Az normális, ha én csak a rosszat látom a gyerekvállalásban, és ezért nem akarok gyereket?

Miért olvasol egyáltalán ilyen "fórumokat"? Nem tudom, nekem valahogy sosem jutott eszembe és mint anya, pontosan látom, hogy rohadt nehéz tud lenni, ugyanakkor soha de soha nem cserélném vissza a mostanit a régi életemre. Olyan szeretetet érzek a gyerekeim (illetve a családom) iránt, amit még soha senki iránt és ez nekem elég ahhoz, hogy bírjam, sőt szeressem az anyaságot.

Attól, hogy mondjuk a szülést szívesen átadtam volna a férjemnek azt miért kell átvetíteni arra, hogy az egész anyaság dolog sz*r? Nem mindenkinek való és szerencsére nem is kell mindenkinek vállalnia.

Ezt a "ha tudtam volna, hogy ilyen..." kezdetű mondatokat meg komolyan nem is értem. Aki képes reálisan gondolkozni, az pontosan látja előre, hogy az élete teljesen meg fog változni.

Nem teljesen értek egyet veled, hiszen ha valaki készül az anyaságra és olvasgat a témában, a legtöbb helyen olvashatja, hogy nem lesz fenékig tejfel. Talán abban egyetérthetünk, hogy el lehet fogadni, hogy nehéz lesz, de az komolyan pofán tudja csapni az embert, hogy MENNYIRE nehéz tud lenni, amikor már ténylegesen benne vagyunk.

Vannak nagyon rossz napjaink. Korábban sem volt mindig jó hangulatom, most sincs. A gyerekeimnek sincs mindig jó napjuk és ha az ő rossz napjuk társul az enyémmel, az kemény tud lenni. Napestig lehet sorolni a negatívumokat, de nincs értelme. A pozitívumokat is, de azt sincs. Szabad világban élünk, ahol mindenki eldöntheti szeretné-e vállalni ezt a terhet, ami olykor komoly nehézség, olykor pedig a legédesebb teher a világon.

Annak nincs értelme, hogy gyűlölköző fórumokon és kérdéseknél csak a negatívumokat emeljük ki, ahogy annak sincs értelme, hogy a másik oldalról csak a cukormázat láttassuk. Valahol középen van az igazság, ez azért érzékelhető. Ha te csak gyerekmentes övezeten, meg nemtudom milyen fórumokon élsz, az erősen sarkítva a negatívumok irányba visz el, egyértelmű.

Pl. megfigyelted, hogyha mindennap megnézed az esti híreket egy hónapig (politika, klímakatasztrófa, megölte, elütötte, balesetet szenvedett, meghalt, itt háború, ott háború, robbantás, menekülő családok, éhezők, stb.), akkor már két hét múlva állandó nyomasztó félelemérzet lesz úrrá rajtad? Kb. ehhez tudnám hasonlítani ezeket a gyerekmentes gyűlölet oldalakat is, amennyire itt olvashattam már róluk.

61 voltam

Óriásit tévedsz, erre nem lehet felkészülni.

Akkor se, ha éjjel nappal olvasgatod ezeket az ellenfórumokat. Akkor is érhet meglepetés. (Negatív -pozitív irányba egyaránt.)

Bocs, nincs gyerekem, nem is lesz, nem akarok, de NEM lehet felkészülni. Ezer könyvet olvashatsz, hogyha a te gyereked épp 0-24 hasfájós, vagy érzékeny, ne adj ég, beteg, akkor a hajadra is kenheted a sok okosságot.

Na, nekem pl pont ezért nem lesz gyerekem - részben a "ki tudja, mit kapok?" - kiszámíthatatlansági faktor okán.

Bébiszitterként és fejlesztőként nincsenek illúzióim mekkora nettó szpás egy hasfájós gyerek vagy egy ADHD-s, és az ő szüleik sem "kérték", hanem ez lett, ezzel kell dolgozniuk.

