Nem érzem, hogy gyereket szeretnék. Normális ez ebben a korban?
A környezetemben szinte minden velem egykorúnak illetve fiatalabbaknak is van már babájuk. Vagy a legtöbbnek... Beszélgettem a férjemmel erről, de ő sem érzi, hogy jelenleg gyereket szeretne vállalni.
Nem tudom, hogy azért mert elég későn kerültünk ki a szülői hatás alól, vagy mert amúgy sem... 28 évesek vagyunk, s csak 2 éve élünk külön a szülőktől. Vagyis anyósoméknál laktunk már ezelőtt 2 évet (én nem akartam ott lakni, csak én engedtem a páromnak, mert ő ott akart spórolás címszóval), de a férjemet nyilván gyereknek kezelték ott ugyan úgy továbbra is, tőlem mondjuk elvárták hogy NŐ legyek, na mindegy... Az a 2 év is csak meghosszabbította a felnőtté válást! Én akartam, csak ott nem tudtam, mert nem volt semmihez döntési jogom. Csak abban, hogy elköltözök. Amit mondogattam is, illetve egy idő után kerestem is a lehetőséget. Férjemnek akkoriban megfelelt a gyerek szerep, különben külön akart volna költözni előbb. Szóval nagy nehezen sikerült eljönni és nemrég sikerült lakást venni. Sokszor eszembe jut, meg amikor látok másokat a babával, elkap az érzés, hogy jó lenne nekünk is. De aztán eszembe jut, hogy itthon leszek egyedül a babával, a családom messze lakik és anyósomékkal nem vagyok jóban. Nem szeretnek engem. Szóval segítség az nem nagyon lesz, nem jönnek így sem hozzánk senki. Megijeszt a felelősség és hogy egyedül leszek napközben, így is az enyém a háztartás rendben tartása, akkor pedig még a baba is. Plusz, hogy nem bírom az egyedüllétet. Sokat voltam egyedül régen, félek megint depressziós leszek. Tudom ott lenne a baba, de a felnőtt társaság hiányozna, most így érzem. Barátnőm már régóta nincs akivel tudnék beszélgetni vagy összefutni...
Mindig úgy gondoltam, hogy majd lesz gyerekem. De most hogy korban is ott vagyok, van lakás is, most meg nem érzem... A férjem sem. Őt is a felelősségállalás ijeszti meg szerintem. Eddig csak magára kellett törődeni, na meg az biztos, hogy anyagilag is változik a helyzet.
Volt így valaki? Fog ez változni?
Én amúgy is egy elég bizonytalan ember vagyok. Sokáig tudok apróbb dolgokon is rágódani. Ez pedig egy elég nagy döntés.
válasza:
válasza:Szia, nem tudomm, hogy te megint a "napi provokáló" vagy-e, aki rendre kiírja a "nem akarok gyereket" kérdést és óriási vitákat generál ebből, vagy tényleg őszintén írtad, amit.
Én csak azt nem értem, hogy ezekben a magánügyekben, ami csak rátok tartozik, miért vadidegenek, sokszor rosszindulatú, megkeseredett idegenek tanácsa számít, vagy döntő?
A gyereket nem a nagyszülőknek vállalod, hanem magatoknak. A nagyszülő is bármikor meghalhat, szóval csak úgy vállalni gyereket, hogy majd segítenek, halott ügy. Igen, nagy felelősség és melós, de messze nem olyan borús, mint ahogy lefested. Felelősség? Felnőttek vagytok, nem? Az élet csupa felelősségből áll könyörgöm! A külön élet, a munkavállalás, az állattartás, minden a felelősségről szól. A gyerekkérdésen még filózhatsz évekig, csak nyilván azt is tudod, hogy míg a férfiaknál nem számít annyira a kor, a nőknél nagyon is! Lehet, mire eldöntitek végre, hogy legyen, már nem lehet. Szóval alaposan át kell gondolni, mert ha a nem mellett döntesz, az végleges, később már nem tudod megváltoztatni. A párod még 45-50 évesen is vállalhat gyereket, ha ő akkora fogja majd érettnek és felelősnek érezni magát, de te már nem. Akkor mi lesz? Szétmentek? Igen, vannak párok, akik tudatosan nem akarnak gyereket, az az ő dolguk, éljenek boldogan. De aki bizonytalan, akkor meg kell fontolni, hogy meddig gondolkodik, meddig húzza az időt, mert sajnos, ha kifut, akkor végleg le kell róla mondania.
Egyébként mitől félsz? Miféle felelősségtől, amit amúgy nem kéne megtenned?
