Az normális, ha én csak a rosszat látom a gyerekvállalásban, és ezért nem akarok gyereket?
Mert ha belegondolunk így az egészbe: a terhesség egy csomó rosszulléttel, kellemetlenséggel jár, van, aki végighányja, és kiszáradás miatt kórházba kerül.
A szülés kimondhatatlanul fáj, és nem lehet tudni, hogy mondjuk a 25 óra vajúdásnak nem-e császármetszés lesz a vége, az is egy nagy csalódás.
A kisbabák állandóan ordítanak akár a hasfájás, akár más miatt, telibebukják, összekakilják magukat, és 0-24-es készenlétet igényelnek.
A kisgyerekek a dackorszak alatt mindenért hisztiznek, szófogadatlanok, nyűgösek, 500x kell elmondani mindent, de még akkor sem ér a szó, ha valamire nemet mond nekik a szülő, azonnal ordítanak. A szülők (legfőképpen az anyuka) ettől teljesen befásulnak, becsavarodnak.
Amikor a gyerek óvodába megy, azon aggódik a szülő, hogy vajon sikerül-e neki beilleszkedni, hányszor fog reggelente sírni, hogy nem akar menni, megeszi-e majd az ételt, stb.
Ugyanez a helyzet az iskolával is. Először azon tétovázni, hogy melyik iskolába írassa a szülő, ne olyanba, ami tele van bunkó tanárokkal és beképzelt gyerekekkel. Ha esetleg új osztálytársai lesznek, muszáj beilleszkedni, barátkozni, mert ezek sem mennek mindenkinek, és sajnos van, akit kiközösítenek, ami borzasztó érzés a szülőnek.
Aztán később, amikor már meg kell vele szerettetni a tanulást, és tanulhat vele a szülő, megint csak a stressz, aggódás kezdődik, hogy vajon akar-e majd tanulni, hogyan fog teljesíteni, (milyen jegyei lesznek) mennyire lesz lusta, fogja-e vinni valamire az életben.
Ha meg esetleg a gyerek nem akar tanulni, és emiatt rossz jegyei lesznek, az is a szülő gondja lesz, mert ha nagyon leromlik mindenből, gyengébb iskolába kell, hogy átírassa a szülő (tudom magamról, én is nagyon lusta voltam, és nem szerettem tanulni, ezért anyám mindig azt mondogatta, hogy infarktust fog kapni miattam, meg teljesen kicsinálom az idegeit).
A kamaszkor pedig szintén tele van idegeskedéssel, szorongással, stresszel, ha gyerek majdnem mindig hazudik, mert nem meri megmondani, hogy mekkora f*szságot csinált, részegre issza magát egy buliban, és ki tudja, hogy nem-e felcsinálja valaki, aztán arra ébred, hogy terhes.
Pofázik a szülővel, mindent eltitkol előle, majd amikor felnő, jó messze elhúz a szüleitől, és rájuk se nyitja az ajtót.
Most komolyan kérdezem, miért kell ez bárkinek is? :)
Azon az oldalon mit vártál miről olvasol? Ez olyan mint a gyerekmentes övezet facebook oldal.
Gondolom a te szüleid s legnagyobb támogatói ezeknek az oldalaknak mert rájöttek mekkora hiba hogy megszülettél.
A normális emberek felérik ésszel , hogy a gyerekről gondoskodni kell. Olyan nincs, hogy valaki nem tudná, hogy az egész élet megváltozásával jár. Mert nem gondolta, hogy a gyerek sír, beteg vagy, hogy véletlenül születésnapot kell szervezni? Igen, van olyan, aki 4 gyerekkel simán elbír és olyan is, aki 1-el küszködik. A 6-os válaszodban sem értem az illetőt...ha egy gyerekkel nem bír(t), akkor miért kellett neki még egy? Mert az első után azért gondolom volt tapasztalat. 7 évig nem szervezett szülinapot vagy nem vett kaját? Esetleg 2x egy évben szülinapot szervezni olyan nehéz?
Egyébként tényleg hidd el, hogy a kutyát sem érdekli, hogy te szülsz-e vagy sem. Csak ti akarjátok állandóan bebizonyítani magatoknak, hogy a gyerekvállalás szar és nyűg. Ha nem érdekelne, hogy ki mit gondol, akkor nem foglalkoznál mások véleményével.