Nekem nem volt nagy meglepetés, hogy a gyereknevelés csupa móka és kacagás. Sőt, ehhez még a reddit meg a femcafé sem kellett, mert nem vagyok retardált, magamtól is képes vagyok felmérni, hogy jó és rossz esetben mivel járhat egy élethelyzet. Nem burokban, vagy borsószem királykisasszonyként nőttem fel, talán ennek az eredménye. Hosszan mérlegeltem, hogy mi mindenről kell lemondanom, ha engedek a belső késztetésnek, hogy gyermekem legyen. Végül engedtem is neki, és eddig még nem tapasztaltam azt a sok elviselhetetlen borzalmat, amivel szerintetek a szülői lét jár. Szerencsére nem szenvedtünk kárt szülésnél, előbb és később sem. Nem ordított kisbabaként sem állandóan, csak próbált kommunikálni velem. A legkevésbé sem ölte meg a lelkem, hogy láttam őt napról napra fejlődni, kinyílni. Inkább fantasztikus élmény volt. A lélekölő inkább az, amikor a sok állítólagos barát eltűnik miután gyereked lesz, de ez nem a gyerek, és többnyire nem is a szülő "hibája".

Kakás pelenkák? Igen, voltak, vannak. Nem hat meg. Inkább csak a környezetszennyezés miatt furdal a lelkiismeret. Szerencsés vagyok, mert eddig a dackorszak sem egy nagy kaland. Vannak ellenkezések, meg mindent önállóan akar csinálni, amihez néha extra türelem kell, de többnyire még így is inkább extrém cuki (számomra) a gyermekem.

Őszinte leszek, én azokat a szülőket nem tudom igazán sajnálni, akik isten tudja miért vállaltak akár még több gyereket is úgy, hogy nem mérték fel mivel jár. Csak a gyerekeket sajnálom ebben az esetben, de őket nagyon. Mindez nem vonatkozik azokra a családokra, ahol beteg gyermek van. Ott amiken keresztül kell mennie a szülőnek nap mint nap... Ha ebbe belegondolok, még rendesen fel is cseszi az agyam, hogy valakinek van pofája arra panaszkodni, hogy ebédet kell befizetnie, meg szülinapi zsúrt szervezni. Ők/ti, mégis mi a fenét képzeltek? Hogy azért pottyantak erre a földre, hogy élvezzétek a napsütést, a jó kajákat, piáljatok, szexeljetek, aztán mindenki örüljön hogy vagytok, és méltóztattok nem utódot hagyni magatok után? Mondjuk ez utóbbit persze még meg is lehetne köszönni, jogos. De szerintem a nagy többséget nem érdekli, hogy kinek van gyereke, és kinek nincs. Oké, főleg az, hogy kinek nincs. Abban az értelemben, hogy ha nem akar, hát nem akar. Azt veszem észre, hogy pár éve lett divat ezzel foglalkozni, de csak a gyermektelenek részéről. Nekem elég későn lett gyerekem, úgyhogy lett volna alkalmam tapasztalni, hogy számonkérnek amiatt, hogy nincs, de nem hogy ilyen egyszer sem történt, még csak érdeklődés szintjén is ritkán került szóba, hogy mikor lesz, vagy hogy egyáltalán szeretnék-e. Én valahogy sosem tapasztaltam azt az állítólagos kirekesztést, meg gyűlöletcunamit, amit a gyermekesek zúdítanak a gyermektelenekre. Nem mondom, hogy nem létezik a jelenség, lehet hogy csak nem ott, ahol én élek. Inkább azt látom, hogy divat lett a gyermektelenség mellett kampányolni. Mindenhol ezeket a nézeteket reklámozzák, olyan oldalakon is, ami elvileg családosoknak szól. Szó nincs arról, és ne gyertek ezzel, hogy meg akarjátok érteni miért jó gyereket vállalni. Fújjátok a magatokét, hogy szerintetek miért nem az. Nem idegbeteg, elkényeztetett szerencsétlenekkel kéne példálózni, hogy miért nem jó 🤷‍♀️