Az normális, ha én csak a rosszat látom a gyerekvállalásban, és ezért nem akarok gyereket?
Mert ha belegondolunk így az egészbe: a terhesség egy csomó rosszulléttel, kellemetlenséggel jár, van, aki végighányja, és kiszáradás miatt kórházba kerül.
A szülés kimondhatatlanul fáj, és nem lehet tudni, hogy mondjuk a 25 óra vajúdásnak nem-e császármetszés lesz a vége, az is egy nagy csalódás.
A kisbabák állandóan ordítanak akár a hasfájás, akár más miatt, telibebukják, összekakilják magukat, és 0-24-es készenlétet igényelnek.
A kisgyerekek a dackorszak alatt mindenért hisztiznek, szófogadatlanok, nyűgösek, 500x kell elmondani mindent, de még akkor sem ér a szó, ha valamire nemet mond nekik a szülő, azonnal ordítanak. A szülők (legfőképpen az anyuka) ettől teljesen befásulnak, becsavarodnak.
Amikor a gyerek óvodába megy, azon aggódik a szülő, hogy vajon sikerül-e neki beilleszkedni, hányszor fog reggelente sírni, hogy nem akar menni, megeszi-e majd az ételt, stb.
Ugyanez a helyzet az iskolával is. Először azon tétovázni, hogy melyik iskolába írassa a szülő, ne olyanba, ami tele van bunkó tanárokkal és beképzelt gyerekekkel. Ha esetleg új osztálytársai lesznek, muszáj beilleszkedni, barátkozni, mert ezek sem mennek mindenkinek, és sajnos van, akit kiközösítenek, ami borzasztó érzés a szülőnek.
Aztán később, amikor már meg kell vele szerettetni a tanulást, és tanulhat vele a szülő, megint csak a stressz, aggódás kezdődik, hogy vajon akar-e majd tanulni, hogyan fog teljesíteni, (milyen jegyei lesznek) mennyire lesz lusta, fogja-e vinni valamire az életben.
Ha meg esetleg a gyerek nem akar tanulni, és emiatt rossz jegyei lesznek, az is a szülő gondja lesz, mert ha nagyon leromlik mindenből, gyengébb iskolába kell, hogy átírassa a szülő (tudom magamról, én is nagyon lusta voltam, és nem szerettem tanulni, ezért anyám mindig azt mondogatta, hogy infarktust fog kapni miattam, meg teljesen kicsinálom az idegeit).
A kamaszkor pedig szintén tele van idegeskedéssel, szorongással, stresszel, ha gyerek majdnem mindig hazudik, mert nem meri megmondani, hogy mekkora f*szságot csinált, részegre issza magát egy buliban, és ki tudja, hogy nem-e felcsinálja valaki, aztán arra ébred, hogy terhes.
Pofázik a szülővel, mindent eltitkol előle, majd amikor felnő, jó messze elhúz a szüleitől, és rájuk se nyitja az ajtót.
Most komolyan kérdezem, miért kell ez bárkinek is? :)
válasza:
válasza:Komolyan kérdezem, mi közöd hozzá ki szül és ki nem?:-)
Te ne szülj, ha nem akarsz, az írásodból látszik hogy nagyon antiszociális vagy, nem kell neked se párkapcsolat, se gyerek, ne tegyél tönkre senkit.
válasza:3-as, ne tegyek tönkre senkit? :D
Nézz már fel Redditen a regretfulparents subra, hogy hány frusztrált, megkeseredett szülő van, akik regényt írnak a gyerekvállalásról, hogy milyen szar.
Ott van egy komment, ami így szól:
Éppen azt mondtam valakinek, hogy szeretném, ha az emberek a szülővé válás csúnyaságáról beszélnének, ahelyett, hogy dicsőítenék a néha gyönyörű pillanatokat. Nem mindig napsütés és szivárvány, hanem elveszíted az eszedet és önmagadat. Van egy 10 és 3 éves gyermekem, és mindkettő megőrjít! Ha valaki azt mondja nekem, hogy soha többé nem alszok rendesen, vagy állandóan ételt kell vásárolnom az iskolai és napközi ebédek miatt, vagy minden évben tervezek születésnapi bulikat, soha nem lett volna gyerekem. Mindent megteszek, de bár ne kellene ilyen életet élnem."
Angolról fordítottam le magyarra.
válasza: válasza: válasza:És? Valóban ilyen. Nagyon nehéz, ha jól akarod csinálni és nem biztos, hogy kielégítenek az apró sikerek, a jó napok, jó pillanatok.
Aki ezt nem bírja, ne vállalja!
Mi bírjuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!