+ a 6-os válaszomhoz, még ilyen poszt is van a regretfulparents oldalon:
"Soha senki nem mondja el neked, hogy milyen mélyen nem kielégítő egy baba nevelése.
Megtör és elpusztítja a lelkedet. Egy házi takarítócseléd lesz belőled, monotonok lesznek a napjaid, agyanaz az ellenőrzőlista újra és újra hogy győződj meg róla, hogy a babád életben marad, alváshiányban szenvedsz, azt hallod az emberektől, hogy túl leszel ezen az időszakon.
Amit viszont senki nem mond az az, hogy a lelked egy része minden nap meghal."
Ha mindenhol mindenki negatívan írja le a gyerekvállalást, most mit lehet várni??
Lehet, hogy engem is ezek rettentenek el..
De most mit kell ezt ragozni? Ne vallalj, kesz, pont. Te dolgod.
Szamomra eletem legjobb dontese volt a gyerekvallalas, egy percig se banom. Nehez sokszor, igen, de a mi eletunk abszolut pozitiv iranyba valtozott tole. Igy is meg lehet am elni, nem csak borzasztoan.
De ez se erdekel senkit se, szerintem abszolut maganugy, ki mit hogy szeretne :D
10-es, de akkor más anyukák miért mondják, hogy tele van csodás pillanatokkal, amik kárpótolnak a rosszakért?
Egyik ismerősömnek nemrég született kisbabája, és pont valamelyik nap posztolt ki egy képet a babáról Facebookra, és ezt írta a képhez:
"Szülőnek lenni nem mindig egyszerű, mert kialvatlan vagy, hideg kávét iszol, te eszel utolsóként, de a csillogó babaszemek, mosolyok és a végtelen szeretet minden nehézséget elfelejtet!"
En fél fogom, hogy a gyerekemrol gondoskodni kell mert magáról nem tud egy ideig, ez nem negatívum, hanem természetes. Ahogy a többi élettel járó feladatok is. Anyam is ezt csinálta vele, mégsem ereztette hatranynak sosem, mert nem az, csak plusz velejarok.
Ha te így vélekedsz a gyerekszulesrol, nevelésről, mélyen sajnállak hogy neked ezt ezt adták át a szüleid, ezt ereztettek veled.
Diplomát is akartam és krva sokat kellett tanulni, más osztotta be az időmet, sokat stresszeltem sokszor nem aludtam stb de ez ezzel járt. Munkahely ugyanez. Ha meg egy anyának monoton szarok a mindennapjai azon csak ő tud valtozrarni, hogy éli, hogy alakítja a mindennapjait a babával.
Kérdező, mégis mit vártál egy olyan weboldaltól ami a szülőség megbánásáról szól? Ott senki se fogja leírni hogy csodálatos dolog. Mint ahogy egy szülőséget dicsőítő oldalon se írnak a nehézségről. Mert lehet meglep, de van benne jó és rossz is. Mint ahogy az élet sem fekete vagy fehér.
Igen, sokszor baromi nehéz. Igen, én is aludnék néha kilencig, vagy egész nap olvasnék. Viszont, mikor két éve meghalt a testvérem 3 éves gyereke, rájöttem, hogy nincs okos panaszkodni, én vállaltam, és örülök, hogy itt van, minden nehézségével együtt. Nekem van lehetőségem magamhoz ölelni őt akkor is, ha néha egyenként tépkedi ki az idegszálaim.
Ma reggel például az apukájával együtt készítettek nekem reggelit és ágyba hozták. Igen, ő ette meg a legfinomabb falatokat a tányérról, de szeretettel készítették. És ez a szeretet kárpótol azért, hogy nem olvashatok egész nap.
Nem olvastam végig az irományodat, de ígyis lehet meg nem is. A terhességek mások, ahogy a kijövő emberek is. Nekem 2 van, teljesen ellentétesek. Ha csak az egyiket nézem inkább maradtam volna szűz egy életen át, ha a másikat, megértem, hogy az emberek miért vannak úgy oda - bár ott sem minden csupa szivárvány meg miegyéb.
Nem mindenkinek való ez, nekem sem, még az is megbánhatja, aki küzdött azért a gyerekért, így, tényleg csak akkor vállaljon bárki is, ha úgy érzi hogy téényleg nagyon nagyon és annál is jobban akarja!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!