Az normális, ha én csak a rosszat látom a gyerekvállalásban, és ezért nem akarok gyereket?
Mert ha belegondolunk így az egészbe: a terhesség egy csomó rosszulléttel, kellemetlenséggel jár, van, aki végighányja, és kiszáradás miatt kórházba kerül.
A szülés kimondhatatlanul fáj, és nem lehet tudni, hogy mondjuk a 25 óra vajúdásnak nem-e császármetszés lesz a vége, az is egy nagy csalódás.
A kisbabák állandóan ordítanak akár a hasfájás, akár más miatt, telibebukják, összekakilják magukat, és 0-24-es készenlétet igényelnek.
A kisgyerekek a dackorszak alatt mindenért hisztiznek, szófogadatlanok, nyűgösek, 500x kell elmondani mindent, de még akkor sem ér a szó, ha valamire nemet mond nekik a szülő, azonnal ordítanak. A szülők (legfőképpen az anyuka) ettől teljesen befásulnak, becsavarodnak.
Amikor a gyerek óvodába megy, azon aggódik a szülő, hogy vajon sikerül-e neki beilleszkedni, hányszor fog reggelente sírni, hogy nem akar menni, megeszi-e majd az ételt, stb.
Ugyanez a helyzet az iskolával is. Először azon tétovázni, hogy melyik iskolába írassa a szülő, ne olyanba, ami tele van bunkó tanárokkal és beképzelt gyerekekkel. Ha esetleg új osztálytársai lesznek, muszáj beilleszkedni, barátkozni, mert ezek sem mennek mindenkinek, és sajnos van, akit kiközösítenek, ami borzasztó érzés a szülőnek.
Aztán később, amikor már meg kell vele szerettetni a tanulást, és tanulhat vele a szülő, megint csak a stressz, aggódás kezdődik, hogy vajon akar-e majd tanulni, hogyan fog teljesíteni, (milyen jegyei lesznek) mennyire lesz lusta, fogja-e vinni valamire az életben.
Ha meg esetleg a gyerek nem akar tanulni, és emiatt rossz jegyei lesznek, az is a szülő gondja lesz, mert ha nagyon leromlik mindenből, gyengébb iskolába kell, hogy átírassa a szülő (tudom magamról, én is nagyon lusta voltam, és nem szerettem tanulni, ezért anyám mindig azt mondogatta, hogy infarktust fog kapni miattam, meg teljesen kicsinálom az idegeit).
A kamaszkor pedig szintén tele van idegeskedéssel, szorongással, stresszel, ha gyerek majdnem mindig hazudik, mert nem meri megmondani, hogy mekkora f*szságot csinált, részegre issza magát egy buliban, és ki tudja, hogy nem-e felcsinálja valaki, aztán arra ébred, hogy terhes.
Pofázik a szülővel, mindent eltitkol előle, majd amikor felnő, jó messze elhúz a szüleitől, és rájuk se nyitja az ajtót.
Most komolyan kérdezem, miért kell ez bárkinek is? :)
válasza:Lehetne folytatni a sort a rengeteg rosszal. Meg lehetne hozzá tenni azt, hogy a kis boci szemekkel rád néző gyereked azt mondja: szeretlek anya! És akkor úgy érzed, igen, megéri a sok sz.r.
Mérlegelni kell, kinek mi, én sem akartam a férjem előtt gyereket, de mellette úgy éreztem, hogy jó család lennénk.
Van egy problémás, és egy "rendes" gyerekünk. Ennyi elég. Néha sok is. Néha még jöhetne még. (Ésszerűen azért maradunk ennyinél.)
De 1 biztos, nem bántam meg. Mellettük sokmindenben megváltoztam, és összességében jobb emberré váltam a gyerekeim mellett.
Mindenkinek szíve joga eldönteni, akar-e. Abszolút érthető az is, ha nem.
válasza: válasza:Be kellene végre fejezni a kifogás gyártást, mert ez az egész csak süketelés, felesleges vetítés, önigazolás keresése.
Csak egyszerűen vállald őszintén:nem szereted a gyerekeket, a vele járó kötelezettséget. Kész pont. Nincs ebben semmi rossz.
Nem való mindenkinek gyerek, nem kell mindenkinek gyereket vállalni.
Neked nem éri meg,másnak akár többször is, minden velejáró nehézséggel együtt.
válasza:De mit nyígsz ezen itt már egy hete? Unalmas vagy a Reddittel, ez csak neked új.
Gondolom, már a szüleid is regretful parntek, szörnyű lehet, ha ilyen korlátolt és önálló döntéshozatalra képtelen gyereke lesz valakinek.
válasza: válasza:Akinek felnőtt emberként külön mondani kell, hogy egy gyerekkel nehézség is jár, gondoskodni kell róla, mivel nem önellátóként születik, az tényleg ne szüljön. Vagy annyira ostoba, hogy magától erre nem kepes rájönni, vagy annyira antiszociális, hogy soha életében nem látott még gyereket. Egyiknek se való gyerek.
Bocs, de nem vagyok képes sajnálni egy rakás fogyatékost, aki a 3.gyerek után jön rá, hogy jé, ez ilyen és nekem senki nem szólt, brühühü😭
válasza:Köszönöm azoknak, akik értelmes és tartalmas válaszokat írtak, de a gusztustalan megjegyzéseket, mint például az "olyan pasit keress aki nem tud felcsinálni", légyszíves mellőzzük! 😁😉
35-ös, hát az az igazság, hogy anyám születésem óta nagyon sokszor éreztette velem, hogy csak egy plusz idegeskedés vagyok a nyakán, és lehet, hogy pont ebből fakad ez a negativitás, amit a gyereknevelésben látok, mert már olvastam valahol, hogy mindenki a szülei megélése, véleménye alapján ítél meg dolgokat, tehát amikor anyám sokszor csak a feszkót csinálta, úgy éreztem, hogy megbánta, hogy megszült, és csak egy nyűg vagyok neki.
Én ezzel a kérdéssel most senkit sem szerettem volna megbántani, és egyáltalán nem én "döntöm el", hogy ki vállaljon gyereket és ki ne, én csak szimplán arra voltam kíváncsi, hogy mivel valóban rengeteg nehézség, küzdelem van a gyereknevelésben, mi alapján vállalják ezt az emberek. Én is azt mondom, hogy mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy szeretne-e vagy sem, ezzel az ég világon semmi baj nincs.
36-os, hát én is pontosan erről beszélek, hogy Redditen leginkább a regretfulparents subon, komolyan mondom néha ledöbbenek egyes szülőkön, hogy az ilyenek mi a fészkes fenére számítottak? Ennyire nem tudtak semmiről, hogy mivel jár egy gyerek? :D
Például egy anyuka azt írta, hogy ő nem számított arra, hogy ha a 2 éves gyerekét berakja a bölcsibe, de 2 hét után már lebetegszik, neki otthon kell vele maradnia, és ezzel együtt egy csomó ideig nem mehet dolgozni.
Úgyhogy minden rosszindulat nélkül mondom, hogy nagyon sok olyan ember vállal gyereket, akinek még egy kaktusz sem való, nem véletlenül bánják meg annyian, aztán kisírják magukat a fórumokon, hogy mennyire nem erre számítottak.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!