Takarítani, főzni, vásárolni, mindent ugyanúgy kell. 2 év után kezdődik a bölcsőde, óvoda, utána iskola. Ha most sincs társaságod, pont, hogy a gyerekkel majd lesz. Mert egy másik világ nyílik ki: nagyon sok korodbelit meg fogsz ismerni, akik ugyanúgy igénylik a kisgyerek mellett a társaságot, rengeteg baba-mama klub van, mondókás, tornás foglalkozások tele jó fej, vicces anyukákkal, akikkel nagyon jókat lehet beszélgetni, egymáshoz átjárni, együtt elmenni különféle programokra. Ahol mi éltünk, ott volt havonta az anyukáknak péntek esténként találkozó, van, aki teázott, volt, aki borozott és jókat dumáltunk közben meg nevettünk. A segítség egy nagyszülőtől, amit várnál mégis mi? Főzzenek helyetted? Vigyázzanak a gyerekedre helyetted? Hidd el, ezek egyedül is megoldhatók! Persze, rohadt nehéznek tűnik, de nem az! Van háromgyerekes ismerősöm is, akinek nincs segítsége, az anyuka mégis igényes, csinos, dolgozik, közben neveli a bölcsis, ovis és iskolás lányait. Állandóan kirándulnak, mennek mindenfelé, szóval élik az életüket mint minden más normális család.
Aki ettől fél, aki ebből nem kér, az az ő dolga, de hidd el, hogy kár kihagyni! Mert jobb esetben az embernek a családja a mindene, ahova jó egy hosszú nap után hazatérni, ahol szeretik, ahol elfogadják, ahol magát adhatja.
Én imádom a párom, de nem tudnám az életünket elképzelni gyerekek nélkül. Olyan sokat adnak, annyira összekovácsolják a gyerekek a családot, hogy számunkra elképzelhetetlen lenne, hogy ketten vagyunk mindig.
válasza: válasza:Én 27 vagyok, 11 éve vagyok a férjemmel. Én sem érzem hogy szeretnék egyelőre, de ez miért baj?
Nem időre kell gyereket vállalni, meg nem is azért mert a többi ember szerint x korra kellene szülni egy nőnek.
válasza:Tudjátok, ebben a gyerek kérdésben az az igazságtalan, hogy a nők időhöz vannak kötve, míg a férfiak azért nem annyira. Pont ezért kezd el 30 körül rengeteg nő pánikolni, mert vagy nincs párkapcsolata, vagy nem az igazi, nincs kellő háttér, nem érzi a késztetést.
Nem hiába van rengeteg válás is, amikor 45-50 éves lesz egy férfi, mert jön a kapuzárási pánik + az a tudat, hogy hoppá, még gyerekem sincs. Simán összeáll egy 30-as nővel. Szemétség, de sajnos tényleg ez van.
Szóval ha egy nő 40 körül meggondolja magát, már szinte esélytelen, de ha egy férfi gondolja meg magát, akkor szabad a pálya.
Azért a gyerek kérdés egy igen sarkalatos pontja mind a felnőtt, érett párkapcsolatoknak, mint a saját életünknek, amiről kell dönteni, vagy így, vagy úgy.
A nők nehezebb helyzetben vannak, ez van.
válasza: válasza: válasza:Most tettem fel először ezt a kérdést itt, nem provokációnak szántam, nem is érzem annak ezt a kérdést. Én arra voltam kíváncsi, hogy más hogy élte meg, van e hozzám hasonló ember, akiben ilyen érzések, gondolatok vannak.
Nem mindenki egyforma, én ilyen vagyok. Nem azt várom a családtól, hogy megoldják helyettem az életem és másoktól sem azt várom itt. Csak ha úgy van, jó ha tudok számítani a családból valakire. Igenis ha el akarok menni a férjemmel esetleg 2en amikor már van egy kisgyerekünk, jó dolog ha a nagyszülő el tudja néha vállalni, vagy csak úgy hogy nála legyen stb. Szerintem normál esetben a nagyszülőnek sem probléma, ha ráér. Ilyenekre gondoltam. Vagy esetleg míg csecsemő, segíteni ebben abban. Nem várom el, csak örülnék neki. Eddig is én főztem stb igen ez továbbra is így lenne abban a helyzetben is. Nekem az nagyon rossz, hogy az anyósommal nem jó a viszonyom és ők vannak közelebb. Na mindegy. Én nekem hiányzik a családom még ennyi évesen is, kár hogy messzebb laknak.
Lehet, hogy találnék babás barátnőt idővel, nem mondom hogy nem, csak eddig mindig csalódtam a barátnőkben, talán azért vagyok borulátó.
A végsőkig nem gondolkodhatok ezen az igaz, mert sajnos a nőknek nem mindegy.
Majd alakul valahogy. Megnyugtat azért, hogy nem csak én vagyok így. Egyik ismerősöm ő nagyon anya akart lenni, azt mondta egész életében erre készült. Ilyen is van.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!