdés? Miért gondolkosz ezen? Egyértelműen nem akarod. Nem azt mondod,hogy félelem van benned, de örömmel megtapasztalnád,milyen lehet egy kicsi életet a világra hozni. Nem azt mondod,hogy félsz a szüléstől de megtapasztalnád. Nem azt mondod,hogy tartasz attól, jó anya lennél-e, hanem hogy félsz,hogy idegesítene-e a gyerek.

Gyereket nemzeni, kihordani, megszülni egy egészséges testű nő könnyedén tud.

Anyává, édesanyává válni, felnevelni, szeretni, védeni, gondozni már kevesebben.

Jelen!

Ugyanígy voltam mint te, csak néha rövid ideig feltámadt bennem a nagyon erős anyai ösztön, hogy mégis kéne egy gyerek. Amikor terhes lettem átszellemültem, akkor már el sem tudtam képzelni az életemet máshogy. Aztán nőtt a gyerek, én pedig visszálltam arra az egész életemben jelenlévő

állapotra, amiben voltam, és amiben te is vagy, hogy teher, és mégsem kéne, csak akkor már nem volt mit tenni. Most úgy állunk, hogy hétköznap én gondozom, és egész hétvégére le van oasszolva, akkor tudunk kicsit utazgatni, kikapcsolódni. Azt, hogy egy nyaralásra elvigyük, el sem tudom képzelni, hatalmas igényem van az énidőre.

Hallani sem akartunk gyerekről. Se én, sem a férjem.

Aztán fogamzásgátló mellett terhes lettem. 32 voltam. Megtartottuk. Életünk legjobb döntése volt.

Mikor megtudtam, kb fel akartam magam akasztani, vagy vonat elé ugrani. Vagy bármi, csak neeeeee.

Aztán elmentem dokihoz, férjem jött velem. Elkezdtük az abortuszt intézni. Majd a műtétre már nem mentem el. Atkattant bennünk valami.

Azota 6 éves a fiunk. Imádjuk. El sem tudom képzelni, hogy nem akartam gyereket.