Ha kiderülne, hogy a születendő gyereked nagyobb eséllyel valamilyen betegséggel/rendellenességgel fog megszületni, megtartanád?

Milyen betegség? Ha nem lenne meg a kislábujján a körme, az nem érdekelne. Ha súlyos értelmi/testi fogyatékosság, ami akadályozná abban, hogy valaha is önnáló, boldog életet éljen, akkor elvetetném.

Örökbe senki nem fogja valószínűleg fogadni.

Tudom, már elég régi a kérdés,de:

Olyan családból szarmazom,ahol van egy mozgassérült,szellemi fogyatékos rokon (apám nővére). Saját bőrömön tapasztaltam,milyen egy olyan csaladban felnőni,ahol van egy serult csaladtag. Borzalmas. Mindig hozzá kellett idomulni,mert ő a sérült, ő nem erti,mert beteg,stb. Apam egesz fiatal kora arra ment,hogy jajj szegeny nővére,vele is foglalkoztak,de jelentősen kevesebbet. Mamám pár éve meghalt, papám olyan egészségi állapotban van,hogy magáról se nagyon tud gondoskodni,nemhogy a serult lányáról. Egy idore magunkhoz vettuk nagynénémet es atjartunk papához is. Nem birtuk idegileg. Plusz nagynéném erosen visszaélt azzal,hogy o sérült. Ha nem rola szolt minden,hisztizett. Egesz gyerek korunk azzal ment el,hogy segiteni neki,figyelni rá, körbe ugrálni. Amikor hozzánk került,mar dolgoztam de még otthon laktam, majdnem rá ment a munkam,mert én dolgoztam csak helyben és gyakran haza kellett szaladno,mert direkt bekakált,bepisilt,hogy hazajojjek es foglalkozzal vele. Végül nagy nehezen rávette magát apam,hogy beadja otthonba. Szerencsère alig 3 honappal később volt üresedés es be tudtuk vinni. De itt is folyton lehet hozzá rohangálni,mert bántja a nevelőket vagy direkt elesik, és vihetjük az ugyeletre röntgenre.

Én úgy döntöttem korábban,ha isoben kiderül,hogy serult lesz a gyerekem,gondolkodás nélkül elvetetem. Nem fogom megnyomorítani a többi gyerekem es azok családjábka az életét azért,mert bűntudatom lesz az abortusz miatt. Nagymamám kiállt erte es bevallalta, ő nem mond le a gyerekéről. Igen,de így apám, később a mi életünkre is rányomta a bélyeget. És amikor a szülő meghal,a tobbi gyerek kenytelen foglalkozni a sérült testverrel. Apuék ketten vannak testvèrek, így még az sincs,hogy megoszlana a felelősség. Én nem gyomoritanám meg az egeszseges g,erekemet ezzel a teherrel. Inkabb eletem vegeig viselném a bűntudatot,de elvetetném. Ferjemmel most kezdünk bele a csalad alapitasba, beszeltem vele is errol. Mivel 10 éve vagyunk együtt,nagyon jol ismeri nagynénémet is. Ő is az én allaspontomon van, ő is egyet ért velem. Perzse ha valami nem ennyire súlyos dolog lesz,akkor egyértelmű,hogy megtartom. De ha down szindroma,vagy bármi súlyos,akkor abortusz.