Az normális, ha én csak a rosszat látom a gyerekvállalásban, és ezért nem akarok gyereket?
Mert ha belegondolunk így az egészbe: a terhesség egy csomó rosszulléttel, kellemetlenséggel jár, van, aki végighányja, és kiszáradás miatt kórházba kerül.
A szülés kimondhatatlanul fáj, és nem lehet tudni, hogy mondjuk a 25 óra vajúdásnak nem-e császármetszés lesz a vége, az is egy nagy csalódás.
A kisbabák állandóan ordítanak akár a hasfájás, akár más miatt, telibebukják, összekakilják magukat, és 0-24-es készenlétet igényelnek.
A kisgyerekek a dackorszak alatt mindenért hisztiznek, szófogadatlanok, nyűgösek, 500x kell elmondani mindent, de még akkor sem ér a szó, ha valamire nemet mond nekik a szülő, azonnal ordítanak. A szülők (legfőképpen az anyuka) ettől teljesen befásulnak, becsavarodnak.
Amikor a gyerek óvodába megy, azon aggódik a szülő, hogy vajon sikerül-e neki beilleszkedni, hányszor fog reggelente sírni, hogy nem akar menni, megeszi-e majd az ételt, stb.
Ugyanez a helyzet az iskolával is. Először azon tétovázni, hogy melyik iskolába írassa a szülő, ne olyanba, ami tele van bunkó tanárokkal és beképzelt gyerekekkel. Ha esetleg új osztálytársai lesznek, muszáj beilleszkedni, barátkozni, mert ezek sem mennek mindenkinek, és sajnos van, akit kiközösítenek, ami borzasztó érzés a szülőnek.
Aztán később, amikor már meg kell vele szerettetni a tanulást, és tanulhat vele a szülő, megint csak a stressz, aggódás kezdődik, hogy vajon akar-e majd tanulni, hogyan fog teljesíteni, (milyen jegyei lesznek) mennyire lesz lusta, fogja-e vinni valamire az életben.
Ha meg esetleg a gyerek nem akar tanulni, és emiatt rossz jegyei lesznek, az is a szülő gondja lesz, mert ha nagyon leromlik mindenből, gyengébb iskolába kell, hogy átírassa a szülő (tudom magamról, én is nagyon lusta voltam, és nem szerettem tanulni, ezért anyám mindig azt mondogatta, hogy infarktust fog kapni miattam, meg teljesen kicsinálom az idegeit).
A kamaszkor pedig szintén tele van idegeskedéssel, szorongással, stresszel, ha gyerek majdnem mindig hazudik, mert nem meri megmondani, hogy mekkora f*szságot csinált, részegre issza magát egy buliban, és ki tudja, hogy nem-e felcsinálja valaki, aztán arra ébred, hogy terhes.
Pofázik a szülővel, mindent eltitkol előle, majd amikor felnő, jó messze elhúz a szüleitől, és rájuk se nyitja az ajtót.
Most komolyan kérdezem, miért kell ez bárkinek is? :)
válasza:Amúgy azt mondjátok már meg, hogy miért van az, hogy amikor olyan nő ír ki kérdést, hogy mennyire szeretne gyereket, meg alig várja, hogy megszülessen a babája, meg teljesen pozitívan áll hozzá a gyerekneveléshez, akkor jönnek a válaszok, hogy hú, majd megtudod, soha többet nem fogsz se aludni, se normálisan enni, egy 0-24-es cseléd lesz belőled csak nagyon néha lesznek szép pillanatok, ne legyél ennyire boldog, stb.
De amikor valaki, (mint például én is) leírja, hogy ő miket tart a gyereknevelés negatívumainak, nehézségeinek, akkor meg olyan válaszokat kap az ember, hogy hát jobb is ha ilyen antiszociális nem szül, meg jobban is járok, ha nem vállalok gyereket, keressek pszichológust?
válasza:Ne keverd már a szezont a fazonnal..
Rohadtul nem mindegy,hogy valaki kopasz seggre 0 egzisztenciával, élet és munkatapasztalattal akar gyereket vállalni, mert csak a rózsaszín tündibündi maszlagot látja, vagy érett felnőttként, akit amúgy nem fog más véleménye érdekelni.
És itt vagy te.. akinek kapcsolata sincs, valahogy úgy érzem még nem is volt 🤔 lefogadom még csak saját élete sincs, tapasztala megint csak nem sok.. de csak vergődik folyamatosan a "miért nem érdemes gyereket vállalni" hullámon.
Ahelyett, hogy élné az életét, kipróbálna új dolgokat, dolgozna önmagán a jövőjén. De nem. Helyette folyamatosan itt lóg a gyermekvállalás kategóriában, és beteges módón keresi az összes oldalon a negatív dolgokat..
Na pontosan ezért kellene pszichológus.
válasza: válasza: válasza:"Az normális, ha én csak a rosszat látom a gyerekvállalásban, és ezért nem akarok gyereket?"
Nem.
Lehet, hogy azért látom ilyen negatívan a gyereknevelést, mert sokszor azt láttam anyámtól, hogy rosszul élte meg.
Most ezért miért kell lecseszni, hogy kíváncsi vagyok mások véleményére?
Amúgy meg az egyik válaszolónak, aki azt írta, van annak oka, hogy anyám olyan, amilyen, annyit mondanék, hogy én arról nem tehetek, hogy egy olyan emberrel vállalt gyereket, aki egy csaló, munkakerülő, magyarul egy senkiházi, akit 2 hónapos korom óta nem ismerek.
válasza:Ez TÉNY, de minek hangoztatni?
Én sem akarok gyereket pontosan ezek miatt, de nem mondom senkinek.
Aki kérdezi: nem akarok, pont, amúgy meg a saját szexuális életeddel foglalkozz.
Nem tartok kiselőadást, miért nem lesz sohasem gyerekem, mert kizárólag az én dolgom.
válasza:Elsősorban édesanyád gyerekkorára gondoltam.
Persze,hogy nem te tehetsz róla, ha édesanyád rosszul választott, de nem hiszem,hogy így is tervezte.
És itt jön az, hogy a pszichológus sokat tudna segíteni ennek megértésében, feldolgozásában, kötődési gondok stb.
Semmi baj nem lenne, ha 1-2* fel teszed a kérdésed a témában..de amit te csinálsz az nem normális, és ez a baj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!