Ha kiderülne, hogy a születendő gyereked nagyobb eséllyel valamilyen betegséggel/rendellenességgel fog megszületni, megtartanád?

Szeritem én megtenném,nem lenne jó így neki.

Bárcsak ne történne ilyen senkivel.

Eleve ha beteg, miert van orokbeadasi opcio? Magadrol levenned a terhet egy eletre, de masnak odaadnad?

Egyebkent betegsegtol fugg. Ha orok eletere masokra lenne szorulva (akar testi vagy ertelmi fogyatekossagrol van szo), olyan ertelemben hogy nyaladzo, maga ala urito eletet kellene elnie, nekem meg gondozni, akkor elvetetnem. Lattam mar olyanokat akik ennek oltaran felaldoztak magukat. A gyerek semmit nem fogott fel az eletbol, a szulok meg 2 labon jaro roncsok lettek. Ez kinek jo? Meg annak a gyereknek sem.

En nem tartanam meg.😔 Nem csak magam miatt nem.

Marmint nyilvan, ha azt mondanak hianyzik a kisujja mondjuk, nem vetetnem el, de ha mar egy Down-szindromarol beszelunk, vagy mondjuk 0 vegtag...

Utolso amugy ne irj mar hulyeseget... Szoval minden emberben van genetikai rendellenesseg? Ne mar...

Nyilván nem tartanám meg, akkor sem, ha nem 7/24-es felügyeletre szorul, mert nem akarok kib@szni vele, hogy a töredékét(/sem) tehesse meg mint a kortársai, majd meg mint a többi ember. És önző módon én is jobban szeretnék egy egészséges gyereket.

#7: Valóban mindenki hordoz genetikai hibákat, de nem mindegy konkrétan melyeket és mennyit,mert van, ami önmagában, egyedül is rettenetes életkilátásokat okoz, és vannak kisebbek, amik együttműködve is csak kellemetlenséget. Az emberi test is egy gép, ami viszonylag nagy valószínűséggel működik elfogadhatóan jól, jól vagy kiválóan. Akárcsak az autó vagy a repülőgép vagy az atomerőmű.

Örökletes epilepsziával élek. Apai ágról örököltem, de igazából az egész családbam jelen vannak a neurológiai rendellenességek.

Anyám nem tudott apám rendellenességéről, bevállalt engem. Nagy álma volt egy gyerek, és mivel veszélyeztetett terhes volt és soha többé nem lehetett volna gyereke (hosszú), valószínűleg akkor is elvállalt volna, ha tud a betegségről.

Gyógyszerrel élek, tünetmentes vagyok, szerintem hasznára válok a társadalomnak, tanulok, dolgozom, és a tb sem az én gyógyszerem miatt fog összeomlani (alapból sem drága).

Viszont én már többször komolyan elgondolkodtam azon, hogy biztos kéne-e nekem gyerek. Tudjátok, az a fránya genetika...

Lehetőleg később szeretnék családot alapítani, de hogy valaki más gyerekét neveljem, hááát... akkor inkább veszek fél tucat macskát.

Majd ha olyan helyzetbe kerülök, megkérdezem a neurológusomat és pár genetikust.

F