Nem érzem, hogy gyereket szeretnék. Normális ez ebben a korban?

A környezetemben szinte minden velem egykorúnak illetve fiatalabbaknak is van már babájuk. Vagy a legtöbbnek... Beszélgettem a férjemmel erről, de ő sem érzi, hogy jelenleg gyereket szeretne vállalni.

Nem tudom, hogy azért mert elég későn kerültünk ki a szülői hatás alól, vagy mert amúgy sem... 28 évesek vagyunk, s csak 2 éve élünk külön a szülőktől. Vagyis anyósoméknál laktunk már ezelőtt 2 évet (én nem akartam ott lakni, csak én engedtem a páromnak, mert ő ott akart spórolás címszóval), de a férjemet nyilván gyereknek kezelték ott ugyan úgy továbbra is, tőlem mondjuk elvárták hogy NŐ legyek, na mindegy... Az a 2 év is csak meghosszabbította a felnőtté válást! Én akartam, csak ott nem tudtam, mert nem volt semmihez döntési jogom. Csak abban, hogy elköltözök. Amit mondogattam is, illetve egy idő után kerestem is a lehetőséget. Férjemnek akkoriban megfelelt a gyerek szerep, különben külön akart volna költözni előbb. Szóval nagy nehezen sikerült eljönni és nemrég sikerült lakást venni. Sokszor eszembe jut, meg amikor látok másokat a babával, elkap az érzés, hogy jó lenne nekünk is. De aztán eszembe jut, hogy itthon leszek egyedül a babával, a családom messze lakik és anyósomékkal nem vagyok jóban. Nem szeretnek engem. Szóval segítség az nem nagyon lesz, nem jönnek így sem hozzánk senki. Megijeszt a felelősség és hogy egyedül leszek napközben, így is az enyém a háztartás rendben tartása, akkor pedig még a baba is. Plusz, hogy nem bírom az egyedüllétet. Sokat voltam egyedül régen, félek megint depressziós leszek. Tudom ott lenne a baba, de a felnőtt társaság hiányozna, most így érzem. Barátnőm már régóta nincs akivel tudnék beszélgetni vagy összefutni...

Mindig úgy gondoltam, hogy majd lesz gyerekem. De most hogy korban is ott vagyok, van lakás is, most meg nem érzem... A férjem sem. Őt is a felelősségállalás ijeszti meg szerintem. Eddig csak magára kellett törődeni, na meg az biztos, hogy anyagilag is változik a helyzet.

Volt így valaki? Fog ez változni?

Én amúgy is egy elég bizonytalan ember vagyok. Sokáig tudok apróbb dolgokon is rágódani. Ez pedig egy elég nagy döntés.