Mennyire normális az (férfiként), hogy szeretnék gyereket, de valami nagyon durván félek attól, hogy valamilyen súlyos betegsége lesz a gyereknek? Például down-szindróma, vagy akár valami ritkább… Sokféle betegség, születési rendellenesség létezik.

Úgy vágj bele, hogy az orvos azt mondja, hogy gyerekvállalás szempontjából egészséges vagy és akkor kár aggódni. A Down kór az egyik leggyakoribb genetikai betegség, de ugye az szűrhető, úgyhogy nem kell egy beteg babát vállalnod, ha nem szeretnél. A többi meg lutri. Bárkinek lehet beteg gyereke, kár izgulni rajta, nem tudsz ellene többet tenni, mint hogy egészséges vagy. Ha nincs örökletes betegség a családban, akkor még kisebb az esély. Szerintem te már túl aggódnod, próbáld meg kicsit racionalizálni a helyzetet. Nem olyan gyakori, hogy beteg gyerek szülessen egy egészséges, fiatal pártól.

Én a második babámnál izgultam eléggé, hogy mennyi az esély, hogy a második is olyan egészséges, tökéletes kis mazsola lesz, mint az első. Szinte éreztem, hogy nem lehet kétszer ilyen szerencsém. De egy egészséges, tökéletes kis mazsola ő is. Ezek az érzések csak aggodalom, nincs köze a valósághoz.

Nem, ez már nem a normális gondolkodás kategória.

Én inkább emiatt aggódnek a helyedben.

A gyerekvállalás mindig egy genetikai lottó. Lehet, hogy épp jó géneket fog örökölni, de lehet hogy nem. Ha kijönne egy terhesség alatt szűrhető probléma a gyereknél, akkor abortusz és próba újra (legyünk őszinték, Down-kóros gyereket senki sem akar, főleg nem a mai világban, ahol egyre nagyobb kihívás tisztességesen megélni)

De az, hogy szülés alatt, majd később mi lesz a gyerekkel, azt senki se fogja tudni megmondani előre. A mentális betegségek családban halmozottak azért, de BÁRKINÉL előfordulhat, senki sem immunis rájuk. Egészen addig amíg nem degeneratív betegségről van szó, addig semmi probléma nincs: rendszeres kontroll, kezelés és teljes életet él az ember. A degeneratív betegségek már más téma. De ezek mind olyanok, hogy lottó, ha nem lehet szűrni rájuk.

A skizofrénia, bipoláris zavar, ocd azok mind-mind veleszületett betegségek. Aki ilyen, az mindig ilyen volt, csak nem jutott addig olyan szinre a betegsége, hogy felfigyeljenek rá. Ezért kell beszélgetni a gyerekkel, és szerető környezetet biztosítani neki, mert akkor mer szólni, ha valami nem oké. Ha neadj isten lenne ilyen jellegű problémája, az sem a világ vége: ma már nem égetik el élve a mentális betegeket.