Nem hiányzik néha a gyerek előtti éned/életed?

Nagyon szépen köszönöm az őszinte válaszokat.😊

3. Huh. 34 vagy, de úgy írsz, mintha 70+ lennél. Nem is értem ennyi idősen, hogy lehet ennyire begyepesedett valaki hozzáállása. Te kiemelted a "bulikázást" az egészből. Igen, volt idő, hogy az is hiányzott, mivel megsúgom 14 éve vagyok a férjemmel és ennyi idő alatt 3x buliztam (2 céges rendezvény és 1 szilveszter...), de amikor többször buliztam kevésbé voltam merev, szóval nem erre irányult a kérdésem, de ha már itt tartunk az is rám férne. És akkor mi van? Ha valaki olvasni szeret, akkor fontosabb a könyv a gyerekénél? Jobb egy feszkós szülő, mint egy olyan aki 2-3 havonta táncol 1-1 estét és feltöltve hazamegy? Nálam amíg anyuci nem két pasival karöltve, pár hányás között öntudatlanul fekszik be a gyerek és férj mellé hazajövetelt vagy okoz ezzel bárkinek bármilyen kárt/fájralmat addig belefér. Nálam azzal van a gond, hogy nem bízom szivesen másra a gyerekem (már mondjuk jobban bíznám), így inkább 4 éve csak gyerekestül mozdulunk ki + kiestem a közösségi életből.

"Bulikázás" helyett most pl az olyan estéket hiányolom NÉHA (el nem cserélném a gyerekemmel való életet) amikor edzésből hazajövetelt mindig a sarki gyrososnál vettem kaját, nem kellett a válogatós gyerekemet 1 óráig hiába tömnöm azzal a házikoszttal amivel 3 órát szívtam a konyhában és mivel ketten elfértünk régen egy kis társasban a takarítani valóm kb negyedennyi sem volt. Ma egész nap a házat pakolászom, majd egy jól megérdemelt horror helyett Peppa malac fingásait hallgatom. De ezek még mindig eltörpülnek amellett, hogy aggodalmas lettem. Terhesen megpucolom az almát! Nem eszem meg a 3 napja felbontott tejfölt stb., túlságosan figyelek és cserébe nem kapcsolódom ki. Igazából ez a fő bajom, hogy állandóan aggódom, nem a "bulikázás" hiánya.

A "minek az ilyennek még egy gyerek?" gondolatokra válaszolva:

Szeretem a gyerekeket és világ életemben 2 gyereket akartam. Igen volt már amikor azt mondtam, hogy maradjunk 1-nél, mivel a nagylány nagyon nehéz eset pár téren, de ahogyan nőtt újra elkezdtem vágyni egy pici babára és ez most is így van. Magát az anyaságot imádom és mivel a gyerekem egyre inkább tükörként visszadja a nevelésem szerintem elég sok szeretetet kap. Végtelenül gondoskodó, ölelget, puszilgat, vigasztal mindenkit. Egyre nagyobb és egyre szórakoztatóbb is vele (kopp-kopp), most már együtt nézzük a tv-ben a táncos, éneklős műsorokat. Imádja és ritka jól szórakozom vele.😊 Ha jön a pici biztosan vért izzadok pár évig, de szerintem ha a lányok elkezdenek majd együtt játszani idővel remélhetőleg könnyebb lesz. A kislányom most egész nap igényli a közös játékot, mellette ott a ház, a főzés. Az anyaságnak a "házvezetői" nehézségei fusztrálnak és a saját merevségem. (Pl ha rábíznám másra őt néha, többször feltöltődnék, kevésbé fusztrálna, hogy feleslegesen főzök pl itthon vagy ha nem ragaszkodnékna gyerekemhez nagyon és külön aludnék tőle akkor annyi horrort néznék amennyit akarok. Leegyszerűsödne az életem, ha nem mosnék mindent el 6x pl, mert terhesen baktérium fóbiám lett...)